Magyarból magyar lett – az olimpiai bajnok kardvívó Magay Dániel 90 éves

Magay Dánielt Los Altos-i otthonában, néhány nappal 90. születésnapja előtt értük el telefonon. Éppen San Franciscó-i kirándulásról tért vissza feleségével. Az egykori kardvívó büszkén mondta, hogy fiuk koncertjére voltak hivatalosak, az 52 esztendős Dániel Magay elismert dzsessz­zenész Dan Magay néven, klarinéton és szaxofonon játszik, a Berklee konzervatóriumban végzett.

Ha már zene... Megkérdeztem az olimpiai bajnokot, amikor a Magyarországra vissza nem térő sportolóink a Sports Illustrated kezdeményezésére 1956 utolsó napjaiban az Egyesült Államokba megérkeztek, mennyire ismerték az akkoriban karrierje elején járó, de már sikeres Elvis Presleyt, aki 1957 januárjában a híres Ed Sullivan-show-ban a névadó-műsorvezető ötletére egy dalt énekelt, amelynek kapcsán Amerikában szolidaritást vállaltak az 1956-os forradalommal és adományt gyűjtöttek. A jótékonykodást siker koronázta, 25 millió svájci frank jött össze.

„Csak jóval később szereztem tudomást az eseményről, mi 1956 karácsonyán érkeztünk San Franciscóba – mondta Magay Dániel. – Elsősorban az otthon maradt szeretteink sorsa iránti aggódás foglalkoztatott minket, nem pedig a zene, noha fiatalok voltunk. Nem emlékszem, a szentestét hol töltöttük, arra viszont igen, hogy december 26-án egy tv-show-ban szerepeltünk szintén olimpiai bajnok társammal, Keresztes Attilával. Meghívásunk apropója az volt, hogy az 1954-es cremonai ifjúsági világbajnokságon első, 1955-ben a budapesti vb-n kard egyéniben harmadik, az 1954-es budapesti főiskolai vb-n velem együtt csapatban második, 1956-ban az Egyesült Államokba távozó Örley Szabolcsról készítettek műsort, amelynek mi voltunk a meglepetésvendégei. Ez volt a »This Is Your Life«.”

Ehhez tudni kell, hogy Örley Szabolcs Magayval együtt kezdett el vívni Szegeden Márki Ferenc edző irányításával, 1956-os távozása után 1960-ban megnyerte az amerikai kardbajnokságot, majd az 1964-es tokiói olimpián az Egyesült Államok válogatottjaként Hámori Jenővel és Keresztes Attilával hetedik lett. Magay Dániel a show-műsor felvételekor még nem tudott jól angolul, viszont a szereplésért kapott egy aranyórát, amelybe az volt belegravírozva: This is Your Life (Az életed).

Az újdonsült melbourne-i olimpiai bajnok egyébként sokat hezitált, hogy hazatérő társaihoz hasonlóan a sportolókat Milánóba szállító repülőre szálljon-e fel vagy a sportlap amerikai meghívásának eleget téve a PanAm gépére üljön. Szinte az utolsó pillanatban döntött. Tény, az idősebb vívók (Gerevich Aladár vagy Kovács Pál) nem gyakoroltak nyomást a távozókra, inkább megértést tanúsítottak. Kovács Pál 1957 januárjában azt nyilatkozta a Népsportban: „Nem tudom elítélni őket, s úgy gondolom, aki kint volt Melbourne-ben, hasonló módon vélekedik. Kint olyan hírek jöttek, hogy azok alapján egy fiatalembernek nem sok reménye lehetett idehaza.” Magay döntésében nagy szerepet játszott, hogy vegyészmérnök szeretett volna lenni, de itthon a Horthy-rendszerben katonatiszt apja miatt a család osztályellenségnek minősült, s ha nem is telepítették ki, szegény sorban élt Szegeden. Magaynak akkor fordult jobbra a sorsa, amikor 1953-ban bekerült a kardválogatottba. Így emlékezett erre: „Boldog voltam, ráadásul példaképem, Kovács Pál mellett vívhattam. Egyfajta szellemi műhely volt a kardozókkal edzeni. S ezt nem csupán a sportolásra értem.”     

A vívó még évtizedek távlatából is szeretettel emlékszik mesterére, Márki Ferencre: „Minden tekintetben közel kerültünk egymáshoz, neki köszönhetem, hogy olimpiai bajnok lettem.” Hogy mennyire hálás tanítvány volt? Miután az 1955-ös budapesti nemzetközi verseny döntőjében 5:0-ra legyőzte Kárpáti Rudolfot, lapot küldött Márkinak, amelyen az állt: „Kedves Feri bácsi! Köszönöm ezt az eredményt. Ez kizárólag Feri bácsin múlott. Üdvözlettel: Dani.”  S még valami: miután az olimpiáról szintén Amerikába emigráló Jekelfalussy Piller György – aki a Pannonia Athletic Clubot vezette – 1960-ban San Franciscóban meghalt, Magay Dániel közbenjárásának köszönhetően Márki mester átvette és 1962-ben újra megnyitotta Piller iskoláját. Hírneve Amerikában is elterjedt.

