Carlsen (balra) és Karjakin a vb-döntő után (Fotó: AFP)

 

A meccs esélyese Magnus Carlsen, a norvég világranglista-vezető és sokszoros világbajnok volt, aki már az első összecsapásokban meg akarta semmisíteni a vele pontosan egyező korú, 26 éves kihívójának ellenállását. Erre már a harmadik, majd rögtön utána a negyedik partiban alkalma is nyílt, de Putyin elnök személyes támogatását publikusan is élvező Karjakint (különösnek tűnhet ennek a tényezőnek a kiemelése, azonban miután elsősorban lelki folyamatokról lesz szó, ennek itt most tetten érhető funkciója van) csak megroggyantania sikerült, kiütnie nem.

Az NSO szakmai partnere a Testnevelési Egyetem
Sportgazdasági és Döntéstudományi Kutatóközpontja

A nemzetközi szaksajtóban ekkor megjelent az élet más területein is egyre nagyobb hangsúlyt kapó fogalom, mely elismerően szólt az orosz fiú kivételes „rezilienciájáról”. Néhány összecsapással később a norvég szupersztár, országának egyébként legkedveltebb sportolója (szintén jelentős lelki tényező), őrült spanyolként hajszolta önmagát egy vereségbe, és amikor innen könnyedén felállt, majd a hosszabbításban elnyerte a világbajnoki címet, immár az ő „rezilienciája” került fókuszpontba.

A reziliencia köznyelven a „keljfeljancsi-képességet” jelöli. Azt mutatja meg – legyen szó akár a másodlagos tőkepiaci válságot követően (2008) az amerikai bankrendszerről, vagy néhány hete a Barcelona PSG elleni 4–0-ra idegenben elvesztett meccse, majd otthon 6–1-re megnyert találkozója a BL-ben, vagy akár mirólunk, egy hosszabb betegségből felgyógyulva –, hogy egy rendszer, vagy egy egyén, külső negatív, esetleg sokkszerű hatás után hogyan tudja az újonnan kialakuló környezetben visszanyerni az eredeti jó állapotát, működését.

A két említett sakknagymesternél nyomon lehet követni azt a gazdag tapasztalatot, amit korábban a nehéz helyzeteik kezelésekor megszereztek, illetve az ez irányú lelki-pszichológiai felkészülésükbe, stratégiájukba is bepillanthatunk az interjúikon keresztül.

Egy sportedző egyúttal pszichológus is, a csapatát és olykor önmagát is át kell segíteni a kudarcok szakmai és lelki következményein. Ezekre a helyzetekre tudatosan fel lehet készülni, növelni, erősíteni lehet a saját, a tanítványaink és a csapataink rezilienciáját. Ennek érdekében gyarapíthatjuk a tudásunkat, illetve számos érdekes sportpéldát is nyomon követhetünk, elemezhetünk.

A Brainsporting további írásait ezen a linken érheti el.