Ritmikus gimnasztika: Pigniczki Fanni sokkot kapott a vb-n

Pigniczki Fanni ugyanazt a stratégiát követte, mint korábban (Fotó: AFP)

– Még vár önre az egyéni összetett döntő, ám már a világbajnokság első két napja után is elégedetten összegezhet: három finálé, egy vb-bronz és persze az olimpiai kvóta. Melyiknek örült a leginkább?
– Ez egy kvalifikációs világbajnokság, így aztán a felkészülés során egyértelműen a kvótaszerzés állt a középpontban. Az megvan, a bronz meglepetésként érkezett, így az nagyobb örömöt szerzett. Persze, szerettem volna egy érmet, de nem ez volt a legfontosabb célom Valenciában.

– Az igaz, hogy a melegítőteremben tartózkodott, amikor szóltak, hogy bronzérmet ért a karikagyakorlata?
– Igen, hosszú nap volt a szerdai, már este tízhez közelítettünk, és pakoltam el a cuccaimat. Mondtam az edzőmnek, hogy még egy gyakorlat van a döntőből, és aztán indulhatunk is vissza a szállodába. Éppen rácsuktam a tetejét a bőröndömre, amikor szóltak a többiek, hogy nem megyünk sehová, mert bronzérmes vagyok. Aztán hirtelen mindenki a nyakamba ugrott.

– Elhitte, felfogta?
– Kisebb sokkot kaptam... Amikor a nyolcadik helyen bejutottam a fináléba, azzal nyugtattam magam, hogy az sem szégyen, ha nyolcadik leszek a döntőben is, hiszen a legnagyobb nevek ott voltak körülöttem. Éppen utóbbi miatt nem is számoltam azzal, hogy odaérek a dobogóra.

– Ha már dobogó: az elmúlt két évben egyre jobb, több versenyről éremmel térhetett haza, ám ez a valenciai mégiscsak egy világbajnokság.
– Más érzés is volt a dobogón állni, bár egyelőre tényleg nem tudatosult bennem, hogy mit értem el, kell még ehhez idő. Tényleg annyira arra koncentráltam, hogy ez egy kvalifikációs vébé, és meg kell szereznem a kvótát.

– Aztán gond nélkül meg is szerezte – a kijelentés és az eredmény mögött nyilvánvalóan rengeteg munka van. Mitől, minek köszönhetően lett ennyire jó ritmikus gimnasztikázó Pigniczki Fanni?
– Az elmúlt egy évben sok nehézség és akadály jött velünk szembe, de mindegyiket leküzdöttük, és ez megerősített minket. Változtattunk is az elmúlt időszakban, mert kevesebbet edzettünk – már óraszámban. Mindezt azonban hatékonyabban tettük. Eleinte kicsit furcsa volt számomra, hogy az edzések között tudtam pihenni, délutánonként olvasni. Ez egyfelől feltöltött, másfelől viszont kicsit meg is ijesztett, mert azt kérdezgettem magamtól, hogy ennyi elég lesz a világbajnokságra?

– Ahogy egyre jobb és jobb, minden bizonnyal az elvárások is nőnek önnel szemben, ezt érzi?
– Saját magammal szemben nőnek az elvárásaim, de nem akarom, hogy mindez teherként hasson rám, úgyhogy ezzel párhuzamosan inkább arra gondolok, hogy a fejlődésemmel új lehetőségek nyílnak meg előttem. Úgy érzem, van esélyem arra, hogy még több mindent elérhessek a pályafutásom során.

– Karikával, szalaggal vagy egyéni összetettben?
– Összetett tornász vagyok, ez a legfontosabb, a szerek közül pedig mindig más megy jobban, és persze olyankor az a kedvenc.

– Úgy kezdtük, hogy már most elégedett lehet, ám még vár önre szombaton az összetett finálé, ahol...
– Ahol – maximalista lévén – a lehető legtöbbet szeretném magamból kihozni. De nem akarok görcsösen odaállni a döntőre, felszabadultan szeretnék tornázni. Ebben a spanyol közönség is segíthet, hiszen káprázatos hangulatot teremtenek: amikor bemondják a szőnyegre lépő versenyző nevét, mindig felrobban a csarnok. Úgy döntöttünk, hogy a pénteket pihenéssel töltöm, így készülök a szombati döntőre – emellett igyekszem válaszolni a sok-sok gratuláló üzenetre. Tudatos döntés volt a részemről, hogy a vébé első két napján nem figyeltem a telefonomra, hogy semmi sem vonja el a figyelmemet. Csütörtök este néztem rá először, mit mondjak, elég sok „munkát” adott, mire mindenkinek megköszöntem a gratulációt.

RG-VILÁGBAJNOKSÁG
Péntek
16.00: együttes kéziszercsapat selejtező (öt karika, illetve három szalag és két labda), egyben összetett döntő
Szombat
15.00: egyéni összetett döntő (Pigniczki Fanni)
Vasárnap
16.00: öt karika
17.00: együttes kéziszercsapat, szerenkénti döntők, öt karika
17.00: három szalag és két labda