A torta egy szeletére vágynak – sosem látott magyar sikerek aerobikban

– Miért most jött el az aranykor? Mi kellett hozzá, hogy ilyen, viszonylag rövid időintervallumba sűrűsödjön ez a sok siker?
– Ez a generáció már 10-15 éve ott van a nemzetközi élmezőnyben, szereztek ők már juniorkorukban is fontos címeket, ám a mostaniak a legkiemelkedőbb eredményeik, amelyek megkoronázzák a pályafutásukat. Az aerobik pontozásos sportág, ezért a döntő pillanatban mindennek együtt kell állnia a kiemelkedő végeredményhez. A versenyzők teljesítményétől kezdve az edzőkön és sportdiplomatákon át mindenkinek egyszerre kell a legmagasabb szinten lennie, ez most szerencsére sikerült. Ráadásul három héten belül kétszer kellett topformába hozni a versenyzőket, ami még nehezebbé tette a felkészülést. Erős az utánpótlásunk, de nehéz lesz megismételni ezt a teljesítményt, hogy két világversenyen tíz érmet szerzünk, amelyből öt arany.

– A világbajnok Bali Dániel azt nyilatkozta, valószínűleg ez volt az utolsó vb-je. Lassan megkezdődik az aranygeneráció utáni éra?
– Nem titok, többen fontolgatják a visszavonulásukat. Sportolóink most pihennek, egy részük még az Egyesült Államokban maradt a Világjátékok után nyaralni. Időt kapnak arra, hogy átgondolják a jövőbeni terveiket, és hogy vissza tudjanak térni az eufóriából a hétköznapokba, utána pedig beszélünk velük a folytatásról. De az biztos, hogy hamarosan lesz generációváltás.

– Zajlik már a folyamat, vagy teljes sorcserére kell készülni?
– Idén nem építettünk be elsőéves felnőtt versenyzőt a válogatottba, markáns a vonal a juniorok és a felnőttek között, de szerencsére a fiataljaink is fényes érmeket nyertek az utánpótlás-világversenyen. A sportág pontozásos mivolta miatt a junioroknak jó néhány évre lesz szükségük, mire a legmagasabb szintre jutnak, most pedig nagyon magasra került a léc. Ez hosszú út, de láthatjuk, hogy nem lehetetlen végigmenni rajta.

– Tehát a sportolók presztízse, ismertsége is befolyásolja egy-egy verseny végkimenetelét?
– Így van, szubjektív tényezők is számítanak, aki évek óta versenyez nemzetközi szinten, nevet szerzett már magának, arra jobban odafigyelnek a pontozók. Igaz, ennek néha megvan az a hátulütője, hogy a bírók jobban keresik a hibát, de többnyire azért előnyt jelent.

– A trió formációban viszont nem volt könnyű hibát találni, hiszen mindkét világversenyről aranyéremmel tért haza.
– A trió hihetetlen duplája nagyszerű, ők felértek a sportág csúcsára. Mellettük kiemelném, hogy a vb-k történetében először sikerült megnyernünk a nemzetek közötti csapatversenyt, a Team-ranking kategóriát. Ez az eredmény az, ami valójában elhelyez minket a világ aerobiktársadalmában, igazolja a teljesítményünket, hiszen a győztese az összes kategória selejtezőben elért eredménye alapján kerül ki. Előzetesen már a dobogóval is elégedettek lettünk volna a Team-ran­kingben, szóval ez tényleg fontos és eddig hiányzó siker volt sokunknak. Sipos Mónika kolléganőmmel több válogatott versenyzővel már óvodáskora óta együtt dolgozunk, és edzőként nagyon jó érzés, hogy úgy tudjuk elengedni a sportolóinkat, hogy mindent megnyertek, amit lehetett.

