Felséges fogathajtó: Fülöp edinburghi herceg és a versenysport

Király. Főnév. Az értelmező szótár meghatározása szerint a monarchikus berendezkedésű állam rendszerint örökösödés (vagy választás) útján hatalomra kerülő férfi uralkodójára használjuk. Női megfelelője a királynő, és illik nem összekeverni a királyné szavunkkal, ami a király feleségét jelenti. Logikusan gondolkodva itt következne egy negyedik szóalak is, a királynő férje jelentéstartalommal. Csakhogy ilyen szavunk nincs. Illetve az elmúlt közel hét évtizedben mégiscsak volt. Azt mondtuk: Fülöp herceg.

EGY OLIMPIAI DÖNTŐBEN IS KÉRHETETT ISMÉTLÉST
II. Erzsébet királynő férje 2021. április kilencedikén hunyt el, 99 esztendős korában, és ugyan az életkorából nem kellene egyenesen következnie, mégis, egy olyan izgalmasan mozgalmasan sokszínű élet ért véget távozásával, amelyről csak azért nem írjuk, hogy meg kellene filmesíteni, mert ez részleteiben már meg is történt. Korfun született, talán lehetett volna belőle görög király is, ha éppen családjával nem száműzik csecsemőkorában. Rokoni szálak – igaz, távoliak – fűzték az orosz cári családhoz éppúgy, mint a brit trónhoz (s így természetszerűleg majdani feleségéhez is), miközben – anyai ágon – német ősökkel is büszkélkedhetett, más kérdés, hogy a második világháború utáni Angliában ezzel nem volt ildomos dicsekedni, pláne feleségül kérni VI. György király Erzsébet nevű lányát. A kifogástalan modoráról és cinikus megjegyzéseiről egyaránt elhíresült Fülöp herceg azonban már akkor sem szívesen mondott le arról, amire igazán vágyott. Ezért kerülhetett a harmincas évek végén a haditengerészethez, ezért bírta ki a skóciai Gordonstoun bentlakásos iskolájának spártai fegyelmét, s majd ezért élte meg békés és olykor valóban boldog derűvel a neki rendelt majd' száz esztendőt.

Amelyben kitüntetett figyelem jutott a sportnak. Már fiatalon megismerkedett az atlétikával (van olyan fotója, amelyen éppen gerelyt hajít), rajongott a krikettért, igazi szenvedélye azonban a lovassport volt, azon belül is a póló. Játszott, amikor csak tehette: háborúban és békeidőben, „hazátlanul” bolyongva, majd brit állampolgárként, Máltán szolgálva éppúgy, mint saját alapítású klubjában, a Windsor Home Park színeiben. De a királyi család tagjaként nemcsak az aktív sportéletből vette ki a részét, hanem protokolláris feladatokat is ellátott. Megszámolni is lehetetlen, hogy a wimbledoni teniszbajnokságoktól kezdve az FA-kupa-döntőkön át a Nemzetközösségi Játékokig hányféle eseményen volt jelen – és nem csak hivatalból. Az viszont bizonyos, hogy 1956-ban, miután a királynőt képviselve megnyitotta az olimpiai játékokat Melbourne-ben (talpig díszegyenruhában), bátran kóstolgatott az olimpiai program őt érdeklő eseményeiből. A lovasversenyeket ugyan a szigorú karanténszabályok miatt Stockholmban rendezték meg azon a nyáron (ezen II. Erzsébettel együtt tette tiszteletét), de így is akadt kedvére való esemény bőven. Többek között a tornászok kéziszercsapatának fináléja, amelyben olyan nagy hatást tett rá a magyar csapat Bartók Béla Román táncok ötnyolcados ütemére előadott gyakorlata, hogy azonnali ismétlést kért. „Nem tudom, előfordult-e valaha ilyen a torna történetében. Boldogan tettünk eleget az akaratának”  – mesélte később Keleti Ágnes.

FELESÉGE TRÓNON, Ő BAKON ÜLVE URALKODOTT
A jobb csuklójában kialakult makacs ízületi gyulladás miatt Fülöp herceg kénytelen volt felhagyni a versenyszerű lovaspólózással, viszont ahhoz túlságosan szerette a sportot és különösen lovas közeget, hogy csak úgy kiszakadjon belőle – így átnyergelt a fogathajtásra. Miután 1964-től már a Nemzetközi Lovassportszövetség elnökeként tevékenykedett (rekordot jelentő 22 éven át töltötte be a tisztséget), sportvezetői és versenyzői minőségben is rendszeresen jelen volt egy-egy rangos fogathajtó-eseményen. 1980-ban a szó szerinti hazai (Windsor volt a rendező) pályás négyesfogathajtó-világbajnokságon csapatban aranyérmet szerzett, s a brit együttes tagjaként további három vb-n és az 1981-es Európa-bajnokságon nyert bronzérmet. Az egyéni világbajnoki címre nem volt soha esélye, legjobb eredménye a hatodik hely 1982-ből, viszont nála elegánsabban aligha ült fogathajtó a bakon – a korabeli tudósítások nem győzték kiemelni, hogy Fülöp herceg olyan könnyed mozdulatokkal, ám mégis feszes testtartással irányítja fogatát, mint egy uralkodó. Pedig ha valami, éppen ez nem hiányzott az életéből...

