Címlapsztori: Nekem már nem kell bizonyítanom – Szilágyi Áron

Vágólapra másolva!

2024.06.06. 08:07

Címkék

London, Rio, Tokió – hogy a sorminta folytatódik-e Párizsban, hogy egyéniben vagy csapatban jut feljebb háromszoros olimpiai bajnok kardvívónk, kicsivel több mint ötven nap múlva kiderül. Egy biztos: Szilágyi Áront szép emlékek fűzik a francia fővároshoz.

– Ötven nap van a párizsi játékok rajtjáig, ilyenkor, még ezek után történnek a nagy dolgok, vagy ellenkezőleg, ezekben a hetekben már csak a finomhangolás zajlik?
– Ez mindig más – a párizsi lesz az ötödik olimpiám, és emlékszem, Tokió előtt ilyenkor már javában a közvetlen felkészülés derekán jártunk – válaszolta Szilágyi Áron. – Ezúttal más a helyzet, még vár ránk egy Európa-bajnokság, majd azt öt héttel követi az olimpia, úgyhogy a felkészülésünk meg lesz törve, két etapból áll. Ilyenkor már próbálom magam a korábbinál is magasabb fokon pörgetni, fontos, hogy ne csak rutinból, ne csak a meglévő tapasztalataim alapján csináljam meg az edzéseket, hanem azokban legyen kihívás. Kell, hogy felállítsunk olyan elérendő célokat ezekben a napokban, amelyeket nem könnyű teljesíteni, és kell, hogy a felkészülésemben legyenek új elemek, hogy az ne váljon monotonná.

– Hogy mit ért már el pályafutása során, mindannyian tudjuk, éppen ez adja a kérdést: mi lehet ilyen elérendő cél a felkészülés során, mi az, amit Szilágyi Áron csak nehezen tud teljesíteni az edzéseken?
– Sok ilyen van. Azt mondják, az olimpia fejben dől el – ez így is van, ám csak az rúghat ott labdába, aki fizikailag, technikailag és taktikailag készen áll. Én erre koncentrálok, és ilyenkor megvannak azok a speciális feladatok, amelyeket ha nem csinálok végig, lehetek én a világ legnagyobb vívója, az az olimpián semmit sem fog jelenteni.

– Amikor Rio előtt egy évvel edzőt váltott, már akkor és azóta is hangsúlyozta többször, fontos a partneri viszony: mennyire van beleszólása ilyenkor a felkészülés menetébe?
– Hogy kinek mi a feladata, az ilyenkorra már eldől, sokkal inkább az automatizmusok jellemzők ebben az időszakban: az edzőim hozzák a programot, azon már keveset változtatok, ha egyáltalán változtatok. Ez ugyanis már nem a tervezési fázis, amikor arról döntünk, hogyan is nézzen ki a felkészülésem.

– Lassan automatizmussá válik az is, hogy megkapja a kérdést, az előző olimpián vívó Áron mire jutna az aktuális játékokon, de ezúttal csavarjunk ezen egyet, hiszen Tokió óta nagyon sok minden történt önnel a magánéletében és a pályafutásában is, vagyis: a mostani Szilágyi Áron mennyivel másabb, mint a három évvel ezelőtti?
– Valóban sok minden történt velem: született egy gyerkőcöm, éltem huzamosabb ideig külföldön, végre megszereztem az egyéni világbajnoki címet, és a csapattal is nyerni tudtunk a vébén – annyi inger ért ebben a három évben, hogy szinte már nem is emlékszem a tokiói olimpiára. Arra viszont igen, hogy amennyire Tokió előtt foglalkoztatott, vajon sikerül-e történelmet írnom, és én leszek-e az a kardozó, aki három egymást követő olimpián is győzni tud, úgy annyira nem motoszkál bennem most a négyes szám. Inkább csak szeretnék tovább „utazni”, szeretném megélni ennek minden pillanatát. Persze kíváncsi vagyok arra, mi van még bennem, mire képes a csapat, de ezúttal más erők mozgatnak, mint három vagy éppen hét éve.

– Egyébként másként vív, mióta apa, munkálkodik önben, hogy a fiának is bizonyítani akar?
– Nem veszem másként a kvartot, de más úgy elmenni otthonról, hogy tudom, egy gyerkőc hiányol otthon, hogy ő is áldozatot hoz azért, hogy vívjak, úgyhogy már csak ezért is kutya kötelességem jól teljesíteni. Egyébként Leó kint volt az országos bajnokság csapatversenyén, azt nem mondom, hogy érti is, amit látott, ám már érdeklődést mutatott: meg akarta fogni a kardot, a csillogó lamét.

