Érthetetlen! Fehérvári bravúrok és összeomlások

„Boulahrouz... Ez hiba, Nikolics ziccerben, góóól!” – harsogta a fehérvári éjszakába a Sporting elleni Európa-liga-csoportkörös mérkőzést közvetítő Méhes Gábor, miközben Nikolics Nemanja a harmadik gólt is bevágta a portugál együttes kapujába. A 2012-es őszi kupamenetelés legszebb pillanatai voltak, az akkor még Paulo Sousa irányította együttes masszív védekezéssel és félelmetesen hatékony helyzetkihasználással söpörte félre nevesebb ellenfeleit a nemzetközi porondon, végül a Genk és a Basel mögött a harmadik helyen végzett. Eltelt majdnem tíz év, és most az akkor még nem is létező, idén nyáron életre hívott harmadik számú európai kupasorozat első selejtezőköre után kell szemlesütve magyarázkodniuk a fehérvári játékosoknak. Mi vezetett idáig?

AZ ÚTKERESÉS IDŐSZAKA

A portugál szakvezetőt váltó José Gomes a nemzetközi győzelmek helyett az elmaradt tizenegyeseket számolgatta a mérkőzések utáni értékeléseknél – leghevültebb állapotában háromig jutott –, majd miután Joan Carrillo bajnokot faragott az együttesből, az akkori klubvezérkar az arany után az edzőt és Nikolics Nemanját is szélnek eresztette, a kispadra érkező Bernard Casoni pedig teljes tévedésnek bizonyult. Bár a francia edzővel 2015 nyarán a New Saintsen még átverekedte magát az együttes, a BATE már túl nagy falat volt a következő körben, az Európa-liga-rájátszásában pedig a Lech Poznan búcsúztatta a Vidit. Ekkor érkezett tüzet oltani a sportigazgatói székbe Kovács Zoltán, a kispadra pedig Horváth Ferenc, és bár utóbbi a második helyre kormányozta az együttest, az Európa-liga-selejtezőnek már Henning Berggel vágott neki a csapat, amely a harmadik körig jutott. Egy évvel később, 2017 nyarán viszont Marko Nikolics már az El-rájátszásig vezette a csapatot, csakhogy az ambiciózus szakvezető esetében ez nem a véget, hanem a kezdetet jelentette.

CSÚCSRÓL A MÉLY FELÉ

Egyfelől a klubvezetőség olyan keretet alakított ki, amellyel megvolt a lehetőség a a sikeres szereplésre: Kovácsik Ádám, Juhász Roland, Fiola Attila, Kovács István, Vinícius, Stopira, Pátkai Máté, Varga József, Danko Lazovics, Marko Scsepovics és Loic Nego stabil gerincnek számított, hozzájuk érkezett Huszti Szabolcs, és miután az együttes megnyerte a bajnokságot, 2018 nyarán már a Bajnokok Ligája-himnusz is felcsendült az AEK Athén elleni playoffban.

Az utolsó percig kiélezett párharcból végül a görögök jutottak tovább, a Vidi El-csoportkörös szereplése azonban hatalmas sikernek számított, hatévnyi böjtnek vetett véget. Most visszatekintve nem kérdés, a Vidi-projekt akkor volt a csúcson, az együttes úgy végzett a harmadik helyen, hogy még az utolsó fordulóban is volt esélye a továbbjutásra, és hazai pályán 2–2-es döntetlent játszott a sorozatot később megnyerő Chelsea-vel.

A bajnokságban megérezte a kettős terhelést, ám a téli szünetben csak öt pont volt a hátránya az éllovas Ferencváros mögött. Ez behozható különbségnek tűnt, de valami megváltozott... A csapaton már a tavasszal a jóllakottsággal vegyült a fáradtság jelei mutatkoztak, talán az lett volna a megfelelő időpont a vérfrissítésre, az új impulzust hozó játékosok szerződtetésére, no meg az UEFA-tól kapott pénzt felhasználva a minőségi erősítésre, amellyel a szintet és a motivációt is fenntartja az együttes. Ehelyett mindössze két játékos, Elek Ákos és Futács Márkó érkezett.

Ők erősítést jelentettek, de ennyi változás kevés volt ahhoz, hogy új lendületet vegyen a csapat. Ráadásul Marko Nikolicson is a fáradtság jelei mutatkoztak. A játékosaitól egyre inkább eltávolodott, megingott a kapcsolata a vezetőséggel, ez a folyamat 2019 nyarán, a Vaduz elleni kieséssel tetőzött. Az Európa-liga csoportköre után arcpirító búcsú... Mivel a csapat hat győzelemmel kezdte a bajnokságot, a klubvezérkar akkor még kitartott a szerb szakvezető mellett, ám a repedéseket már nem sikerült eltüntetni, idővel a bajnokságban is lefelé vezetett az út.

A Vaduz elleni búcsút követően Juhász Roland elérzékenyülve beszélt arról, nem így tervezte utolsó idényét a klubnál, itt pedig újabb fontos szegmenshez érkeztünk. Érdemes megnézni a korábban említett névsort, kik alkották az együttes gerincét a sikerek idején. Valamennyien tapasztalt, rutinos játékosok, de koruk miatt érezhető volt, előbb-utóbb pótolni kell őket. Ennyi játékos esetében a fiatalítás lehetetlen feladat minőségi visszaesés nélkül, a tehetségeknek idő kell a beéréshez, az új játékosoknak pedig ahhoz, hogy megszokják a környezetet. Ezzel együtt a mostani és az akkori keret között zongorázni lehet a különbséget, az akkori ászok többsége már elköszönt, a pótlásnál pedig többször mellényúlt a klub. Akadt, aki a sérülései miatt nem tudta kihozni a benne rejlő maximumot, másokról egyszerűen kiderült, nem ütik meg a szintet.

HOGYAN TOVÁBB?

Nagyobb gondot jelentett, hogy a 2019 őszén távozó Marko Nikolics helyettesítése sem sikerült, Joan Carrillo és Márton Gábor sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Igaz, a magyar szakember tavaly nyáron a Reims búcsúztatása után Európa-liga-rájátszásig vezette a Fehérvárt, ám a kapun nem sikerült belépni. Az együttes ráadásul az ősszel is sok gólt kapott, a tavaszra meg is rogyott, s a nélkülözhetetlen szellemi vezér, Juhász Roland visszavonult. Nikolics Nemanja remek csapatkapitány, de egyfelől nem mindig játszik, másfelől a mostani keretben nincs olyan karakterű futballista, mint a korábbi középső védő volt.

És miközben a klub a Ferencváros utolérését tűzte ki célul, erre a keret minősége, mélysége nem adott alapot. A Fradinál annyira hosszú volt a kispad, hogy az idén tavasszal az Eb-n gólt szerző Róbert Mak többnyire a kispadon ült, az Eb-re utazó Varga Rolandról pedig a télen lemondott a klub. Eközben a Fehérvár gyakran még az öt cserét sem használta ki, többnyire azért, mert a kezdőjátékosokat nem tudta volna hasonló szintű cserével pótolni. A Ferencváros átvészeli, ha az Eb-n szereplő játékosaira nem számíthat, ugyanez a helyzet a Fehérvárnál már súlyos gondot okoz.

A végeredmény: amikor Örményországban égett a ház, nem volt futballista, aki szellemi vezérré lépjen elő, nem volt, aki minőségi játékával hátára vegye együttesét, és olyan spílerek sem ültek a padon, akikkel Szabics Imre meg tudta volna változtatni a meccs képét.

Marad a kérdés: hogyan tovább?