– Mit tud edzőként mondani azoknak a sportolóknak, akik most mindent megnyertek, hogy újra megtalálják a motivációjukat és folytassák a pályafutásukat?
– Ezzel kapcsolatban muszáj megjegyeznem, hogy a mi sportágunk nincs az olimpia programjában, ezáltal a versenyzőink – természetesen nem a teljesítményükre vonatkoztatva – amatőrök. Dolgoznak és tanulnak amellett, hogy ugyanannyit edzenek, mint a profik. Mazács Fanni és Szőllősi Panna például közvetlenül a vb előtt szerzett doktori címet. A válogatott edzések pedig mindig hétvégén vannak. Szűkösek az anyagi lehetőségeink, nem könnyű így felvenni a versenyt a profikkal. Az MATSZ, a Nemzeti Versenysportszövetség és Csutora László szakági elnökünk segít abban, hogy egyáltalán el tudjuk küldeni a versenyzőinket a viadalokra. Úgy érezzük, méltatlanul háttérbe vannak szorítva azok a sportágak, amelyek nem szerepelnek az olimpián, és ennek tükrében különösen büszkék vagyunk a mostani sikereinkre, de sajnos érthető, hogy a sportolók életében eljön az a pillanat, amikor a visszavonulás mellett döntenek.

– Mi lehet az oka, hogy az aerobik nem fér be az olimpiai sportágak körébe, pedig látványos és közönségszórakoztató?
– Valóban látványos, gimnasztikai alapokra épülő mozgást tanítunk a gyerekeknek. Ugyanolyan másfél perces gyakorlatra kell felkészülniük, majd bemutatniuk, mint például egy szertornásznak, csak másfajta mozgással, zenére. Az erő, gyorsaság, állóképesség hármasa mellett a kreativitás is szerepet kap, mivel a koreográfiák megalkotásában és a megfelelő zene kiválasztásában is szerepük van a versenyzőknek. Ezek miatt lenne létjogosultsága az aerobiknak az olimpián, de az olimpiai tornasport olyan, mint egy kerek torta, amihez csak akkor lehet hozzátenni, ha egy szeletet előbb kiveszünk belőle.

– Mennyire jellemző, hogy a versenyzők aktív pályafutásuk után is a sportág kötelékében maradnak? Az ön esetében is ez történt.
– Én 1988-ban hagytam abba a versenyzést, a szöuli olimpia után ritmikus gimnasztikában edzősködtem, aztán Schmittné Makray Katalin 1991-ben megalapította a Magyar Aerobikszövetséget, amelynek én is az alapítói között voltam és itt teljesedtem ki edzőként. A mostani generációban is több az olyan versenyző, aki már edzősködik is az általam vezetett egyesületben, az Óbudai WDSE-ben. De az egyesületem vezetőedzője, Sipos Mónika is versenyzőm volt egykor. Nagyon szeretek velük dolgozni, mert hasonló a gondolkodásmódunk, és közös alapokra tudunk építeni.

– Hogyan épül fel a magyar aerobikválogatott?
– A klubok szoros együttműködésének eredményeként: a debreceni Flex-HD, a pécsi PSN Zrt. és az én klubom, az Óbudai WDSE delegál versenyzőt a válogatottba. Négy kolléganőmmel együtt neveljük ki a fiatalokat, nálunk nincs szövetségi kapitány, hétvégenként, szerelemből tartjuk közösen a válogatott edzéseit.

– Mekkora esélye van valakinek, aki e három nagyvároson kívülről szeretne válogatott lenni?
– Az utánpótlás-válogatottban már több egyesület tagjai is ott vannak. Viszont a legmagasabb szintű válogatott munkához szükséges körülményeket kialakítani és fenntartani nagyon nehéz. Az aerobikhoz kellő speciális versenytalaj például elengedhetetlen a válogatott szintű felkészüléshez. A gyakorlatban legtöbbször a nagyobb egyesületek felkarolják a kisebbek tehetséges versenyzőit, hogy nekik is adva legyenek az ideális körülmények. Mi például rendszeresen más együttesek rendelkezésére bocsátjuk az edzőtermünket, hogy megfelelően készülhessenek, fejlődhessenek. Szerencsére jó szemléletű, együttműködő közegről van szó, segítjük egymást, ahol tudjuk.

– Mennyire katalizálhatják a mostani sikerek a sportág utánpótlásának bővülését?
– Remélem, lökést ad, ezért örültünk különösen annak a tízperces kisfilmnek, amely megjelent rólunk, és azóta is látható az interneten, és bemutatja, milyen jól néz ki a sportágunk, mennyire jól fejleszti a gyerekek képességeit, amellett, hogy nem is drága. Szükségünk van minél több médiamegjelenésre, hiszen sokan még mindig nem tudják, milyen is az a sportág, amelyben Magyarország ennyire sikeres.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. augusztus 13-i lapszámában jelent meg.)