– Valamiért úgy érzem és a versenyeken is ezt látom: a tokiói triplázással felszabadulttá vált, és talán éppen ennek is köszönhetően az évközi viadalokon is több érmet gyűjtött, mint előtte. Meg úgy egyáltalán, az egész vívása, hozzáállása másabb lett 2021 óta.
– Örülök, ha így látja, mert én is így érzem, és az is volt a tervem, sőt, el is mondtam, hogy Tokió után számomra már minden verseny ajándék, nekem már nem kell bizonyítanom – persze az egyéni világbajnoki cím nagyon kellett nekem, de nem azzal a teherrel indultam neki annak a vébének sem, hogy felborul a világ rendje, az életem pedig összedől, ha nem lesz meg az arany. Vannak már más dolgok az életemben, ezek is adják a felszabadultság érzését. Aztán persze kérdés, hogy ezt az érzést hogyan lehet átmenteni az olimpiai felkészülésre, hiszen az öt karika más, a teljesítményszorongás ilyenkor megjelenik – utazzon is az ember bárhányadik olimpiájára.

A harmadik: Tokió 2020 – 2021-ben (FOTÓ: AFP)

Bár Szilágyi Áron mindig a megtestesült nyugalom szobraként nyilatkozik, áll meg előttünk, azért őt is foglalkoztatja, vajon milyen összetételben vív férfi kardcsapatunk a párizsi olimpián? Nem titok: egyre többen vannak, akik úgy vélik, hogy Decsi Tamás helyett Rabb Krisztiánnak kellene utaznia a játékokra.
„Minden olimpia előtt ez a helyzet, a csapatkijelölés mindig gond, legalábbis hoz magával némi feszültséget – nyilatkozta London, Rio és Tokió bajnoka. – A fegyvernemi vezetőedző javaslatot tesz, arról a előterjesztésüket a szövetség elnöksége vagy elfogadja, vagy nem. Ez egy bürokratikus, hosszú folyamat, nem most lesz, amikor megtudjuk, kik is utazhatnak Párizsba. Az nyilvánvaló, hogy akiket érint, azoknak ez nehéz helyzet – Tomi és Krisztián is feszültebben élik meg ezeket a napokat, heteket. De bármilyen döntés is születik, mindannyian profi sportolók vagyunk, kellő tapasztalattal ahhoz, hogy úgy, abban a felállásban összeálljunk és felkészüljünk az olimpiára. Néhány nap elég kell, hogy legyen arra, hogy helyrerázódjunk, s onnantól már csak az edzésekre fókuszáljunk – nincs okom tagadni, hogy ez a mostani átmeneti vagy bizonytalan időszak rám is hatással van.”

Vajon kik alkotják a csapatot?

– Ha már ezt említi: azt mondta korábban, hogy a sportpszichológusa, Faludi Viktória találja ki mindig az olimpiai felkészülés mentális részét – publikus, mit ötölt ki Párizs kapcsán?
– Azt majd én is az Európa-bajnokság után tudom meg, vagyis akkor, amikor már csak az olimpia van előttem – én magam is kíváncsian várom, mivel készül Viki.

– Ez a bázeli kontinensbajnokság június 18. és 23. között mennyire lesz fontos önnek?
– Egy felkészülési verseny – már az olimpia jegyében, ám szeretnék jól szerepelni, már csak azért is, mert a nemzetközi viadalokon az elmúlt hónapokban nem úgy ment, ahogyan azt szerettem volna, ahogyan azt a szezon első versenyei után gondoltam volna. Természetesen a világranglistapontok sem jönnének rosszul, de e tekintetben nem állok rosszul, és a csapattal sem tudunk nagyon „mozogni”, ugyanakkor fontos a visszacsatolás, az, hogy lássuk, az ellenfelek hogyan és miben gondolkoznak, ám azért azt ne felejtsük el, hogy egy Eb-n már messze nem az élmezőny vív, az én legnagyobb ellenfeleim nem Európából valók, vagyis a bázeli eredményekből olyan nagyon jósolgatni nem lehet Párizst illetően.

– Amúgy a francia fővárossal milyen a viszonya?
– Szeretem Párizst, versenyeztem is ott többször, tizennégy éve a világbajnokságon pályafutásom során először jutottam a nyolcas táblára. Remélem, elő tudom majd hívni azokat az élményeket és érzéseket az olimpián is.