El: Kellett a lelkemnek – Kovácsik a kivédett tizenegyesekről

– Ghislain Konan tizenegyesét már igazán kivédhette volna…
– Ne is mondja, engem is bosszantott, hogy bement – mondta a Stade de Reims kiejtésével az Európa-liga rájátszásába jutó Mol Fehérvár FC kapusa, Kovácsik Ádám, aki a hosszabbítás utáni tizenegyespárbaj során három francia lövésből kettőt is hárított. – Sokáig vacilláltam, melyik irányba induljak el, bennem volt, hogy jobbra vetődöm, végül a másik oldalt választottam. Sebaj, így legalább fehérvári góllal ért véget a meccs. Gondoltam, Loic Negónak is legyen egy jó napja, franciaként ő értékesítse az utolsó tizenegyest egy francia klub ellen.

– Persze vicceltem az imént, de az tény, hogy amit a Reims ellen letettünk az asztalra, csapatmunka volt a javából. Sokan nem hitték, hogy továbbjutunk, mi azonban bíztunk benne. Már csak azért is, mert három évvel ezelőtt a Bordeaux-t, két éve a Malmőt és a Ludogerecet is elbúcsúztattuk, mi több, 2018 őszén az Európa-liga csoportkörében is megálltuk a helyünket. A franciák számítottak a párharc favoritjának, de mi nem az esélytelenek nyugalmával készültünk. Azzal tisztában voltunk, hogy a Reims jó csapat, ám azzal is, hogy nem tud „szétfocizni” minket. Az egymeccses lebonyolítás a kevésbé esélyes együttesnek kedvez, könnyebb ilyenkor meglepni az ellenfelet. Úgy érzem, nekünk sikerült. Amit a szakmai stáb kitalált, „ült”, végig stabilak és fegyelmezettek voltunk, kitettük a szívünket-lelkünket a pályára, és ha gólt nem is szereztünk, több lehetőségünk nyílt rá, mint a riválisnak. Jól nézett ki ez a mérkőzés.

– Olyannyira, hogy a nyolcvanhetedik percben kellett először védenie.
– Bravúrra ráadásul akkor sem volt szükség, mert oda jött a lövés, ahol álltam. A hosszabbítás első félidejének utolsó percében már nehezebb dolgom volt, amikor egy lecsorgó labda a Reims támadója elé került, de fogtam, amit fognom kellett. Addig átlagos szereplője voltam a találkozónak, akkor megmutattam, hogy én is itt vagyok. Nagyjából ennyi, ami velem történt a százhúsz perc alatt.

– No, de aztán! „Kottából” védett a tizenegyeseknél?
– Sejtettem, hova rúgják az ellenfél játékosai. Kellett ehhez a két elemzőnk, Késedi Gábor és Pap Bence hathatós segítsége, csakúgy, mint a kapusedzőnké, Brockhauser Istváné. Jól össze volt rakva ez is, valaki kigyűjtötte a szükséges adatokat, más elemezte a lövéseket, én meg védtem, amit lehetett. Örülök, hogy én is hozzá tudtam tenni a magamét a sikerhez, kellett a lelkemnek.

– Az összes Reims-játékosról tudta, hova lőheti a labdát?
– Annyi adatot azért nem bírok megjegyezni… Három-négy futballistáról feltételeztük, hogy biztosan rúg tizenegyest, velük kapcsolatban képben voltam. Arra kellett ügyelnem, hogy ne induljak el hamarabb a kelleténél, mert akkor a játékos változtathat. Ja, és arra is figyelnem kellett, hogy túl későn se vetődjek el, mert akkor nem érem el a labdát. Szerencsére mindkét esetben eltaláltam az ütemet, oda is értem, ahova kellett.

– Lehet különbséget tenni a két védés között?
– Az első nagyobb bravúr volt. Erős és jól helyezett lövés volt, alkarral hárítottam. A második nem ment sarokra, nem is pattant ki rólam a labda. Az kevésbé volt jó kísérlet – legalábbis a franciák szemszögéből nézve.

– A felvételek tanúsága szerint az öltözőben jókora ünneplést csaptak, Funsho Bamgboyéról még az is kiderült, hogy légtornászként is boldogulna.
– Az lett volna szép, ha ránk szakítja a plafont… Az örömünk valóban felhőtlen volt, az igazság az, hogy rég éreztünk hasonlót. Remélem, amit csütörtök este átéltünk, átszakít egy gátat, és innentől mindenki pozitívan gondolkodik. Mert ahhoz képest, hogy a bajnokságban veretlenek vagyunk, az Európa-ligában pedig vettük az akadályokat, különös hangulat vette körül a klubot. „Jó, jó, nyertünk, de a játék nem volt az igazi” – javarészt ez jutott el hozzánk. Félreértés ne essék, a helyén kezeljük, amit idáig elértünk, mégis furcsa volt szembesülni ezzel. A Reims ellen bravúrt hajtottunk végre, büszkék lehetünk rá, de már pontot is tettünk a történet végére. Immár kizárólag az foglalkoztat bennünket, hogy két magyar csapat legyen a csoportkörben.

Security Check Required

– Ehhez a Standard Liege-t kell legyőzniük. Megoldható a feladat?
– Azon leszünk, hogy megoldjuk. A legnehezebb vetélytárs következik, a Reimsnél egy fokkal alighanem erősebb. A helyzetünket nem könnyíti, hogy Belgiumban játszunk, fel kell készülnünk arra, hogy a hazai csapat nagy nyomást gyakorol ránk. Azt nem állítom, hogy ami a franciák ellen elég volt, elég lesz a belgák ellen is, de bennünk van, hogy jobban teljesítsünk, mint legutóbb. Hiszünk abban, hogy továbbjuthatunk. Fontos lesz, hogy hideg fejjel futballozzunk. Három évvel ezelőtt, a Partizan elleni rájátszás során elkövettük azt a hibát, hogy a belgrádi nulla-nulla után hazai környezetben húsz perc alatt le akartuk rendezni a mérkőzést. Le is rendeztük, csak nem úgy, ahogy szerettük volna… Meggyőződésem, lesz esélyünk arra, hogy nyerjünk Liege-ben, de némi szerencse is kellene hozzá.

– A Kisvárda elleni bajnokijuk elmarad. Jól jön a pihenő?
– Jól, mert sokat kivett belőlünk a csütörtöki összecsapás. Péntek délelőtt edzettünk, szombatra szabadnapot kaptunk, de vasárnap délutántól már gőzerővel készülünk a Standard ellen.

EURÓPA-LIGA
SELEJTEZŐ, 3. FORDULÓ
MOL FEHÉRVÁR FC–STADE DE REIMS (francia) 0–0 – 11-esekkel 4–1
Fehérvár, Mol Aréna Sóstó, zárt kapuk mögött. Vezette: Jug (szlovén)
MOL FEHÉRVÁR: Kovácsik – Fiola, Muszliu, Stopira, Bolla – Nego, Houri, Nikolov, Hangya – Zivzivadze (Evandro, 68.), Petrjak (Hodzic, 75.). Vezetőedző: Márton Gábor
REIMS: Rajkovics – Foket, Faes, Abdelhamid, Konan – Berisha (El Bilal Touré, 79.), Munetsi, Chavalerin – Zeneli (Sierhuis, 62.), Dia, Kutesa (Donisz, 69.). Vezetőedző: David Guion
Kiállítva: Foket (115.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!