Érthetetlen kupabúcsún vannak túl Ivan Petrjakék (Fotó: Török Attila)

 

 
A változások őrei – Deák Zsigmond jegyzete

„Boulahrouz... Ez hiba, Nikolics ziccerben, góóól!” – harsogta a fehérvári éjszakába a Sporting elleni Európa-liga-csoportkörös mérkőzést közvetítő Méhes Gábor, miközben Nikolics Nemanja a harmadik gólt is bevágta a portugál együttes kapujába. A 2012-es őszi kupamenetelés legszebb pillanatai voltak, az akkor még Paulo Sousa irányította  együttes masszív védekezéssel és félelmetesen hatékony helyzetkihasználással söpörte félre nevesebb ellenfeleit a nemzetközi porondon, végül a Genk és a Basel mögött a harmadik helyen végzett. Eltelt majdnem tíz év, és most az akkor még nem is létező, idén nyáron életre hívott harmadik számú európai kupasorozat első selejtezőköre után kell szemlesütve magyarázkodniuk a fehérvári játékosoknak. Mi vezetett idáig?

Azok a boldog szép napok: Nikolics Nemanja vezetésével a Vidi idehaza 3–0-ra megverte a portugál Sportingot az Európa-liga csoportkörében, még 2012-ben (Fotó: Szabó Miklós)

AZ ÚTKERESÉS IDŐSZAKA

Nem Szabics Imre az egyedüli felelős?

Szabics Imre április 1-jén vette át a Mol Fehérvár irányítását, és ha csak a száraz tényeket nézzük, eddig nem valami fényes a teljesítménye a csapat élén: a bajnoki bronzéremért aligha őt terheli a felelősség, a Magyar Kupa-döntőben viszont az esélytelenebbnek vélt Újpesttől szenvedett vereséget, az Európa-konferencialigában pedig már a selejtező első körében kiesett az örmény Ararat ellen. Mivel a siker közös, a kudarc pedig egy ember bűne, egyszerű lenne most az osztrák válogatottól érkező szakemberre mutogatni, de csak egy pillanatra játsszunk el a gondolattal: mi lett volna, ha Szabics Imre ül a Ferencváros, Peter Stöger pedig a Mol Fehérvár kispadján?

Vajon a Ferencváros mostani stabil játéka kizárólag Peter Stöger érdeme, és a Fehérvár bukdácsolásáért is csak Szabics Imre a felelős? Óriási szakmai hiba lenne ezt állítani, a valóság az, hogy rendkívül sokat számít, milyen minőségű és mélységű keretet örököl meg a szakember, illetve hogy a játékosokba korábban belevert automatizmusok mire elegendők. Szégyen a kiesés? Igen. Szabics Imre követett el hibákat? Igen. Egy személyben ő a felelős? Aligha.

A portugál szakvezetőt váltó José Gomes a nemzetközi győzelmek helyett az elmaradt tizenegyeseket számolgatta a mérkőzések utáni értékeléseknél – leghevültebb állapotában háromig jutott –, majd miután Joan Carrillo bajnokot faragott az együttesből, az akkori klubvezérkar az arany után az edzőt és Nikolics Nemanját is szélnek eresztette, a kispadra érkező Bernard Casoni pedig teljes tévedésnek bizonyult. Bár a francia edzővel 2015 nyarán a New Saintsen még átverekedte magát az együttes, a BATE már túl nagy falat volt a következő körben, az Európa-liga-rájátszásában pedig a Lech Poznan búcsúztatta a Vidit. Ekkor érkezett tüzet oltani a sportigazgatói székbe Kovács Zoltán, a kispadra pedig Horváth Ferenc, és bár utóbbi a második helyre kormányozta az együttest, az Európa-liga-selejtezőnek már Henning Berggel vágott neki a csapat, amely a harmadik körig jutott. Egy évvel később, 2017 nyarán viszont Marko Nikolics már az El-rájátszásig vezette a csapatot, csakhogy az ambiciózus szakvezető esetében ez nem a véget, hanem a kezdetet jelentette.

