Fanatikus lósportrajongó – Pécsi István újra divatba hozná a hazai lóversenyzést

– Hesp József, Kincsem angol idomárjának ükunokája néhány hete büszkén nyilatkozta a Képes Sportnak, hogy az idei, centenáriumi verseny lesz a hetvenötödik Magyar Derbyje. Ezzel szemben Pécsi István...
– ...nem tudja ennyire precízen megmondani, hány Magyar Derbyt látott. Az biztos, hogy 1988 óta mindegyiken ott voltam, sőt 1994 és 2015 között valamennyit én közvetítettem a helyszínen. A gyerekkoromban átélt Derby-élményekről azonban csak homályos emlékeim vannak.

– Ilyen korán elköteleződött?
– Sportos családból származom, amelyben a lovak kiemelt helyet és szerepet töltöttek be. Édesanyámnál nem, ő evezésben volt magyar bajnok, apai ágon viszont az öttusa vitte a prímet. Édesapám, Pécsi Miklós első osztályú versenyző volt, akárcsak testvére, Pécsi Gábor, a későbbi neves öttusaedző, szövetségi kapitány és főtitkár, megannyi elméleti szakmai munka szerzője. De öttusázott édesanyám testvére is, így aligha meglepő, hogy nyolcévnyi úszást és némi kajakozást követően én sem kerülhettem el a sorsom.

– Óvatos közbevetés: a lovaglás az ötből csak az egyik tusa.
– Eddig legalábbis az volt, de ebbe most ne is menjünk bele, mert... Szóval néhány éve már öttusáztam, amikor 1988-ban, tizenhat esztendős gimnazistaként kikeveredtem a lóversenypályára. Ennek is voltak persze előzményei a családi legendáriumban, mivel édesapám éppen az Imperial-korszakban volt fővárosi főiskolás, és öttusázóként, lókedvelő emberként szinte belecsöppent a szocialista lóversenysport csúcsidőszakába. Naná, hogy magával ragadta az élmény, és még szép, hogy kvázi amatőr lovasként kijárt a galopp-pályára lovagolni. Aztán visszaköltözött Győrbe, családot alapított és távol került a budapesti lóversenyzéstől, de a szenvedélye azért nem múlt el, és ha nem is heti rendszerességgel, de járt a futamokra, és amikor csak tehette, vitt magával engem is.

– És ezek az emlékfoszlányok ott, a Kincsem Parkban előtörtek?
– Inkább megszilárdultak. Kamasz voltam, viszonylag jól tudtam lovagolni, de látva az angol telivérek szépségét, karcsúságát, kecsességét, s persze sebességét, egy egészen új, magával ragadó világ bontakozott ki a szemem előtt. Vagy említhetném a zsokékat is: öttusalovasként nagyon tudtam értékelni azt a tudást, ahogy az ötmázsás állatokkal bántak. Onnantól a lósport az életem szerves részévé vált – trenírozott lovakat kezdtem el lovagolni, mint egykor édesapám, és közben alaposan beleástam magam a lóversenysport világába.

– Avagy egy kikövezett út első járólapjai a majdani Kincsem Nemzeti Kft. ügyvezető igazgatói székéig...
– Jól hangzik, kérdés, akkor is ilyen sors­szerűen történik minden, ha annak idején felvesznek az Állatorvostudományi Egyetemre? Édesapám nagy álma volt az állatorvosi szakma, de bizonyos történelmi-politikai okokból nem mehetett egyetemre. Ám olyan sokat mesélt róla otthon, hogy nekem is felkeltette az érdeklődésemet, csakhogy valószínűleg nem fektettem annyi munkát és energiát a felkészülésbe, amennyit kellett volna. Emlékszem, a harmadik sikertelen felvételi után otthon üldögéltem a lakásunkban, amikor az egyik újságban megláttam egy hirdetést: „Szeretne sportriporter lenni?” Na, gondoltam, ez kell nekem!

– Ha azt vesszük, hogy hány állatorvost emlegetnek a lóverseny-közvetítések Szepesijeként, nem tett rossz lóra.
– Fél év után, 1994. március 15-én már a Kincsem Parkban találtam magam mint kommentátor, s ezzel párhuzamosan újságokba, így a Nemzeti Sportba is elkezdtem szakcikkeket írni a lósportról és az öttusáról. Aztán egyre fajsúlyosabb feladatokat kaptam, mígnem 1999-ben a Kincsem Park akkori igazgatója felkért, hogy az újságírói-kommentátori munka mellett a marketing- és PR-igazgatói teendőket is lássam el.

– Egy évvel később, a 2000-es Magyar Derbyn ritkán látott izgalmak közepette dőlt el a verseny, amit egy ritkán hallható színvonalas közvetítés tett még emlékezetsebbé.
– A huszonkét évvel ezelőtti Derby mérföldkő az életemben, sokat dolgoztunk azért, hogy felejthetetlen versenynap kerekedjen belőle, de természetesen mindez semmit sem ért volna, ha a két favorit, Rodrigo és Akito, nyergében Kállai Pállal, illetve Kovács Sándorral nem teszi olyan drámaivá a futam finisét. Az már csak hab volt a tortán, hogy sikerült elintéznem, a Magyar Televízió aznap élőben közvetítse a Derbyt. Akkor, ott elindult valami, sajnálatos, hogy a következő évek pályafelújítása miatt a lóversenysport kiszorult a fővárosból Dunakeszi-Alagra, s ezzel a lendület is megtört.

