F1: a Red Bullnak kedvezhet az átalakított ausztrál pálya

ERRŐL BESZÉLNEK – PLETYKÁK A MELBOURNE-I PADDOCKBÓL

Az idény második versenye is a Ferrari és Red Bull harcát hozta, igaz, ezúttal a nyitányon megbízhatósági gondok miatt nullázó „vörös bikák” kerekedtek felül az időmérőn és a versenyen is. Szombaton kisebb meglepetésre még Sergio Pérez, míg vasárnap a Charles Leclerc-t nagy küzdelemben legyőző Max Verstappen örülhetett, és zsebelte be a huszonöt pontot.

A holland a győzelem révén fellépett az egyéni összetett harmadik helyére az eddig két dupla dobogót is ünneplő Ferrari duója mögé, hátránya pillanatnyilag nyolc pont Carlos Sainz Jr. mögött, míg a listavezető Leclerc húsz ponttal előzi meg.

A konstruktőri tabellát így nem meglepő módon a maranellóiak vezetik, méghozzá nem kis különbséggel, a Scuderia ugyanis már 41 ponttal előzi meg az osztrákokat, akik nem mellesleg egy ponttal még a Mercedestől is elmaradnak a nullás kezdésük miatt.

A Ferrari előnye két versenyhétvége után tehát közel kettős győzelemnyi, ami mindenképpen figyelemreméltó, és ha a maranellóiak Ausztráliában újabb dupla dobogót szállítanának, nehezen moshatnák le magukról a favorit szerepét.

Persze, az első nagy aerodinamikai csomagok hamar megkavarhatják a lapokat, és pont a fejlesztési verseny az a terület, amelyen a Scuderia elvérzett a bajnoki riválissal, a Mercedesszel szemben 2017-ben és 2018-ban is, szóval tudja, mennyire fontos lenne, hogy folyamatosan javulni tudjon.

Ennek ellenére nem a Ferrari, hanem a Red Bull az a csapat, amelyik a tesztek óta több kisebb-nagyobb újítással is előállt, és Melbourne-be is hozott magával egy módosított hátsó szárnyat. Az olaszok eközben a barcelonai teszt óta mindössze a padlólemezen hajtottak végre változtatások a delfinezés csökkentésének érdekében, és Mattia Binotto bevallása szerint Ausztráliára sem készültek frissítésekkel.

Ez akár rosszul érintheti őket, hiszen az átalakított melbourne-i aszfaltcsík pont a Red Bull-lal szembeni hiányosságát fogja kidomborítani az F1-75-nek. Az osztrákok az első két futamon ugyanis egyértelműen gyorsabbnak bizonyultak az egyenesekben, és Leclerc is azért bukta el a győzelmet Dzsiddában, mert még nyitott DRS-sel sem tudott elég közel kerülni Verstappenhez, így nem igazán nyílt esélye a visszatámadásra.

Noha akkor a Ferrari tudatosan a nagyobb leszorítóerő mellett tette le a voksát a jobb gumikezelés érdekében, azt maga az istálló is elismeri, hogy ettől függetlenül is nagyobb a légellenállása, mint a riválisé, így fontos lesz, hogy mindenképpen javítson az aerodinamikai hatékonyságán.

A LEGNAGYOBB KÉRDÉSEK

Noha a Mercedes a Ferrarival ellentétben több újdonságot is kipróbált már az idei versenygépén, azok egyelőre nem igazán hozták meg a várt hatást, és Lewis Hamilton szaúdi Q1-es kiesése is jól jelezte, a csapat egyelőre még sötétben tapogatózik. Elég szemléletes statisztika, hogy a brit 2009 óta először búcsúzott úgy az első szakaszban, hogy annak kizárólag a teljesítményhez volt köze, míg a csapat a 2013-as Olasz Nagydíj óta először nem tudta a top 5-be kvalifikálni magát.

A csapatfőnök, Toto Wolff 2013-hoz hasonlította a helyzetüket, és a vezető versenymérnök, Andrew Shovlin sem kertelt, kijelentette, hogy a többi csapat sokkal jobban tudott reagálni a delfinezés problémájára, mint ők, és elismerte, nagy munka lesz kimászni a gödörből.

