– Mikor és minek hatására fogalmazódott meg önben, hogy itt az ideje a klubváltásnak?
– Szeptemberre fogalmazódott meg bennem a klubváltás gondolata, összességében az azt megelőző hónapok hatására. Kicsit megtört, hogy nem szerepelhettem az olimpián, a befejezés is eszembe jutott. De sokat gondolkodtam nyár után, és arra jutottam, abbahagyni nem tudnám az öttusát, mert nagyon szeretem, ám új ingerekre van szükségem, új impulzusokra. Így kezdtem beszélgetni a Honvéd ügyvezető elnökével, Gergely Istvánnal, aki nagyon szimpatikus lehetőségeket vázolt fel.
– Vagyis végig jó hangulatban zajlottak a tárgyalások, melyek során megerősödött abban, ez a helyes út?
– Igen. Gergely István tisztában volt, mi történt velem az utóbbi hónapokban, a beszélgetéseink megerősítettek abban, hogy a Honvédnál jó helyen leszek, miközben egyáltalán nem éreztem a nyomást, hogy mindenképpen ide kell igazolnom. Az elnök javasolta, gondoljam végig, hol kaphatok az eddigieknél is többet, hol fejlődhetek tovább, és ha nekem ez a hely a Honvéd, akkor szívesen vár engem.
– Hét évet töltött a Trion SC-nél, ennél a klubnál vált felnőttversenyzővé. Mennyire volt nehéz elköszönni?
– Nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, mert nagyon szeretem a Triont, egyébként békében váltunk el, mindent megbeszéltünk. Úgy éreztem, ahhoz, hogy tovább fejlődjek, váltanom kell, a Trionnál pedig ezt elfogadták.
– Igen nagy múltú egyesülethez csatlakozik, elég csak Török Ferencre, Móna Istvánra, Martinek Jánosra, Fábián Lászlóra gondolni, valamennyien a Honvédot erősítették, a BHSE színeiben lettek olimpiai bajnokok.
– Igazán jó érzés ilyen nagy múltú csapat tagjává válni! Igyekszem csak magammal foglalkozni a jövőben, és kihozni magamból a legtöbbet, remélhetőleg jó eredményeket érek el, és ezzel együtt bővíthetem a nagy nevek listáját.
– Van olyan a korábbi edzői közül, aki önnel tart a Honvédba?
– A futó- és OCR-edzőm, Stépán Zsolt velem tart, ahogy Godó Tibor is marad az úszóedzőm, a vívóedzőm viszont más lesz a jövőben, eddig Kovács László segítette a felkészülésemet, a folytatásban pedig Peterdi András és László István.
– A klubváltása november végén vált biztossá, viszont feltételezem, a felkészülést az előttünk álló idényre hamarabb kezdte meg. Hogyan sikerült kivitelezni az edzéseket az átigazolási folyamat során?
– A júliusi Európa-bajnokság után kaptam egy nagyobb, két hónapos pihenőt, erre fizikailag és mentálisan is szükségem volt, és amikor elkezdtem edzeni szeptember közepétől, a tárgyalások már folytak. Akkor felajánlották a Honvédnál, hogy amíg nem dől el minden, addig is készülhetek a klubnál.
– Hogyan érzi magát, hol tart most a felkészülésében? Hogy áll az új számhoz, valamint tudja-e, hol versenyez először jövőre?
– A február végén kezdődő idénynyitó kairói világkupán, ha minden jól megy, szeretnék elindulni. A felkészülésem alatt volt egy betegségem, ami négy hétig elhúzódott – nem volt jelentősebb bajom, csak alaposan bezavart az edzésekbe, úgyhogy nemrég kicsit újra el kellett kezdenem, amit már egyszer elkezdtem. Persze van még idő, abban bízom, hogy elég lesz ahhoz, hogy jó formába kerüljek. Élvezem az akadálypályás edzéseket, szívesen csinálom, hogy hol tartok a többiekhez képest, majd a versenyeken kiderül.