– Érdekes, hogy akárcsak az élet egyéb területein, a lóversenysportban is érzékelhető egyfajta hullámzás. Ha csak az elmúlt három évtizedet nézzük, a kilencvenes években a Sose halunk meg című film, aztán a 2000-es Derby izgalma, majd Overdose feltűnése egy felfelé ívelő szakaszt indított el, amelyeket aztán mindig visszafordított hol egy pályaátalakítás, hol a gazdasági világválság vagy legutóbb a pandémia. A századik Magyar Derby viszont mintha újabb lökést adott volna a magyar lóversenysportnak.
– A lökést magunk is érezzük, bár az, hogy ennyire szenzációsan sikerüljön a Derby, továbbmegyek, hogy a lóversenysport ilyen erődemonstrációt tartson, nemcsak a legtitkosabb álmainkat múlta felül, hanem a 2014 óta tartó ügyvezető igazgatói munkám betetőzése is. Amikor nyolc évvel ezelőtt átvettem a Kincsem Nemzeti Kft. vezetését, konkrét és határozott elképzeléseim voltak a különböző ágazatok fejlesztéséről, és biztosra vettem, ha sikerül egy tevékeny, kreatív és hozzám hasonlóan fanatikus lósportrajongókból álló csapatot összeállítani, a siker sem marad el. Még messze nem járunk az út végén, de az már érzékelhető, hogy az egyik legfontosabb célunk teljesítésében, vagyis hogy a lóversenyzést hozzuk újra divatba, emeljük fel a társadalmi hierarchiában egykor elfoglalt és külföldön máig megillető helyére, jókorát léptünk előre. Külön öröm, hogy megtisztelte az eseményt Novák Katalin köztársasági elnök, aki nagyon jól érezte magát, és mennyire sorsszerű, hogy éppen ezen a napon egy President nevű ló nyert, amelyre egyébként a játék kedvéért fogadott is. Vagy említhetném Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi minisztert is, aki gyerekkora óta lovagol, és aki azt mondta az idei Derbyn, hogy ilyen élmények korábban csak a Royal Ascoton érték.

– Mennyire fontos, hogy a lóversenyre járók fogadjanak is?
– A csaknem kétszáz éves magyar lóversenyzés állami támogatás nélkül nem működne, viszont nekem a sportág divatba hozása mellett az a másik nagy vállalásom, hogy a fogadási piac kiszélesítésével önállóvá, de legalábbis önállóbbá tegyük a lóversenysportot. Nagyszerű fejlesztések történtek az elmúlt nyolc évben, elkezdtünk együttműködni a Szerencsejáték Zrt.-vel, megjelent a Kincsem+ online fogadási mód, szerződésben állunk a francia PMU-vel, aminek köszönhetően benne vagyunk az európai vérkeringésben is, vagyis ma Magyarországon az év minden napján lehet valamilyen hazai vagy európai lóversenyfutamra fogadni. Ám azon dolgozunk, hogy a Szerencsejáték Zrt.-vel kötött együttműködésünk teljes körű legyen, magyarán minden futamunk jusson el az ország valamennyi lottózójába és az online fogadási felületre, a Tippmixpro.hu-ra.

– Mit jelentene ez a mindennapokban?
– Ha ez megtörténne, most nem arról beszélnénk, hogy az idei Derby-futamra rekordot jelentő, tizenkét millió forintnál is nagyobb összegben érkezett fogadás, hanem ennek legalább a tízszerese. Sőt, nemcsak többet lehet majd nyerni, de megnégyszerezhetnénk a jelenlegi 820 millió forintos éves versenydíjtömegünket, amivel már nemcsak Közép-Európa meghatározó lóversenyszereplője lennénk, de a nyugat-európai szintet is megközelítenénk. Még jobb lovakat, színvonalasabb versenyeket látnánk, több pénz jutna fejlesztésre, átalakításra, hogy mást ne mondjak, a Kerepesi úti ügetőpálya elvesztését máig ki nem heverő szakág is megkaphatná a saját arénáját – erre amúgy már kész terveink vannak.

– Mit gondol, konvertálható a századik Magyar Derby felfokozott érdeklődése az év többi versenyhétvégéjére is?
– Nem, de nem is lehet elvárás, ez még a nagy külföldi lóversenynemzeteknek sem sikerül. Azt szoktam mondani, a Kincsem Parkban csaknem száz versenynap van egy évben, ám nem lehet mindegyik nap karácsony. Viszont van négy hangsúlyos, mondhatni, ünnepi rendezvényünk, minden évszakban egy, amelyek erősítik egymást. A nyári Derby és a két évtizede az én ötletemre kifejlesztett Ügetőszilveszter már önjáró esemény, folyamatosan növekvő nézőszámmal. Csak a Derby napján tizenkétezren jöttek el a rendezvényre, a háromnapos fesztiválra pedig tizenötezernél is többen voltak kíváncsiak, családok is és sok-sok gyerek. Az év utolsó napjának ügetőversenyén pedig ennél is magasabban van a léc, a járvány kitörése előtt már húszezres tömeg érezte jól magát nálunk. Ezekhez nőhet fel a tavaszi és őszi, tematikus Food Truck Show, amelynek szintén az a célja, hogy hangsúlyozza: a lóverseny ma, Magyarországon – sporttal, sportfogadással, divattal, gasztronómiával és a sok-sok minden mással együtt – már komplex program. Egy szóval mondva: szórakozás.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. július 23-i lapszámában jelent meg.)