Bárja már nincs, babája lesz – Földházi Zsófia élete legszebb részére készül

„Rövid, de sűrű az interjút követő történetem. Csoda lett volna, ha az olimpia is összejön a megelőző időszak kiemelkedő eredményei után, túl gyorsan is jött volna a siker – tekintett vissza, majd rögtön előre is Földházi Zsófia. – De igyekeztem optimistán előrenézni, és haraptam a következő évek világversenyein. Amikor azonban 2019-ben elindult a kvalifikációs időszak a tokiói játékokra, sorozatban értek a nehézségek: sikertelen versenyek, ismét súlyos sérülések, siettetett gyógyulási, regenerációs folyamatok... Mindezt tetézte a sportág változása és a pandémia, miközben a problémákat igyekeztem a szőnyeg alá söpörni. Az idei nem az én olimpiám lett volna, nem kaptam elég időt a felzárkózásra; azok a versenyzők, akik ott voltak, megérdemelten vívták ki a részvételt.”

A 28 éves öttusázó a civil életével kapcsolatosan elmondta: hosszan elhúzódó projekt végére tett pontot Rio után a diplomaszerzéssel, majd vállalkozóként is kipróbálta magát, korábbi edzőjével közösen borbárt üzemeltetett Budapest belvárosában.

„Büszke vagyok, hogy volt merszem belevágni, de nem sikerült – vallott őszintén a sportoló. – A sporthoz hasonlóan az üzleti életben is rögös volt az út, a koronavírus-járvány odavágott bennünket is, és végül jelentős döntéseket kellett hoznom: üzlettársként és edző-tanítványként is elváltak az útjaink a tréneremmel. Tanultam ezekből az évekből is, fontos, hogy felismerjük, ha valaminek megálljt kell parancsolni.”

A jelenről és a jövőről szólva a sportoló megemlített egy igencsak örömteli, a folytatást alapvetően meghatározó hírt. „Szeptemberben leszünk egyéves házasok a férjemmel, és bővül a család, félidős kismama vagyok. Érdekes élmény megélni, hogyan formálódik át az a gépezet, amelyet eddig sportolóként működtettem; hamar fel kellett ismernem, hogy a szervezetemmel finomabban kell bánni, mint öttusázóként tettem. Egyébként semmiféle panaszom sincs, izgatottan várjuk, kisfiunk vagy kislányunk születik-e, ami azonban már most biztos: a nevéért januárban a szülőszobában fogjuk megvívni a harcunkat, mert egyikünk sem enged könnyen az elképzeléséből.”

Földházi Zsófia hozzátette, a mozgást most a kismamatorna jelenti neki, amelyről korábban nem gondolta volna, hogy tud olyan izzasztó lenni, mint egy edzés.

„Már elég idős vagyok ahhoz, hogy belássam: a sport nagyon szép élményeket ad az embernek amíg fiatal – hálás is vagyok mindazért, amit általa kaptam –, ugyanakkor véges. Nem zárom ki, hogy egyszer találkoznak még velem a versenypályán, de egyelőre élvezem, hogy az életem legszebb része következik. Az én olimpiám most az, hogy helytálljak a családalapítás terén – a legfényesebb aranyérmem a gyermekem lesz.”