Kortünetek – Morvai Katalin publicisztikája

LAMINE YAMAL, PAU CUBARSÍ, micsoda fiatalok! Látva az FC Barcelonának a BL- negyeddöntőben a PSG ellen (a vesztes meccsen is) a zseniális 16 és 17 éves labdarúgó játékát, már épp azt fontolgattam, szentelek egy írást a profi sport világába tinédzserként berobbanó sztárokról, amikor az elmúlt napok kicsit máshová irányították a fókuszom…

Először az szúrt szemet, hogy a férfi tornászok Európa-bajnokságán két rutinos róka is megkeserítette a feltörekvő fiatalok életét. Talajon az olimpiai és világbajnok izraeli Artem Dolgopyat mutatott be olyan gyakorlatot, hogy azzal kis híján aranyérmes lett a szerenkénti döntőben. Igaz, ő csak a tornászok közt számít koravénnek a maga csaknem 27 esztendejével. (Ismételt fellángolását a mi Mészáros Krisztoferünk bánta, aki így meg kellett elégedjen Riminiben bronzéremmel.) A második versenynapon az örmény Artur Davtyan bizonyította, hogy 31 év ide vagy oda, ugrásban a negyedik olimpiáján éremesélyesként szállhat harcba. Eb-ezüstöt szerzett ugyanis. Elképesztő belegondolni, hogy a Jerevánban született Artur hétéves kora óta tornázik – és még mindig ott van a szeren!

Aztán jött a Real Madrid BLelődöntőjének első mérkőzése a Bayern München ellen, amelyen a horvátok világbajnoki ezüstérmes játékosa, Luka Modric is pályára lépett, sőt csereként új lendületet adott a királyi gárdának (2–2 lett a vége a találkozónak). Modric a pályára lépésével Puskás Ferenc korrekordját adta át a múltnak. A Real történetében mostanáig ugyanis a legendás magyar játékos volt a legidősebb BEK-fellépő: 1965. november 17-én, 38 évesen és 229 naposan szerepelt utoljára a BL jogelődjének számító kupasorozatban. Mostantól a Real Madrid legidősebb BL-játékosa Luka Modric, az új csúcs pedig 38 év és 234 nap (ezt tovább növelheti, ha a visszavágón is játszik, illetve döntőbe jut a csapata).

Május elsején pedig kajak-kenuban szembesülhettünk azzal, hogy a két és fél éves kihagyás után az olimpiai válogatón visszatérő hatszoros olimpiai és tizenötszörös világbajnok Kozák Danután nem fog az idő: Szolnokon kajak kettesben és négyesben is győzött az 500 méteres távon. Danuta 37 éves, két gyermek édesanyja, ráadásul a 2021-es koppenhágai vb aranyérmét követően túlesett egy műtéten is. Mondhatni: legyőzte Kronoszt, az idők urát! Párostársa sem ifjonc éppen, a kétszeres olimpiai és kilencszeres világbajnok Csipes Tamara is betöltötte a harmincnégyet. Ketten együtt a hetvenen is túl vannak. S nagyon úgy fest, olimpiai indulók és éremesélyesek lesznek.

Feljegyezték, hogy 1920-ban a svéd Oscar Swahn volt minden idők legöregebb olimpikonja (lövészetben indult 72 évesen), mindazonáltal a sporttörténelem inkább azokat a listákat írogatja, amelyeken a legfiatalabb olimpikonok és világsztárok szerepelnek. Az újkori olimpiák kezdetén előfordultak egészen extrém esetek. Mindjárt az elsőn, az athéni olimpián részt vett ugyanis a szertornász Dimítriosz Lúndrasz, aki 10 évesen és 216 naposan bronzérmes lett a korlát csapatversenyben. Az olimpiai aranyérmesek legfiatalabbja egy Dél-Koreai leányzó, Kim Junmi, aki 13 évesen és 85 naposan nyert (ezt a Guinness Rekordok Könyve is jegyzi) a 3000 méteres gyorskorcsolyaváltóval 1994-ben Lillehammerben.

A nyári játékokon a 13 éves és 268 napos amerikai Marjorie Gestring a legfiatalabb aranyérmes (az 1936-os berlini olimpián nyert műugrásban). Az úszók közt a mi Egerszegi Krisztinánk is jegyez egyfajta rekordot, 1988-ban Szöulban 14 évesen és 40 naposan nyerte meg a 200 méteres hátúszást (csak 1992-ben Barcelonában dőlt meg a rekord a japán mellúszó, Ivaszaki Kjóko révén, aki 34 napot vert az ország „Egérkéjére”), ráadásul három nappal korábban nyert már egy ezüstérmet, s így máig ő minden idők legfiatalabb sportolója, aki egynél több olimpiai érmet szerzett.

A férfiak legfiatalabb olimpiai bajnoka, Klaus Zerta sem töltötte be a tizennégyet (13 éves és 283 napos volt), amikor az 1960-as római olimpián a németek kormányos kettesével aranyérmes lett. Közel járt ehhez az életkorhoz a japánok legfiatalabb olimpiai bajnoka, a gördeszkás Nisija Momidzsi, aki 13 éves és 330 napos volt 2021-ben tokiói győzelme idején.