Ám ha azt gondolnánk, hogy szövetségi elnökként és uralkodói hitvesként az indulási jog vagy a csapattagság „járt neki”, messze járnánk a valóságtól: Fülöp herceg csak akkor került be a válogatottba, ha azt teljesítménye is indokolta. Ezt támasztja alá egy 1986-os interjúja is, amit az Ascotban rendezett négyesfogathajtó-vb alatt készített vele a Népsport helyszíni tudósítója, Róth Ferenc. A magyaroknak mindig szívesen nyilatkozó herceg arról beszélt, hogy csak egyéniben vesz részt a világbajnokságon, mert a csapattagsághoz már nem elég jó.

„– Szilvásváradon két éve (1984-ben – a szerk.) a bronzérmes csapat tagja volt. Most kissé mi is meglepődtünk, amikor az egyéni indulók között láttuk a nevét.
– Mit csináljak? Nem választottak be a csapatba... Egyébként joggal, mert az utóbbi időben sokat voltam távol a hazámtól, a lovaim betegek voltak, s távolról sem olyan jók, mint két esztendővel ezelőtt. Nem baj, izgalmas verseny lesz ez így is, s a tervek szerint most búcsúzom a nemzetközi szerepléstől.”

Fülöp herceg többször is megfordult Magyarországon elnöki és fogathajtói minőségében is. Részt vett az 1978-as kecskeméti és az 1984-es szilvásváradi világbajnokságon. Előbbin a második „tusaként” ismert maratonhajtás közben baleset érte, amit 15 évvel később Fülöp herceg már ismeri a magyar földet című cikkében írt meg igen plasztikusan Salánki Miklós és Róth Ferenc a Nemzeti Sport hasábjain.

„Egyetlen rossz mozdulat, a fogat túl szűken kanyarodik, és – felrobban a csend, egy pillanat alatt széttörik a pusztai idill! Lassított felvétel: a nyergesló nem húz, az első kerék rászalad a kunyhó meredek falára, emelkedik, dől, majd borul a kocsi, repül a herceg. A két első ló ágaskodik, az emberek pedig gurulnak a homokon. A kocsi kereke pedig az égre meredve pereg.” A balesetben szerencsére senki nem szenvedett súlyos sérülést, Salánki, a magyar újságíró viszont néhány másodperc alatt átvedlett tudósítóból segítővé, és ő is berohant a pályára, felállítani a felborult négymázsás kocsit. „Izzik a levegő az aranyhomokon, a herceg testőre megkésve, de rohanva érkezik. Fülöp egy szót sem szól, csak szemével int, majd visszarohan a baleset színhelyére. Megkeresi kettétört ostorát és felül a bakra, folytatja a versenyt.”

HERCEGI SEGÍTSÉGÉRT EGY KUPICA BARACK
Aztán persze olyan is előfordult, hogy Fülöp herceg nyújtott segítő kezet a bajba jutott magyar fogathajtóknak. A már emlegetett 1980-as windsori világbajnokságon történt, hogy a maratonhajtás napján a szó szoros és átvitt értelmében is rájárt a rúd a magyar versenyzőkre. Talán azért, mert 13-ára esett a verseny, talán a helyi időjárás volt a maga kiszámíthatóságában is kiszámíthatatlan, nem tudni, de tény, hogy egyik versenyzőnk három, a másik két kerékkel, a harmadik pedig törött kocsival érkezett be a célba, ráadásul az addig kitűnően működő terepjárónk is elakadt. Pedig menni kellett volna, „menteni” a tetthelyről az egyéniben vb-címvédő (s Windsorban majd ismétlő) Bárdos Györgyöt, aki kint ragadt a terepen, s várakozás közben jobb híján azon bosszankodott, hogy az angol nézők mást sem tudnak, mint a magyar kocsironcsokat fényképezni. Itt azonban át is adnánk a szót a világbajnokságon szemtanúként jelen lévő tudósítónak, aki néhány héttel később írta meg a sztorit a Népsportba.

 „Egyszer csak megállt mellette egy hatalmas fekete gépkocsi, az ablakon kihajoló Fülöp herceg csodálkozva kérdezte Bárdostól, hogy mit keres ott. Bárdos panaszkodva mondta, hogy nem keres, hanem csak vár, de sajnos, hiába. A herceg erre befuvarozta világbajnokunkat, aki emlékezett arra, hogy a királynő férje az előző napon a televízióban a magyar pálinkáról, mint hajtóink egyik erős fegyveréről beszélt. S azon nyomban megkínálta Fülöp herceget egy kupica valódi kecskeméti barackpálinkával. Éppen koccintottak, amikor olajosan, fázva megérkeztek a többiek a döcögő terepjáróval. A félhomályban kiszálló Fülöp Sándor odakiáltotta segédhajtóinak:
– A kocsink bedöglött. Gyorsan kell egy autót küldeni Bárdosért, mert megfagy a pályán!
– Értem?– állt elő Bárdos György.
– Hát téged meg ki hozott be? – álmélkodott Fülöp Sándor.
– Ki hozott be? Ki hozott be? Fülöp herceg... Mert tudod, Sanyikám, idegen országban nem ülök be akárkinek a kocsijába.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. április 17-i lapszámában jelent meg.)