Robert Stull: Emlékezni fogunk arra, hogy a jövő Budapesten kezdődött el

– Hogyan érezte magát nálunk, milyennek látta a versenyrendezést?     
– Csodálatos volt, meghaladta az elvárást! – mondta Robert Stull, a Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) elnöke lapunknak. – A várakozásomat ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy apa készül a lánya esküvőjére, és elkezd izgulni: hogyan alakul, mi fog történni, de amikor minden összeáll, az fantasztikus élmény, és én ezt éltem át itt.

– Látott már öttusaversenyt olyan show-elemekkel, szórakoztató körítéssel, mint amilyen Budapesten volt?     
– Nem. Ez volt az első ilyen, és mindenkinek azt mondtam: ez itt a sportág nagyszerű, új kezdete. Az öttusa önmagában is érdekes – persze én elfogult vagyok, hiszen a sportágból jövök, és továbbra is benne vagyok –, de úgy gondolom, szintet kellett lépnünk abban, amit úgy hívunk: a sportág prezentációja, tálalása. Párizs magasra tette a lécet minden tekintetben, és megmutatta, hogyan kell megrendezni egy olimpiát. Az öttusa is nagy sikernek örvendett, de a Magyar Öttusaszövetség szervezőként példát állított, milyen lesz a jövőnk – ami itt, Budapesten kezdődött el. Ha Los Angelesből visszatekintünk majd, mi is történt velünk az odáig vezető rendkívül izgalmas úton, mindenképpen emlékezni fogunk, hogy minden itt kezdődött.

– Ez alapján úgy vélem, örömmel töltötte el, amikor Magyarország bejelentkezett a 2026-os világkupadöntő megrendezésére.     
– Nem is lehettem volna boldogabb! Nagy jelentősége lesz az az évi világkupadöntőnek (mivel az idő tájt dönt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a 2032-es brisbane-i olimpia előzetes programjáról – a szerk.), és bár számos kiváló öttusanemzetünk van, ha az a kérdés, melyik országra kellene bízni egy olyan fontos megméretést, mint a 2026-os világkupadöntő – két évvel a Los Angeles-i olimpia előtt –, én is Magyarországra voksolnék. Még akár az Egyesült Államokkal szemben is, hiába vagyok amerikai.

– Úgy tűnik, a versenyzők többé-kevésbé megszokták és elfogadták a lovaglás lecserélését az akadályversenyre – ám még mindig tapasztalható, hogy a nézők, a sportkedvelők vegyesen fogadják az új számot, és ezt ki is fejezik például kommentekben a különböző felületeken. Hogy látja, a budapesti verseny segítette az új számot, hogy a nézők jobban befogadják? Hol tart az öttusa ezen az úton?     
– Elnökként mindenekelőtt megannyi felelősséget kell vállalnom, de valamikor én is versenyeztem – aki egyszer öttusázó lesz, mindig az marad. Nekem is meg kellett értenem, miért van szükség a változtatásra. Három olimpián szerepeltem – az én időm már elmúlt. Én is más rendszerben versenyeztem, mint akik előttem képviselték a sportágat, például a nagy magyar hős, Balczó András. Neki is megvolt a saját öttusája, nekem is megvolt, és napjaink sportolóinak is megvan a sajátjuk. Fiatalon mi Balczóékat és a hozzá hasonló nagy bajnokokat emlegettük a múltból, a mai versenyzők pedig elsősorban az én korosztályomat emlegetik. Meg kell érteni, hogy a dolgok változnak, az élet és a világ változik. Folyamatosan újítanunk kell – toporoghatnánk egy helyben is, de akkor úgy végezzük, mint a dinoszauruszok, amelyek egyszer csak kihaltak. Hogy a közösség elfogadja-e az akadálypályát? Igen, egyre inkább. Elhiszem, hogy az idősebb korosztályhoz tartozók és azok, akik a korábbi öttusát szokták meg, nosztalgiával tekintenek a múltra, és őket is megértem, nagyon átérzem, amit ők, hiszen közéjük tartozom. De az érem másik oldala, hogy rendkívül érdekes figyelni egy olyan sportág fejlődését, amely napjainkban sokkal többeknek elérhető a világon. Nézze, természetesen a lovaglás is izgalmas volt, de engem az új szám is örömmel tölt el – de nemcsak az akadályverseny, hanem mind az öt szám. Ha már az újítások: a laser run az öttusához tartozik, mi találtuk ki, és mekkora sikere lett! Az egyenes kieséses vívás, amelyet idén vezettünk be, és amelyben egy percig vagy öt tusig tartanak az asszók, ugyancsak egyedi, érdekfeszítő: a találatok többsége az utolsó öt másodpercben születik! És az akadályversenyhez sem lesz fogható az olimpiai játékokon, az öttusa ad neki helyet. Izgalmas volt, láthatta, hogyan reagált rá az itteni közönség. Ahogy készülődtünk a díjátadáshoz a női döntő után, szóba elegyedtem Balogh Gáborral, a Magyar Öttusaszövetség elnökével, és erről is beszéltünk, s valamiben megegyeztünk: egyvalamit tudunk biztosan, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő. Ahogy azt sem tudjuk előre, ki nyeri meg az adott versenyt, mert annyi minden történhet. Gulyás Michelle a párizsi aranyérme után visszatér, és győz a hazai világkupaversenyén – ez óriási eredmény, mert gondoljunk bele, mi mindenen ment keresztül, és kedvezőtlenül is alakulhattak volna a dolgai. De amit elért, mutatja, hogy igazi bajnok, kiváló sportoló, nagyszerű személyiség, és hogy remek magyar csapat áll mögötte. Akár erre, akár a versenyrendezésre és a szurkolói bázisra gondolok: olyan ez, mint a tortasütés, minden összetevőre szükséged van, és Magyarországon ezek megvannak.

