Dr. Egészség rendel – Apor Péter 88 évesen is napi egy órát gyalogol

– Doktor úr, szerettem volna hozni az interjúra egy reprezentatív magyar laborleletet, de hirtelen nem volt kéznél másik, a vizsgálati lapon az én nevem szerepel. Nagyon ijesztő a kép?
– Annyira azért nem, bár a koleszterin- és a vérzsírszint kissé magas. Hát igen, az a néhány kiló túlsúly…
 
– Tipikus hazai népbetegség.
– Pedig lehet rajta segíteni. Elég, ha az ember nem száll fel a villamosra, helyette inkább gyalogol néhány megállót. Vagy, mondjuk, elhatározza, hogy a munkahelyén nem használja a liftet, hanem lépcsőzik. Az is szabad választás, hogy ha reggel elindulunk, elővesszük-e a kerékpárunkat. Nem mondok újat azzal, hogy a kulcs az egészséges táplálkozás és a testmozgás. Érdemes minél több zöldséget, rostokban gazdag ételt fogyasztani. Legtöbb esetben már a boltban, a bevásárlásnál eldől, hogy ki mivel készül mérgezni magát. 

– Aporizmák című könyvében hivatkozik ismerőse egészséges férfiaknak szóló jókívánságára: „Halj meg 105 évesen, amint egy féltékeny férj lelő!” Mint 88 éves, láthatóan életerős embert kérdezem, mi a saját receptje?
– Focizni a csípőproblémám miatt már néhány éve nem járok, de mindennap gyalogolok legalább egy órát. Ez nem kényelmes séta, inkább lendületes haladás, és ebből nem engedek. Uszodába is eljárok feleségemmel, Évával. Érdemes rászánni magunkat legalább heti ötször minimum harmincperces, mérsékelt-közepes intenzitású testmozgásra. Ha 4–6.5 kilométer per órás sebességgel haladunk, azaz élénken szedjük a lábunkat hosszú lépésekkel, egy óra alatt 280–450 kalória izommunkát végzünk. Heti öt alkalommal összejön 2000 kalória, és ha még néhány száz kalóriát elégetünk izomfejlesztő gyakorlatokkal, megtettük az egészségünkért azt, ami elvárható. 

– Ha a Haladás SE szerkesztésében megjelent Víztükör című egyesületi újság 1952-es számában olvasok a serdülő országos csúcstartó úszóról, a tehetséges „Makiról”, nem csodálkozom, hogy érdeklődése a sport világa és a sportorvoslás felé sodorta. A medencében dőlt el a sorsa?
– Ezen még nem gondolkoztam. Apám fiatal korában tornász volt, a kertünkben nyújtót épített nekem, amelyet egyébként nem sokat használtam, de a talicskakerékkel épített házi hajtányt annál többet. Azzal dübörögtem fel és alá, és nagyon korán kezdtem a biciklizést is. A háború után alig volt autóközlekedés a városban, szabadon száguldozhattunk a Pusztaszeri úton, a Szépvölgyi úton vagy a Városligetben. Motorversenyeket is rendeztünk, az égett glicerin szaga ma is itt van az orromban. Nyolcéves koromtól síeltem is az édesapámtól kapott fa síléccel. Az első alkalmat sohasem felejtem el: miközben a világháború utolsó hónapjaiban csúsztam le Pusztaszeri úti házunk kertjében, az oroszok éppen elkezdték lőni a környéket. 

– Több meghökkentő állítást is találni könyvében. Az egyik ilyen, hogy Szőke Katalint, Helsinki kétszeres olimpiai bajnok úszónőjét el akarták tiltani a sportolástól a szervezetében diagnosztizált Wolff-Parkinson-White-szindróma miatt. Valóban mestere, a TF-tanár Kereszty Alfonz kockázatos nagyvonalúsága segített neki a pályán maradni?
– Fronzi bácsi érdeme volt, hogy a korabeli trendekkel szembemenve azt mondta, folytassa nyugodtan az úszást. Ma már mindenki tudja, hogy az aktív sportolás W-P-W-szindróma esetén nem ellenjavallott, de például tíz évvel ezelőtt még nekem is győzködnöm kellett a kollégákat, hogy így álljanak a kérdéshez. 

– Szomorú példát is említ. Ha jól értem a könyvében leírtakat, az MTK csatára, a 37 évesen elhunyt Aranycsapat-cserejátékos, Palotás Péter szívproblémával küzdött, és csak hamis sportorvosi engedélye miatt futballozhatott. Ez a tragikus végkifejlet tükrében mellbevágó adat.
– Orvoskollégák elbeszéléséből tudom, hogy szívbillentyű-betegséget állapítottak meg nála, és csak bizonyos kiskapuk segítségével játszhatott tovább. 

