Gulyás Michelle: Olyan kedvesek velem az emberek!

– Úgy látom, elég sok szeretet veszi körül.     
– Nagyon jólesik, eleve szeretek gyerekek között lenni – válaszolta Gulyás Michelle, miután akadt néhány szabad perce a lelkes érdeklődőkkel készült közös képek és az autogramosztás közepette. Párizs olimpiai aranyérmesét a DO60 LaserFun öttusát népszerűsítő programsorozat záró eseményén kérdeztük a Városligetben. – Minél több rendezvényen ott akartam lenni, hogy minél több fiatal jöjjön és próbálja ki a kombinált számot és az akadálypályát. Nagyszerű helyszíneken volt a sorozat, mindig összevonták más rendezvénnyel és azt vettem észre, a gyerekek igazán élvezték a programokat. Jó érzéssel tölt el, hogy olyan sportot űzök, amely ekkora örömet szerez sok-sok embernek.

– Volt, aki valamelyik eseményen kijelentette, hogy elkezdene öttusázni?     
– Meglepődtem, mennyi gyerek mondta, hogy látott az olimpián, és meghoztam a kedvét az öttusához. Ha valaki lemegy edzésre, nem feltétlenül tudja kipróbálni a laser runt, az esemény pedig kiváló lehetőség rá – páratlan alkalom, mivel a résztvevők ahhoz hasonlót élhetnek át, amit mi versenykörülmények között.

– A kombinált szám jó bevezető lehet a többi tusához annak, aki igazán belevágna a sportágba?     
– Abban az értelemben igen, hogy ötből két tusa már meg is van így. Jelenleg a legbonyolultabb szám az öttusában a vívás, szerintem abban kell a legtöbb idő ahhoz, hogy a beérjen a munka – a többinél is el kell sajátítani bizonyos technikákat, utána viszont hamar lehet fejlődni, ha szorgalmas az ember.

– A szélesebb közvélemény figyelmét kétségtelenül olimpiai bajnoki címével keltette fel. Megváltozott valami azóta az életében?     
– Mindenképpen! Főleg, mivel már az utcán is felismernek, vagy ha csak elmegyek a boltba vásárolni. Van, aki megosztja velem, milyen élményt szerzett neki az aranyérmem, vagy akár azt is, hogy pontosan tudja, mit csinált akkor, amikor Versailles-ban versenyeztem és elsőként értem célba. Mások elmesélik, látták, olvasták valamelyik nyilatkozatomat, és milyen megindító volt – olyan kedveseket mondanak nekem az emberek!

– Ezenkívül a különböző felkérései is megsokasodtak, hogyan tud közöttük rendet vágni?     
– Többfelé van kötelezettségem: a rendőrség, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az öttusaszövetség és az egyesületem irányába, rengeteg felkérés érkezett, van, amit magam miatt csinálok szívesen. Sűrű tehát a programom, igyekszem leszűkíteni az eseményeket, hiszen az edzések is elkezdődtek. Amíg nem dől el, ki lesz a menedzserem, apukám segít összehangolni az olykor rám zúduló felkéréseket, kitaláljuk, miképp rendszerezzük az eseményeket, hogy átérjek egyik helyről a másikra.

– Ha már az edzéseket említi: milyenek az első tapasztalatai az akadálypályával, mire kell kezdetben odafigyelnie?     
– Kell a megfelelő erőnlét, el kell sajátítani a megfelelő technikát, hogy gyorsan végigmehessek a pályán. A fiataloknak ez harminc-negyvenöt másodperc alatt megy, szóval a robbanékonyság fontos lesz, emellett az olyan izomcsoportok fejlesztése, amelyekre eddig nem volt szükség az öttusában.

– Mennyi időre lesz szüksége, hogy igazán megszokja az új számot?     
– A hivatalos OCR-pályát még nem ismerjük, illetve a versenyszituáció okozta stresszhelyzet is teljesen más lesz, mint az edzések, ez is nehezítő körülmény. Szerintem mindenkinek más technikával kell majd végigmennie, függ a magasságtól, az erőnléttől – célom minél több versenyen kipróbálni a pályát. Négy-öt komoly próba kell, hogy teljesen belerázódjak.