Ne tagadjuk, a magyar kardvívás hegemóniáját ismerve az ötvenes években már a kardválogatottba bekerülni is hatalmas bravúrnak számított. Az 1956-os melbourne-i olimpia egyéni versenyében három versenyzőnk indulása megkérdőjelezhetetlen volt: Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf léphetett a pástra, utóbbi meg is nyerte a fegyvernem küzdelmét. Feltörekvőben volt azonban egy új generáció, amelynek legjobbjai – hogy stílszerűek legyünk – igencsak élesítették a kardjukat, hogy vívhassanak a játékokon. Az 1955-ös, öt magyar aranyérmet hozó római világbajnokságon a Gerevich, Kovács, Kárpáti, Hámori Jenő, Keresztes Attila, Palócz Endre összeállítású együttes győzött, Szerencsés József ifivilágbajnok lett, egy évvel korábban a luxemburgi vb-n a Gerevich, Kovács, Kárpáti, Berczelly Tibor, Papp Bertalan és Magay Dániel alkotta csapat állhatott fel a dobogó felső fokára. Ugyanebben az esztendőben a budapesti főiskolai világbajnokságon az ezüstérmes kardcsapat összetétele a következő volt: Hámori Jenő, Kardos Ferenc, Keresztes Attila, Magay Dániel, Mendelényi Tamás, Örley Szabolcs.

A húszas évei elején járó Magay 1954-ben tagja volt mindkét csapatnak, sőt, az 1955-ös budapesti nemzetközi verseny döntőjében 5:0-ra verte meg az akkor már egyéni világbajnok Kárpáti Rudolfot! Az 1954-es luxemburgi vb csapatversenyében a franciák ellen (13:3) négy, a csehszlovákokkal szemben (13:3) kettő, Anglia ellen (13:3) három győzelmet aratott, a négy között Olaszország legyőzéséhez (10:6) egy győzelemmel járult hozzá, a lengyelekkel szemben (9:2) nem vívott. A Népsport a csapatverseny után így értékelte a teljesítményét: „Magaynak egyre nagyobb a tekintélye, bátran, okosan, jól vív, ma már »befutott« kardvívónak számít!” A szegedi születésű kardvívó az egyéni versenyben nyolcadik lett (öt magyar jutott a vb-n a nyolc közé, Kárpáti nyert Kovács, Berczelly és Papp előtt...). A szövetségi kapitány, Bay Béla azt mondta róla: „Ha nem sérülten kellett volna vívnia, biztosan jobb teljesítményt nyújt.”

Magay érdemeit nem kisebbíti, hogy az 1954-es vb-n harmadik Berczelly Tibor úgymond a fiatalítás áldozata lett. Pedig Berczelly két évvel fiatalabb volt Gerevichnél, egyidős Kováccsal, csupán egy évvel idősebb Papp Bertalannál, és amikor „Suta” – balkezes lévén társai így hívták Berczellyt – megkérdezte: akkor sem utazhat Melbourne-be, ha megnyeri kilencedik egyéni magyar bajnoki címét (rajta kívül csak a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron nyert nyolc egyéni aranyérmet), a sportvezető Kutas István kurtán rávágta: „Akkor sem!” Berczelly fel is hagyott versenyzői pályafutásával...

Magay azzal biztosította helyét az 1956-os válogatottban, hogy az országos bajnokságon egyéniben Gerevich mögött ezüstérmes lett. A melbourne-i játékokon két nyertes asszójával a franciák legyőzésében (12:4) vállalt szerepet, az Egyesült Államok (9:1), a Szovjetunió (9:7), valamint Lengyelország (9:4) ellen nem lépett pástra.

„Elég közepesen vívtam” – emlékezett vissza Melbourne-re Magay, aki társaihoz hasonlóan nemigen tudott aludni sem, mert képtelen volt kapcsolatot teremteni az otthoniakkal. Kint maradásáról azt mondta: „Amikor jött az amerikai lehetőség, döntöttem: noha Magyarországon végül gyógyszerésznek tanulhattam, ha fel is kell adnom a vívást, inkább beváltom vegyészi álmaimat.” Már Amerikában Márki Ferenc azt mondta róla: „Magayban benne maradt legalább két olimpiai, de legalábbis vb-arany.”  Az 1964-es tokiói olimpia előtt ugyan megnyerte az amerikai válogatót, de nem indult elég versenyen, ezért nem vitték ki a játékokra.

Egyetlen munkahelyén az innovációval és menedzseléssel foglalkozó Raychem termékfejlesztési részlegének vezetőjeként viszont olyan előmenetelt ért el, amilyet Magyarországon képtelen lett volna megvalósítani. Először 1964-ben látogatott haza, sokáig nehezményezte, hogy nem kapja vissza magyar állampolgárságát, ám 2017-ben ez is megtörtént.

Telefonbeszélgetésünk végén azzal búcsúzom el tőle, hogy még hat évet „le kell húznia”, hiszen kedves mestere, Márki Ferenc 96 évesen hunyt el.

„Legyen így!” – vágta rá nevetve Magay.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. április 9-i lapszámában jelent meg.)