CSÚCSRÓL A MÉLY FELÉ

Egyfelől a klubvezetőség olyan keretet alakított ki, amellyel megvolt a lehetőség a a sikeres szereplésre: Kovácsik Ádám, Juhász Roland, Fiola Attila, Kovács István, Vinícius, Stopira, Pátkai Máté, Varga József, Danko Lazovics, Marko Scsepovics és Loic Nego stabil gerincnek számított, hozzájuk érkezett Huszti Szabolcs, és miután az együttes megnyerte a bajnokságot, 2018 nyarán már a Bajnokok Ligája-himnusz is felcsendült az AEK Athén elleni playoffban.

Az utolsó percig kiélezett párharcból végül a görögök jutottak tovább, a Vidi El-csoportkörös szereplése azonban hatalmas sikernek számított, hatévnyi böjtnek vetett véget. Most visszatekintve nem kérdés, a Vidi-projekt akkor volt a csúcson, az együttes úgy végzett a harmadik helyen, hogy még az utolsó fordulóban is volt esélye a továbbjutásra, és hazai pályán 2–2-es döntetlent játszott a sorozatot később megnyerő Chelsea-vel.

A bajnokságban megérezte a kettős terhelést, ám a téli szünetben csak öt pont volt a hátránya az éllovas Ferencváros mögött. Ez behozható különbségnek tűnt, de valami megváltozott... A csapaton már a tavasszal a jóllakottsággal vegyült a fáradtság jelei mutatkoztak, talán az lett volna a megfelelő időpont a vérfrissítésre, az új impulzust hozó játékosok szerződtetésére, no meg az UEFA-tól kapott pénzt felhasználva a minőségi erősítésre, amellyel a szintet és a motivációt is fenntartja az együttes. Ehelyett mindössze két játékos, Elek Ákos és Futács Márkó érkezett.

Ők erősítést jelentettek, de ennyi változás kevés volt ahhoz, hogy új lendületet vegyen a csapat. Ráadásul Marko Nikolicson is a fáradtság jelei mutatkoztak. A játékosaitól egyre inkább eltávolodott, megingott a kapcsolata a vezetőséggel, ez a folyamat 2019 nyarán, a Vaduz elleni kieséssel tetőzött. Az Európa-liga csoportköre után arcpirító búcsú... Mivel a csapat hat győzelemmel kezdte a bajnokságot, a klubvezérkar akkor még kitartott a szerb szakvezető mellett, ám a repedéseket már nem sikerült eltüntetni, idővel a bajnokságban is lefelé vezetett az út.

A Vaduz elleni búcsút követően Juhász Roland elérzékenyülve beszélt arról, nem így tervezte utolsó idényét a klubnál, itt pedig újabb fontos szegmenshez érkeztünk. Érdemes megnézni a korábban említett névsort, kik alkották az együttes gerincét a sikerek idején. Valamennyien tapasztalt, rutinos játékosok, de koruk miatt érezhető volt, előbb-utóbb pótolni kell őket. Ennyi játékos esetében a fiatalítás lehetetlen feladat minőségi visszaesés nélkül, a tehetségeknek idő kell a beéréshez, az új játékosoknak pedig ahhoz, hogy megszokják a környezetet. Ezzel együtt a mostani és az akkori keret között zongorázni lehet a különbséget, az akkori ászok többsége már elköszönt, a pótlásnál pedig többször mellényúlt a klub. Akadt, aki a sérülései miatt nem tudta kihozni a benne rejlő maximumot, másokról egyszerűen kiderült, nem ütik meg a szintet.