A Mercedes legnagyobb problémáját továbbra is a pattogás jelenti, és egyelőre csak olyan átmeneti megoldást talált, amely jelentősen visszaveti a teljesítményét, így a W13-as közel sem tudja azt a tempót hozni, mint amit a Red Bull és a Ferrari mutat.

A németek már az évkezdet óta állítják, hogy nagy potenciál rejlik az autójukban, és ha sikerülne megoldaniuk a delfinezést, akkor nagyot léphetnének előre, ugyanakkor tudják, nem fogják varázsütésre orvosolni a problémát, és időközben még tovább is nyílhat az olló a két élcsapathoz viszonyítva.

Az „ezüstnyilak” ráadásul az előzetes hírekkel ellentétben mégsem hoztak új hátsó szárnyat az Albert Parkba, így újabb nehéz hétvége várhat Hamiltonékra, főleg az alapjaiban jóval tempósabbá váló ausztrál pályán. Az egyik legnagyobb kérdés így mindenképpen az lesz, a beállítások terén legalább valamelyest sikerül-e javítaniuk a helyzetükön, vagy megint nem lesz esélyük előrébb jutni a harmadik sornál.

MI VÁRHATÓ AZ AUSZTRÁL NAGYDÍJON?

Egy üres hétvége után folytatódik a 2022-es idény, a következő állomás Melbourne, ahol a 36. Ausztrál Nagydíjat rendezik meg. A mezőny 2019 után tér vissza az Albert Parkba, miután a koronavírus-járvány eltörölte a 2020-as és a 2021-es futamot is, amit kihasználva a szervezők némileg át is alakították a pályát, így nemcsak a jelenlegi újoncok számára lesz új a terep.

Habár 5728 méterre, vagyis mindössze 25 méterrel rövidült le a nyomvonal, becslések szerint köridőben ez akár 5 másodperces javulást hozhat, hiszen az átlagtempó növekedése oly mértékű, hogy az eddigieknél jóval alacsonyabb leszorítóerős konfigurációhoz térhetnek át a csapatok, vagyis más hozzáállást követel a beállítások terén.

Ami a történelmi múltat illeti, a V6-os hibrid érában a Mercedes valamennyi pole pozíciót megszerzett, míg a versenyen csak két alkalommal (2017-ben és 2018-ban a Ferrari győzedelmeskedett) maradt alul, vagyis meglehetősen erős teljesítményt nyújtott.

A jelenlegi formát nézve ugyanakkor óriási meglepetés lenne, ha az „ezüstnyilak” törnének az élre, jelenleg ugyanis egyértelműen a harmadik erőt jelentik a Ferrari és a Red Bull párosa mögött, és noha viszonylag nagy az előnyük a középmezőnnyel szemben, a két élcsapat jócskán előttük jár.

Ezek alapján a mostani hétvége az előző kettőhöz hasonlóan a maranellóiak és a „vörös bikák” csatáját vetíti előre, és az egyik legnagyobb kérdés az lesz, hogy ezúttal Sainz és/vagy Pérez is harcba tud-e szállni a győzelemért, vagy megint Leclerc és Verstappen párharcát hozza a vasárnap.

Ami az időmérőt illeti, Hamilton történelmet írhat(na), hiszen egy esetleges pole pozícióval megdöntené az egyazon a pályán szerzett legtöbb rajtelsőség rekordját, amit jelenleg Ayrton Sennával (Imola) és Michael Schumacherrel (Szuzuka) tart közösen, jelen állás szerint azonban erre vajmi kevés esély van, főleg a sokkoló szaúdi Q1-es kiesés tükrében.

