Bolhák – Morvai Katalin publicisztikája

„A magasságot nem lehet tanítani” Ezt a szellemességet szokás Rátgéber Lászlónak tulajdonítani, aki a kosárlabdázásban volt női, majd később férfi szövetségi kapitány, és akit 2009-ben Európa legjobb női kosárlabdaedzőjének választottak. Az ominózus mondatot, meglehet, nem ő találta ki, de az biztos, hogy előszeretettel mondogatta akkortájt, amikor a pécsi utánpótlás-akadémiájának szó szerint kiugró tehetsége, Kiss Virág tizenhat évesen 194 centi magas volt. És nemcsak nagyra nőtt. A tehetsége és játékintelligenciája jóvoltából már a PEAC-Pécs felnőtt csapata is igényt tartott a szereplésére.

Kiss Virág az eltelt tíz évben szépen kifutotta magát: oszlopos tagja lett a felnőtt válogatottnak, leszerződtette a török Mersin, mi több, gálánsan elengedte a Los Angeles Sparks április 28-án kezdődő edzőtáborába Kaliforniába. És a hab a tortán, HOGY a közös tréningezés után a 26 éves magyar kosárlabdázó akár a tengerentúli profi ligában (WNBA) is megmutathatja magát.

Szóval, jó sok mindent megtanult az elmúlt időszakban Rátgébertől és a többi mestertől. Mármint a magasságán kívül. Mert az ugyebár adottság…
A sporttudományban már jó ideje felismerték, hogy ha vannak is ideális testmagasságok, a legjobbak – legyen szó kosárlabdázásról, atlétikáról, labdarúgásról, úszásról, szinte bármiről – lehetnek kicsik éppúgy, mint nagyok, netán egyenesen langaléták. Nem mindegy a testmagasság, de nem is minden!
Maradva a kosárlabdázásnál, az észak-amerikai profi kosárlabdaligában (NBA) jó ideje számon tartják a legalacsonyabb nagymenőket. A jelenlegi játékosok közül a Brooklyn Nets 173 centis irányítója, Jacob Gilyard és a Boston Celtics korábbi kétszeres NBA All Star-játékosa, Isaiah Thomas (175 cm) törpül el leginkább a góliátok mezőnyében. Mégis kiváló kosarasok. Az NBA történetének legalacsonyabb top játékosai listájának élén azonban Tyrone Curtis „Muggsy” Bogues áll – ő csak 160 centis volt! Hanem a játéka a legnagyobbakéval vetekedett.

Pedig az egyik baltimore-i lakótelepen tanulta meg a játék alapjait. Ügyes volt, de megállt a növekedésben (mondjuk, ha valakinek 150 centis az anyukája és az apukája is csak 165, az sok mindenben nem reménykedhet). A tehetsége azonban egyre csak repítette. A 80-as évek egyik leghíresebb középiskolai csapatának, a Dunbar High Schoolnak lett a legértékesebb játékosa, később tizennégy szezonon keresztül játszott a profik közt. Tagja volt az 1986-os világbajnoki aranyérmes amerikai csapatnak, a következő évben pedig az NBA drafton tizenkettedikként a Washington Bullets vitte el. Akkori csapattársai közt Manute Bol 71 centivel (!) volt magasabb nála.
Bogues igazi legendává nőtte ki magát. Több NBA-csapatnál megfordult, de a legjobb időszaka a Charlotte Hornets-szel eltöltött kilenc szezon volt. A kis rabló (értsd: Muggsy) fáradhatatlanul kergette az ellenfél játékosait. Mindenhová odaért. Pályafutása alatt több mint 6800 pontot dobott, remekelt a lepattanókban, a gólpasszokban, és alacsony mérete dacára a legmagasabb játékosokat is képes volt blokkolni. A sporttörténelem „Muggsy” NBA-karrierjének 39 számon tartott blokkolása közül a 213 centiméteres Patrick Ewing elleni egyik sikeres védekezést tartja a legemlékezetesebbnek.

Persze, ha bántani akarták, őt is „letörpézték”. Az ellenfél közönségének soraiból el-elhangzottak ilyen becsmérlő beszólások, és a fáma szerint a karrierje is akkor roppant meg, amikor egy Bulls–Hornets playoff-döntő meccsen egypontos hátrányban a kezében volt a mérkőzés, de a vele szemben védekező Michael Jordan odavetette neki, hogy „Dobd rá, törpe!”. El is puskázta…

Ha már a törpéknél tartunk, egy másik sportágban, a labdarúgásban a közelmúltban a világ valaha volt egyik legjobb játékosát, Lionel Messit illették a „megszállott törpe” jelzővel. Az argentin futballista honfitársa, Nicolás Sánchez segédedző ragadtatta el így magát, miután csapata, a mexikói Monterrey parázs meccsen 2–1-re nyert Messi klubja, az amerikai Inter Miami ellen. Konkrétan ez hangzott el: „A törpe megszállott volt, az arca olyan, mint az ördögé”. És Messi még csak a pályán sem volt.
Nicolás Sánchez utólag bocsánatot kért – de csak az Inter edzőjével szembeni tiszteletlensége miatt. Messit nem követte meg.
Az ilyen kifakadás semmiképp nem vall jó modorra, de a nyolcszoros aranylabdás, világ- és olimpiai bajnok Lionel Messit aligha rendítette meg az eset. A most törpének csúfolt játékos beceneve éppenséggel valami hasonló, csak sokkal kedvesebb: La Pulga (Bolha).