– A hirtelen szívhalál szófordulat a sportélet egyik legrettegettebb kifejezése. Miként előzhető meg a baj?
– A szakma álláspontja szerint a rendszeresen elvégzett EKG-vizsgálat célja éppen az, hogy kiderítse, nincs-e az adott sportolónak olyan rejtett betegsége, amely hirtelen szívhalállal járhat. A szívizom-hipertrófiák kiszűréséhez már képalkotó eljárás kell, ezért szorgalmazzák Amerikában, hogy az EKG mellett készüljön mindig képernyős szívfelvétel is. 

– „Odüsszeuszt Pallasz Athéné segítette a győzelemhez Homérosz tudósítása szerint, a mai sportolók azonban nem bízzák a segítséget csak az istenekre” – olvassuk a könyvében. Szót ejt az olyan ártalmatlan stiklikről is, mint például Széchy Tamás úszóedzőé, akinek a kérésére leleményesen sikerült növelni az úszóknak szánt kalóriajuttatásokat: az oxigénszint-vizsgálat eredményeit a kilélegzett, elhasznált levegőből vett minta alapján számolták. A magyar sportorvoslás megbecsült szaktekintélyeként az 1960-as, 1970-es, 1980-as években rálátása lehetett a belső folyamatokra, így a tiltott teljesítményfokozás módszereire is. Tapasztalt-e visszaéléseket?
– Én nem kerültem kapcsolatba ilyesmivel, tőlem nem kértek doppingot. 

– Létezett Magyarországon államilag szervezett doppingolás?
– Erre a kérdésre nem tudok őszinte választ adni.

– Amivel azt sugallja, hogy létezett.
– Nyomás volt rajtunk, ez tény. Minden héten egyszer, ha jól emlékszem, péntekenként tartottak találkozót a sportkórháziak, a TF pozicionált emberei és néha a sportminisztérium kiküldöttje, hogy megbeszéljék, mit lehetne segíteni. De az nem vetődött fel, hogy doppingszert adjunk bárkinek. Én nem tudok ilyenről. A sportolók és a szüleik nem is hagyták volna. Viszont a sajtóban is ismert jelenség volt, hogy egyes sportágakban, például a súlyemelésben éltek tiltott szerekkel. 

– Lehetett hallani meredek példákról a keleti blokk országaiban, hormonkezelt keletnémet úszókról vagy román sportolónőkről, akiket teherbe ejtettek, hogy a terhesség kezdeti teljesítménynövelő hatását kihasználják. Szóbeszéd lett volna?
– Nem tudom. Engem egyszer kiküldtek Lipcsébe két hétre, hogy tanulmányozzam a keletnémet úszók edzéseit. Eléggé ismert volt, hogy doppingolnak, ki kellett volna szagolnom a módszereiket. A tréningeket végigkövettem, de hogy előtte vagy utána kaptak-e valamit, arról nem volt tudomásom. 

– Nem azért kellett megfigyelnie a keletnémeteket, hogy aztán a magyar rendszer átvegye a trükkjeiket?
– Nem tudom, mit kezdtek volna azzal, ha hozok információkat. Tőlem azonban hiába vártak volna ilyen adatokat. 

– Az Aporizmák című könyvében közölt számos elmés mondás közül melyiket tudná elképzelni az interjú mottójának?
– Magamat ritkán idézem, úgyhogy most nehéz feladattal bízott meg. De hogy mégis mondjak valamit, az orvosi gyakorlatból született tapasztalat diktálta az alábbi megállapítást: az egészséges életmód megszállottjai elég hülyén érzik magukat, amikor majd belehalnak abba, hogy semmi bajuk.

TUCATNYI APORIZMA

Hogy volt-e elfelejtett ígéretünk, nem tudjuk, hiszen elfelejtettük. A reklám szerint ez a szer minden baktériumot megöl a szánkban. De ki szereti ha döglött bacikkal van tele a szája? Ha az úszás olyan jó az alaknak, mi a helyzet a bálnákkal? Mindenkinek hinni kell valamiben. Én azt hiszem, iszom egyet. Ne aggódjunk az egészségünk miatt. El fog múlni. Az orvos csak azt tudja rólunk, amit elmondunk neki. Nehéz az állatorvos dolga. Remélem, leszel olyan öreg, mint amilyennek látszol. Már csak azért is érdemes a férjével kocogni, hogy újra hallja a lihegését. Pisiljünk, amikor lehet, ne várjuk meg, amikor kell. Ha beteg, hívjon egy jó orvost. Vagy hármat, és bridzsezzenek. A tudomány olyan, mint a szex: előfordul, hogy valami hasznos származik belőle, de nem azért csináljuk. Megöregedni nem szégyen, különösen, ha tekintetbe vesszük az egyéb lehetőségeket.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. február 24-i lapszámában jelent meg.)