– Mit gondol arról, hogy az öttusa versenyeit a városi sportokkal egy helyszínen rendezik meg a Los Angeles-i olimpián?     
– Azt, hogy mi leszünk a menő gyerekek! Így tudunk kapcsolódni a fiatalokhoz, hogy egy helyen leszünk a gördeszkásokkal, a 3x3-as kosárlabdázókkal, a BMX-esekkel, és ez „kúl”. Arra számítunk, hogy hamar eladnak minden jegyet ezekre a programokra – és ne feledjük azt sem, hogy addigra az akadályverseny is nehezebb lesz. Erre megvannak a bizottságaink, természetesen nem egyedül döntök, de szerintem a pálya végi mászófal egy méterrel is magasabb lesz, magasabbra helyezzük az akadályokat, miközben igyekszünk igazságosak maradni, mert ez kulcsfontosságú. Nagyszerű show lesz az öttusából – bármelyik sportágat követik a nézők, legyen az a százméteres síkfutás, a kosárlabda, a röplabda vagy tényleg bármelyik, show-t néznek.

– És arról hogyan vélekedik, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hetvenkettőről hatvannégyre csökkentette a kvótaszámot a sportágban?     
– Folyamatosan tárgyalunk a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal erről is – a kvótacsökkentés egyáltalán nem utal semmire. A NOB egyértelműen támogat minket, egyszerűen csak arról van szó, hogy öt új sportág lesz a Los Angeles-i olimpián, még több indulóval, ha fogalmazhatok így, több szájnak kell enni adni. Őszintén gondolom, hogy harminckét férfival és harminckét nővel is jól tudunk szerepelni, és ez csak Los Angelesre szól – az olimpiai mozgalom mindig arra törekszik, hogy még több esemény, még több kiosztható érem legyen. Szerintem az új szám bevonása segít minket abban, hogy Brisbane-ben még jobb dolgok várjanak ránk, ahogy abban is, hogy folytatódjon az az utazás, amely Pierre de Coubertin báró nagyszerű elképzeléséből indult.

„Gulyás Michelle egy rocksztár, minden sportágnak szüksége van ilyen egyéniségre”

Robert Stull UIPM-elnök a múlt heti budapesti öttusa-világkupaverseny záró napján, szombaton állt a sajtó, így a Nemzeti Sport rendelkezésére is. A sportvezetővel a női döntő után, de még a férfidöntő előtt beszélgethettünk, nem sokkal Gulyás Michelle győzelme után. Párizs olimpiai bajnoka egész héten magabiztosan versenyzett, a döntő kombinált számát a harmadik helyről, de csupán az éllovastól négy másodperc hátrányból kezdhette el – a második lövészet után már az első helyen futott, innentől senki sem veszélyeztette a sikerét.  „Gulyás Michelle egy rock­sztár, minden sportágnak szüksége van ilyen egyéniségre. Az tetszett a leginkább, ahogy megmutatta a világnak: itt van egy versenyző, aki Párizsban olimpiai aranyérmet nyert, és nyolc hónap alatt átállt az új sportágra, nem is akárhogyan. Kiemelkedő az akadálypályán, és továbbra is a csúcson van, nagyon érdekes volt figyelemmel kísérni a versenyzését. Az ő teljesítménye nagyszerű üzenet a közösségünknek.”