Messi már ötévesen focizott. Szülővárosában, Rosarióban az édesapja edzette. Tehetsége nagyon korán megmutatkozott. Mint egy zsonglőr, úgy bánt a labdával, gyors és gólérzékeny volt, ámde egyre jobban látszottak testi korlátjai. Az orvosi vizsgálatok szépen ki is mutatták: növekedésihormon-hiányban szenved. Ahhoz, hogy tovább fejlődjön, hormonkezelésekre kellett volna járnia, amit a család nem engedhetett meg magának, és az őt kiszemelő hazai élcsapat, a River Plate sem akarta vállalni. És itt jött a mesebeli fordulat, az FC Barcelona sportigazgatója, Carles Rexach (volt spanyol válogatott labdarúgó) felajánlotta, állják Lionel Messi kezelésének költségeit, ha Európába költözik és leigazol a katalán klubhoz. Mindez 2000-ben történt. A tizenhárom éves fiú elkezdte a növekedését segítő drága kezeléseket, és persze focizott. Előbb az ifiben, majd, lépegetve a ranglétrán, a C és B csapatban, a 2004-2005-ös szezonban pedig már a nagyok közt rúgta a bőrt. Ő lett a spanyol bajnokság történetének legfiatalabb játékosa és gólszerzője (a rekordot előbb Ansu Fati, majd 2023 októberében egy másik Barcelona játékos, Lamine Yamal tovább faragta, utóbbi 16 évesen és 87 naposan lőtt gólt a La Ligában). A Barcával és az argentin válogatottal Messi mindent elért, rekordok sokaságát jegyzi, könyvek tucatját írták róla, és még mindig meghatározó játékos – most éppen a tengerentúlon, a már említett Inter Miamiban. Annak ellenére, hogy csupán 170 centire nőtt (ennyire sikerült feltornázni a hormonbombákkal)!

A sportvilág ismer egy még nála is alacsonyabb labdarúgó világsztárt, igen, ő az isteni Diego Maradona. Az évszázad labdarúgója 165 centis volt. De őt valahogy nem bolházták, törpézték. Neki kedvesebb becenevek jutottak: El Diez (Tízes), El Pibe de Oro (Aranyfiú) …
Leszögezhető, hogy a mélynövésűeknek általában nehezebb boldogulniuk a legtöbb sportágban. De még a magasugrók közt is akadt olyan, aki apró termete ellenére rendkívül sikeres volt. „Túl kicsi ahhoz, hogy magasugró legyen”, ilyen és ehhez hasonló című cikkek sora született a Stefan Holmról, aki – 181 centis testmagasság ide vagy oda – olimpiai aranyérmes tudott lenni. Szabadtéren 237, fedett pályán 240 centi (2005-ben) volt a legjobbja. A svéd atléta 59 centiméterrel szárnyalta túl saját testmagasságát! Ez is egyfajta rekord. A worldathletics.org Holm sikerei kapcsán idézi a 2008-ban visszavonult sportolót: „Amikor fiatal voltam, sokszor, nagyon sokszor mondták nekem, hogy túl kicsike vagyok a magasugráshoz. Mindig Patrik Sjöberghez hasonlítottak, aki kereken két méterre nőtt. De nem keseredtem el, igyekeztem a pozitív oldalát látni a kis termetemnek”.

Sjöberg nemcsak összehasonlítási alap volt, Holm példaképként is tekintett rá. Tizenegy éves volt, amikor honfitársa 242 centire javította a világcsúcsot Stockholmban, majd nem sokkal később 238 centivel aranyérmes lett a római atlétikai világbajnokságon. Ő is valami ilyesmire vágyott. Nem világbajnok lett, legalább is nem szabadtéren (fedett vb-n négyszer nyert), viszont az athéni olimpiáról aranyéremmel tért haza. Ebben felülmúlta Sjöberget.
Ha nem is nagy számban, de akad néhány sportág, ahol a kis nagy emberek inkább előnyben vannak, mint hátrányban. Ilyen a lovaglás, a kerékpározás, vagy a műkorcsolyázás. Az idei vb-n a férfiaknál ezüstérmes japán Kagijama Juma 161 centis, honfitársa Soma Uno 158; mindketten téli olimpiai ezüstérmesek. De még a korisok közt is akad ellenpélda, a friss olasz bajnok Nikolaj Memola 195 centire nőtt.

Egy szó, mint száz, az élsportban mindenféle testalkattal boldogulhat, aki nagyon elhivatott. Egyedül a tehetség nem pótolható.

Rátgéber ezt úgy mondaná: a tehetség sem tanítható.

 A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!