Anna szerint egy kép három esetben lehet sikeres: ha látványos, esztétikus, ha egy ritkán látható pillanatot kap el, vagy ha történelmi eseményt örökít meg. A díjnyertes fotójánál mindhárom szempont érvényesül… |
Március 22. ebben az évben hétfőre esett. Ezen a napon rendezte meg a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség az AIPS Sport Media Awards-díjátadót. A helyszín a lombardiai Vigevano volt, az ünnepség azonban az akkor már javában tomboló koronavírus-járvány miatt a virtuális térben zajlott. A ceremóniának volt egy magyar főszereplője is, Szilágyi Anna. A 23 éves fotóriporter a 30 éven aluli sportújságírók fotós kategóriájában az első három közé bekerülve várta a végeredmény kihirdetését.
„Rákoskeresztúri otthonunkban, az egyik szobába félrevonulva követtem a díjátadót, a családom a szomszédos helyiségben izgult” – meséli Szilágyi Anna, aki annak ellenére elegánsan felöltözött a gálára, hogy egy számítógép előtt üldögélt. A dresscode-ra már azon az előzetes online technikai megbeszélésen felhívták a figyelmét a szervezők, amelyet azt követően hívtak össze, hogy kiderült, kik kerültek be a top háromba. A magyar fotós mellett egy kínai kollégája, Csung Csen-pin és a brit The Guardian munkatársa, a portugál Filipe Amorim fotóját találták a legjobbnak az ítészek. Lezajlott egy kamerapróba, és arra is felkérték e trió tagjait, hogy végső győzelmük esetére írjanak egy-egy félperces köszönőbeszédet.
A végeredmény ismert: a pályája legelején járó Szilágyi Anna robbantott a nemzetközi mezőnyben. Is. Fél éven belül ugyanis ez már a második jelentős elismerése volt; 2020 szeptemberében a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöksége Nívódíjjal jutalmazta. Itthon a 2019-es budapesti műúszó-világkupán készített munkája, az AIPS versenyében a 2020-as, szintén a Duna Arénában megrendezett vízilabda Európa-bajnokságon elkapott jelenete – Märcz Tamás szövetségi kapitány medencébe reptetése, amely az „Európa-bajnokok” címet kapta – tarolt.
Szilágyi Anna a Corvinus Egyetemen szerzett közgazdászdiplomát, jelenleg a Testnevelési Egyetem (TE) sportmenedzseri mesterképzésének elsőéves hallgatója. S nem mellesleg ígéretes sportfotós, aki a Fotósarok képügynökség munkatársaként elsősorban a Fradi- és a Honvéd Médiának dolgozik.
„Már kisgyerekként érdekelt a fényképezés, emlékszem, a nagymamám kertjében a virágokat örökítettem meg – mondja. – Az első gépem egy tükörreflexes Nikon D 5100-as volt. Gimnazistaként beiratkoztam a XVI. kerületben egy fotós iskolába, és szívesen mentem volna a Metropolitan Egyetem fotósképzésére, de az fizetős szak volt, így másfelé is tájékozódtam. Mivel matematikából erős voltam, adta magát a gazdasági irány.”
Hogy a fényképezéssel se kelljen szakítania, beállt laborasszisztensek az egyik fővárosi fotólaborba. A szálak lassan összeértek: corvinusos kötelező gyakorlatát a birkózószövetségben töltötte, a 2019-es U23-as budapesti vb szervezésében segédkezett, építve a kapcsolatrendszerét is.
„Gyerekkoromban zenélni tanultam, igazolt versenyző sohasem voltam, ám a sport világéletemben vonzott, a barátaimmal nagyon sok eseményen jártam. Közben a fotózás is a szenvedélyemmé vált, s egyre inkább azt éreztem, hogy géppel a kezemben, a pályák mellett a helyem: szeretnék sportfotós lenni.”
Az Indexhez jelentkezett, s ez remek iskola volt. Számos műfajban kalandozhatott, kedvére kipróbálhatta magát a különféle sportágakban, kísérletezhetett, melyik eseményen mikor érdemes exponálni ahhoz, hogy ideális kép szülessen. Kedveli a kézilabdát, fényképez akrobatikus tornát, olykor futballt is, de mára már leginkább a vizes sportok világában érzi magát otthon; kedvence a vízilabda. Az a sportág, amelyről köztudott, hogy szereplői tradicionálisan összezárnak, s keményen meg kell dolgoznia az elismerésért annak, aki be akar kerülni, bele akar látni a pólósok világába. Szilágyi Anna úgy érzi, esetében az áttörés megtörtént. Büszkén idézi fel, hogy az AIPS-versenyében díjazott képe 2020-ban már hozott egy harmadik helyet neki a Magyarország 365 fotópályázaton; a sikerhez a kép főszereplője, Märcz Tamás személyesen gratulált.
A fiatal fotós tavaly január óta dolgozik a FradiMédiának. A pólóválogatottnál sok-sok ismerős arcot fényképezhet, a tavalyi Eb-keretben például hét ferencvárosi vízilabdázó kapott helyet.
„Szerintem egy kép három esetben lehet sikeres: ha látványos, esztétikus, ha egy ritkán látható pillanatot kap el, vagy ha történelmi eseményt örökít meg. Az »Európa-bajnokok« esetében mindhárom szempont érvényesül; hálás vagyok a FradiMédiának, hogy ott lehettem a tornán. Már csak azért is, mert 2020-ban számos világeseményt töröltek a pandémia miatt, így a szokásosnál kevesebb fotóból válogathattam ki a pályázatra szánt képet.”
A fődíj (amelyet azóta az egyik csomagküldő szolgálat elhozott Budapestre, így készülhetett el képünk) mellé ösztöndíj is jár: a győztes részt vehet majd egy, az AIPS által kiválasztott világversenyen. Hogy melyik lesz ez az esemény, egyelőre nem tudni. Ha Anna választhatna, a téli olimpiára voksolna: „Több olyan sportág szerepel a műsorán, amely itthon kevéssé van reflektorfényben. Izgalmas szakmai kihívás lenne ezeknek a megismételhetetlen pillanatait fotózni.”
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 8-i lapszámában jelent meg.)