A rajtelsőség sorsa így várhatóan megint a Ferrari és a Red Bull pilótái között dől el, és van rá esély, hogy nemcsak Melbourne-ben, hanem a Formula–1-ben is új pole pozícióst avatunk. A négy versenyző közül ugyanis egyik sem bizonyult még a leggyorsabbnak az Albert Park-i kvalifikáción (sőt a múlt héten meglepetésre először pole-t szerző Pérez a top 10-ben sem tudott még zárni), ráadásul Sainz egyelőre egyik másik pályán sem szerzett elsőséget – a spanyol eddig 143 nagydíjon vett részt, legjobb rajthelyét a tavalyi Orosz GP-n jegyezte, akkor második lett.

Ami a versenyt illeti, ugyancsak a Ferrari és a Red Bull pilótái, közülük is inkább az első két hétvégén ádáz csatát vívó Leclerc és Verstappen a legesélyesebb a győzelemre. Kettejük közül a holland volt eddig sikeresebb Ausztráliában, 2019-ben dobogóra állhatott, míg a monacói legjobbja egy ötödik hely volt.

Ami a csapattársakat illeti, Sainz és Pérez is azon lesz, hogy megmutassa, igenis számolni kell velük is, előbbi két dobogónál jár már az idén, míg utóbbi Szaúd-Arábiában adott le figyelmeztető lövést a pole-jával, és ha nem alakul számára olyan szerencsétlenül a verseny, akkor a győzelemre is jó esélye lehetett volna.

A fentiekből kiindulva szoros harcra van kilátás, és a pálya átalakítása, a négy DRS-zóna, valamint a Melbourne-be hozott keverékek tovább növelhetik az izgalmakat. Előbbi kettő célja ugyanis pont a kerék kerék elleni csaták elősegítése volt, míg az olasz gumibeszállító választása (C2-es, C3-as, illetve C5-ös keverék) éles taktikai harcot vetíthet előre, ami adott esetben megbolygathatja az esélyeket.

Ami a dobogót illeti, a Mercedest továbbra sem szabad leírni, de semmiképpen sem fest biztató képet, hogy a beígért fejlesztések egyelőre nem igazán tűntek fel a W13-ason a paddockban. Az új hátsó szárnynak ugyanis még nincs nyoma, egyedül a padlólemezen látszanak kisebb változtatások, és úgy tűnik, legalább Imoláig várni kell a csomagra.

A versenyzők közül Bahreinben még egyértelműen Hamilton érezte magát jobban az autóban, Dzsiddában viszont Russell beállításai bizonyultak kifizetődőbbnek, míg a hétszeres világbajnok szemlátomást szenvedett, miután rossz irányba mentek el péntekről szombatra virradóan.

A melbourne-i viadal előtt közösen edző britek mellett még Kevin Magnussent és az Alpine-t érdemes kiemelni: előbbi visszatérése eddig fantasztikusan alakul a magára találó Haasszal, míg utóbbi csapat azon lesz, hogy végre erősebb eredményekre váltsa az autójában rejlő potenciált – Fernando Alonso szerint jóval többet érdemeltek volna az eddig megszerzett 16 pontnál.

Ami a további pontszerző helyeket illeti, két istálló nem tudott még a top 10-ben zárni az idén: a Williams egyelőre a sereghajtó szerepét tölti be, és jelen állás szerint némi szerencsére is szüksége lenne, hogy ne nullázzon harmadszor is, míg az Aston Martin leginkább Sebastian Vettel visszatérésére építhet.

A négyszeres világbajnok még a nyitány előtt fertőződött meg koronavírussal, és a Szaúdi Nagydíj előtt sem tudott negatív teszteredményt felmutatni, így számára csak most hétvégén startol el az idény, méghozzá egy általa kedvelt pályán – háromszor nyert már az Albert Parkban.

A két pont nélküli gárda mellett a McLaren áll a legrosszabbul, a tavaly a konstruktőri negyedik helyen záró wokingiak eddig csupán 6 pontot szereztek, méghozzá Lando Norris révén, a másik versenyző, Daniel Ricciardo így mindenképpen azon lesz, hogy hazai pályán legalább a mezőny első felében tudjon végezni. Az ausztrál szerint a pontszerzés felérne számára egy győzelemmel Ausztráliában.