 NS-SZAKÉRTŐ
 Csongrádi Ferenc, 24-szeres válogatott, a Videoton korábbi középpályása

„Azt hiszem, senki sem számított a korai kupabúcsúra. Ismerve valamelyest az örmény futball erejét és látva ezt a két mérkőzést, elmondható, ez nem volt verhetetlen ellenfél. Viszont amíg a Jereván játékosai száz százalékot adtak ki magukból, a mieink legfeljebb hetvenet-nyolcvanat. Az örmények sokkal frissebbek és pörgősebbek voltak, mi pedig tompák, fásultak. Az elmúlt években is sokszor döcögősen indult a Vidi idénye, aztán beindult a szekér, most viszont rögtön jött egy nagy pofon. Mindenkinek nagy tanulság volt. Valamiért még nincs készen a csapat. Minden csapatrészben adódtak súlyos problémák, nem lehet ráhúzni egyik egységre sem a kudarcot. Noha képzettebb játékosaink vannak, nem volt senki, aki egyénileg megvillant volna, ami fontos lehetett volna ilyen helyzetben, amikor a csapatjáték nem működik. Biztos, hogy a gárda többre képes, de meg is kellett volna mutatni. Egész évben azért dolgozik az együttes, hogy kijusson az európai kupaporondra, ám így nincs sok értelme, ha az első körben jön egy ilyen meccs, s most egy év megint megy a levesbe.”

HOGYAN TOVÁBB?

Nagyobb gondot jelentett, hogy a 2019 őszén távozó Marko Nikolics helyettesítése sem sikerült, Joan Carrillo és Márton Gábor sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Igaz, a magyar szakember tavaly nyáron a Reims búcsúztatása után Európa-liga-rájátszásig vezette a Fehérvárt, ám a kapun nem sikerült belépni. Az együttes ráadásul az ősszel is sok gólt kapott, a tavaszra meg is rogyott, s a nélkülözhetetlen szellemi vezér, Juhász Roland visszavonult. Nikolics Nemanja remek csapatkapitány, de egyfelől nem mindig játszik, másfelől a mostani keretben nincs olyan karakterű futballista, mint a korábbi középső védő volt.

És miközben a klub a Ferencváros utolérését tűzte ki célul, erre a keret minősége, mélysége nem adott alapot. A Fradinál annyira hosszú volt a kispad, hogy az idén tavasszal az Eb-n gólt szerző Róbert Mak többnyire a kispadon ült, az Eb-re utazó Varga Rolandról pedig a télen lemondott a klub. Eközben a Fehérvár gyakran még az öt cserét sem használta ki, többnyire azért, mert a kezdőjátékosokat nem tudta volna hasonló szintű cserével pótolni. A Ferencváros átvészeli, ha az Eb-n szereplő játékosaira nem számíthat, ugyanez a helyzet a Fehérvárnál már súlyos gondot okoz.

A végeredmény: amikor Örményországban égett a ház, nem volt futballista, aki szellemi vezérré lépjen elő, nem volt, aki minőségi játékával hátára vegye együttesét, és olyan spílerek sem ültek a padon, akikkel Szabics Imre meg tudta volna változtatni a meccs képét.

Marad a kérdés: hogyan tovább?

Nem a fehérváriak csütörtöki, örményországi lebőgése volt az első: az elmúlt évtizedekben az európai kupákban óriási pofonokat kapott a magyar klubfutball

2001. augusztus, UEFA-kupa, selejtező
Dunaferr–Olympiakosz Nicosia (ciprusi) 2–4 (0–2)
Összesítésben: 4–6

Az első mérkőzésen a Dunaferr kétszer is vezetett, de meg kellett elégednie a 2–2-es döntetlennel. Hazai pályán aztán esélye sem volt, a ciprusi együttes 2–0-ra, majd 3–1-re is vezetett a Győrben rendezett visszavágón.

2005. július, UEFA-kupa, 1. selejtezőkör
Ferencváros–MTZ Ripo Minszk (fehérorosz) 0–2 (0–1)
Összesítésben: 2–3

Bár a visszavágón a Ferencváros 2–1-re győzött, s csak egy gól kellett volna a továbbjutáshoz, Rósa Dénes közvetlenül a mérkőzés vége előtt szerezte meg a győztes gólt. A továbbjutás az első mérkőzésen, Budapesten dőlt el.