Létezik olyan lista is, amelyen minden idők legfiatalabb, egynél több olimpiai érmét szerző sportolóit tartják számon. Ezen a már említett Egerszegi Krisztina máig vezet, s olyan tinisztárokat találunk rajta, mint Franziska van Almsick, Amanda Beard úszók, illetve Nadia Comaneci és Simona Pauca tornászok. Comaneci tényleg külön szám volt. Montrealban 14 évesen és 252 naposan lett összetett aranyérmes, majd egy nappal később a felemáskorlát és a gerenda legfényesebb medálját is begyűjtötte. Károlyi Béla tanítványa volt az első olyan tornász, aki az olimpiák történetében kiérdemelte a maximális 10.00 pontot. Az eredményjelzők nem is tudták követni, nem lévén elég hely a pontozóbírók tábláján.

Különben nagyon érdekes, hogy a legfiatalabbak hangos nemzetközi sikereit számos esetben követte a sportág vezérkara részéről valamiféle korhatár bevezetése. Az emlegetett Kim Yun-mi győzelme után a nemzetközi szövetség 15 évnél húzta meg az alsó korhatárt. A női műkorcsolyázóknál is módosított a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség a felnőtt nemzetközi versenyek korhatárán. A pekingi téli olimpián a 15 éves friss Európa-bajnok orosz Kamila Valijeva a kűr előtt még az élen állt, de robbant a doppingbomba és a hercehurca hatására negyedik lett (azt is elvették tőle). Ha nincs ez a történet, ki tudja, hol lenne most a korhatár, igaz, a négy évvel korábbi pjongcsangi téli olimpián is egy 15 éves kislány körül forgott a világ, az orosz Alina Zagitova – fiatalság, bolondság – a kűrje végére hagyta a triplákat, amelyek olyan jól „fizettek,” hogy övé lett az aranyérem… A szövetség két lépésben 17-re emelte a korhatárt, Valijevát pedig eltiltották, de az egy másik, ráadásul igen bonyolult történet, s az életkorhoz csak annyi köze van, hogy kevéssé valószínű, hogy valaki ilyen fiatalon, felnőtt segítség nélkül tiltott szert szerezzen és szedjen.

A yardbarker.com néhány éve összeszedte a 25 legjelentősebb sportolót, akik arról (is) híresek, hogy egészen fiatalon robbantak be az élsportba. A kaliforniai portál rangsorában az élen a kosárlabdázó LeBron „King” James áll. A későbbi kétszeres olimpiai bajnok már középiskolásként rekordokat döntött és háromszor nyerte el az „Ohio Mr. Kosárlabda” címet, húszévesen élete első NBA szezonjában pedig Az év újonca lett. Őt Dwight Gooden baseballjátékos követi, aki 19 évesen mutatkozott be a New York Mets csapatában, ahol tíz éven át jeleskedett, távozásakor visszavonultatták a 16-os mezszámot.

Európai sportszurkolóként persze többet mondanak a listáról az olyan nevek, mint Roger Federer (a svájci teniszfenomén 2001-ben ugyancsak 19 éves volt, amikor Wimbledonban öt szettben kiverte az akkori nagyágyút, az amerikai Pete Samprast, de a tornát csak 2003-ban nyerte meg először) vagy Chris Evert, aki húszévesen már két Grand Slam tornán győzött és minden idők egyik legsikeresebb női teniszezője lett. A fehér sport amúgy ontotta és a mai napig ontja az ifjú titánokat. Boris Becker, Michael Chang, Venus Williams, Jennifer Capriati, Steffi Graf, hosszú a sor, különösen, ha a mai sztárokat is ide vesszük, úgy, mint Carlos Alcaraz vagy Coco Gauff.

Az ifjan sikereket elérők között jónéhány úszót is találni, Michael Phelps, Katie Ledecky, Ian Thorpe, mindannyian világsztárok voltak már tizenéves korukban.

Tinédzserként a legnehezebb talán a csapatsportokban kitűnni. Ott nem elég a tehetség és a küzdeni tudás, oda játékintelligencia és stratégiai érettség is kell. Csak a legeslegjobbakból lesz már fiatalon világsztár, például Peléből lett, aki 17 évesen a labdarúgó világbajnokságon öt gólt lőtt és a brazil válogatottal aranyérmes lett. A társak a vállukon cipelték le a pályáról a zseniális játékost…

Amikor Lamine Yamalról, Pau Cubarsíról vagy a PSG-ben futballozó Warren Zaire-Emeryről, avagy a Premier League-ben szereplő Rico Lewisról, Kobbie Mainoo-ról, Alejandro Garnachóról beszélünk, jusson eszünkbe, hogy manapság ők azok, akik a világ legnépszerűbb sportágában ki tudnak tűnni, pedig még csak 16-17-18-19 évesek. Már most nagyon értékes játékosok, de hogy azok is maradjanak, ahhoz kell a csapattársak és a szakmai stáb teljes odafigyelése és az életkoruknak megfelelő terhelés. Sok-sok cikket lehetne ugyanis megtölteni az olyan ígéretekkel, akikből felnőve nem lett „senki”.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!