Nemzet Sportolója: Wladár Sándort jelölték 12. tagnak a legendák

Wladár Sándornak nem volt hosszú a karrierje: a világelitbe jutó Széchy-tanítványok közül övé volt a legrövidebb, éppen ezért impozáns az eredménysora, az meg egyenesen lenyűgöző, hogy egy évvel azután, hogy megnyerte élete első országos bajnoki címét, a moszkvai játékokon a dobogó felső fokára állhatott. 

A siker egyik kulcsaként később azt említette, hogy Széchy Tamásnak olyan szuggesztív ereje volt, hogy többekkel elhitette, képes a lehetetlenre is. 

„Ha nem lett volna Széchy Tamás, ha nem lettek volna a szüleim, nem tudom, mi lennék most, hol élnék, hol dolgoznék – persze, én úsztam, de nekem volt a legkisebb részem abban az aranyban” – nyilatkozta tavaly júliusban, a 60. születésnapján kapcsán lapunknak adott interjúban. 

Wladár Sándor 28 esztendőnyi csendet tört meg moszkvai aranyérmével, ennyi ideje váratott ugyanis magára az úszósport olimpiai aranya – a helsinki játékok után. 

Moszkvára és a versenyre így emlékezett vissza később a bajnok: 

„Vakon hittem mindenben, amit Széchy Tamás mondott. Az eredményre koncentráltam, mint amikor az ember kinézi a falkából azt a vadat, amelyet ki akar lőni, le akar győzni. Kétszáz háton második voltam a világranglistán, ezért győzelmet vártak tőlem, de erről senki sem beszélt. Amikor sikerült nyernem, felszabadult bennem az öröm, s leírhatatlanul mámoros hangulatba kerültem. A döntő után nem tudtam aludni, az aranyéremmel a zsebemben sétáltam az olimpiai faluban. Nagyon boldog voltam, mert nem okoztam csalódást azoknak, akik segítettek, bíztak bennem.”

Tizenhét évesen ért fel a csúcsra, a következő esztendőben nyert Európa-bajnokságon, később ezüstérmet szerzett világbajnokságon, ám a Los Angeles-i bojkott őt is megtörte, és 21 évesen visszavonult. 

Még visszatért egy rövid időre vízilabdázni (bajnok lett az Újpesttel 1986-ban), aztán jött egy hosszabb csend – mármint uszoda nélküli élet. De itt is megtalálta a helyét, hiszen az állatorvoslásban megtalálta önmagát és a helyét. 

„Szerintem állatorvosként vagyok a legjobb. Képszerű a látásom, emellett az orvoslásban nagy szerepet kap az intuíció, a megérzés, ebben meg jó vagyok. És alapos is vagyok, mindig azt keresem, hol hibázhatok – bennem mindig van kétség, így egy-egy problémát kimerítően végigjárok – mondta ennek kapcsán. – Ahogy úszó nem akartam lenni, csak a szüleim és az edzőim miatt lettem az, úgy állatorvos, jó állatorvos én akartam lenni.” 

Másfél évtized múltán újra feltűnt a sportágban, a Jövő SC elnökeként dolgozott, majd 2017 őszén választották meg a Magyar Úszószövetség elnökének – a posztot azóta is betölti, s a sok siker mellett élete egyik fő művének az Úszó Nemzet Program elindítását és működtetését tartja: 

„A legnagyobb sikerem, hogy megalkottuk az Úszó Nemzet Programot, szerintem ez többet ér az olimpiai aranynál, sőt, kettőnél is, úgy vélem, mi ezzel írtuk be magunkat a történelemkönyvekbe. Az, hogy Egerszegi Krisztina itt áll mellettem, nagyobb megtiszteltetés, mint bármelyik más siker. Már nem akarok semmi lenni, már csak ezt akarom csinálni – ha még lehet.”

„Mély meghatódottsággal és hatalmas tisztelettel állok a legendák döntése előtt, amelyet Schmidt Ádám államtitkár úr, a Nemzet Sportolói részéről pedig Schmitt Pál közölt nemrég telefonon – mondta a Magyar Úszószövetség közösségi oldalán a szavazás eredményének megismerését követően a Nemzet Sportolója. – Annyira hihetetlen, hogy ez megtörténhetett, hogy ott lehetek mostantól velük, közöttük… Egészen különleges elismerés, hogy rám gondoltak a megannyi kiválóság között, ők, sportágaik legjobbjai, az ország büszkeségei. Lehetetlen küldetés a különböző sportok legjobbjait egymással összevetni, ezért csakis arra gondolhatok, hogy ez az elismerés nem is csak nekem, hanem a magyar úszósportnak, a 127 éves történetünknek, az eredményeinknek, egykori edzőimnek és csapattársaimnak, elhunyt szüleim emlékének és persze jelenlegi kollégáimnak legalább annyira szól. Ők hosszú évek óta támogatnak, vállvetve dolgozunk a sportágunkért, azaz amikor köszönetet mondok a Nemzet Sportolóinak, azt mindannyiuk nevében teszem. Általuk, az úszósport és a magyar sport szolgálata által többé váltam emberként – és csakis azt ígérhetem, a jövőben is hasonló alázattal és elkötelezettséggel teszem majd a dolgom, mert ezt a mostani elismerést egyszer kell kiérdemelni, utána azonban folyamatosan bizonyítani kell, hogy valóban méltó vagyok rá.”