2006. július, UEFA-kupa, 1. selejtezőkör
Újpest–Vaduz (liechtensteini) 0–4 (0–2)
Összesítésben: 1–4

A mai napig érthetetlen, hogyan kaphatott négy gólt az Újpest hazai pályán egy liechtensteini együttestől. A kínos vereség után Bicskei Bertalan vezetőedző lemondott. A visszavágót az Újpest 1–0-ra megnyerte, de kiesett.

2006. augusztus, Bajnokok Ligája, 2. selejtezőkör
Rabotnicski (macedón)–Debrecen 4–1 (3–1)
Összesítésben: 5–2

Biztatón kezdődött, mert a hazai 1–1-es döntetlen után Ibrahima Sidibe vezetést szerzett, igaz, a Loki csak egy percig vezetett. A macedón házigazda a visszavágón összesen négy gólt rámolt be a magyar bajnoknak – és továbbment.

2010. július, Európa-liga, 1. selejtezőkör
ZTE FC–KF Tirana (albán) 0–1 (0–0, 0–0, 0–0) – hosszabbítás után
Összesítésben: 0–1

Bár a ZTE magyar szinten sem tartozott a tehetős klubok közé, albán ellenféllel szemben váratlan volt a kiesése. Az idegenbeli gól nélküli döntetlen után hasonló eredmény született Zalaegerszegen is, majd a 107. percben az albánok megnyerték a párharcot.

 2014. július, Európa-liga, 2. selejtezőkör
Ferencváros–Rijeka (horvát) 1–2 (0–2)
Összesítésben:  1–3

Lényegében az első félidőben eldőlt a továbbjutás, mert a kétgólos előnnyel összesítésben már hárommal vezettek a horvátok. A második félidő közepén Ugrai Roland tizenegyesből szépített, de ez a lényegen nem változtatott.

2015. július, Európa-liga, 2. selejtezőkör
Ferencváros–Zeljeznicar (bosnyák) 0–1 (0–0)
Összesítésben: 0–3

Thomas Doll vezetőedző csapata az előző évi fiaskót követően ezúttal sem érte meg az augusztust a nemzetközi kupában. A bosnyákok a 90. percben szerzett góllal 1–0-ra győztek, a visszavágón pedig 2–0-ra.

2016. július, Európa-liga, 2. selejtezőkör
Debreceni VSC–Torpedo Zsogyino (fehérorosz) 1–2 (1–1)
Összesítésben: 1–3

Tisza Tibor már a második percben vezetést szerzett, de ebben ki is merült a Loki öröme a párharcban. A fehérorosz ellenfél még Debrecenben fordított, majd hazai pályán is nyert (1–0), lényegében esélyt sem adott magyar ellenfelének.

 2016. július, Bajnokok Ligája, 2. selejtezőkör
Ferencváros–Partizani (albán) 1–1 (1–1)
Összesítésben:
2–2 – 11-esekkel: 1–3

Az UEFA egy évre kizárta a sorozatból a Skënderbeut, így az albán második helyezett Partizani Tirana játszhatott a Ferencváros ellen, az albániai 1–1-es döntetlen után a Groupama Arénában 1–1-et ért el, végül tizenegyesekkel továbbjutott.

2018. augusztus, Európa-liga, 2. selejtezőkör
Niederkorn (luxemburgi)–Bp. Honvéd 2–0 (1–0)
Összesítésben: 2–1

A Bozsik-stadionban a kispestiek nyertek 1–0-ra a huszonnégy szabálytalanságot elkövető luxemburgi csapat ellen, amely a visszavágón sem futballozott szebben. Ellenben eredményesebb volt, mindkét lehetőségét kihasználta – és továbbjutott.