Falak és fények – Csinta Samu publicisztikája

E sorok írásakor minden bizonnyal javában zajlott a Bajnokok Ligája-csoportkör genfi sorsolási helyszínének előkészítése. Nem a virágköltemények elhelyezése, a bevonuló hírességek útvonalának megtervezése, illetve a büféasztal telepakolása, a hasonló események esetében egy ideje már messze nem az efféle világi hívságok az elsődlegesek. Sokkal inkább a megfelelő fertőtlenítés, illetve az online közvetítéshez szükséges műszaki háttér beüzemelése. Tekintve, hogy a világ csak ily módon szerezhet tudomást a földkerekség legnagyobb labdarúgó-klubversengése következő szakaszának menetrendjéről, amelynek az FTC révén immár mi is aktív részesei lehettünk. A széksorokban nem ültek ott a felsőházba jutó csapatok képviselői, a fotósok nem „lőhettek” a sorsolást követő első, még kontrollálatlan arckifejezésekre, gesztusokra. Egyszóval élünk, ahogy tudunk, és igyekszünk életben tartani, amit a koronavírus-járvány és az azt övező józan kontroll és a belénk ivódott zsigeri öncenzúra engedélyez.

Persze nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy az egészet zárójelbe teszi az elmúlt fél esztendőnk nagy és láthatatlan ellensége. Még akkor sem, ha azért ocsúdófélben a világ, a stratégiák immár nemcsak a visszaszorítás, hanem a vírushelyzettel való hosszú távú, minél hatékonyabb együttélés módozatait is kerülgetik. És ha a világjárvány március eleji eldurranása után még senki sem kérdőjelezte meg a BL tavaszi folytatása – és egyáltalán a tömegeket vonzó sportesemények – azonnali felfüggesztésének indokoltságát, a nyárra azért elég rendesen módosult ez az optika. Több okból és érdek alapján is, amelyek közül azonban ne csak az anyagiakat emeljük ki, hanem a felismerést is, mely szerint nemcsak a Fennvaló múló szeszélyével lehet dolgunk.

Az azóta megbetegedők iránti tisztelet jegyében, még inkább a mindenféle szövődmények következtében elhunytak emléke előtti főhajtással együtt hiba és igaztalan lenne kudarcnak ítélni a sport fokozatos visszatérési kísérleteit. Annak ellenére is, hogy napi rendszerességgel értesülhetünk sportolói megbetegedésekről, minden tekintetben profinak minősíthető klubok által felállított vesztegzárak sérülékenységéről. A fertőzések száma azonban aligha indokolta egyfajta, már-már háborús hangulat eluralkodását a német futballkörökben. Több Bundesliga-klub képviselője is jelezte, nem szívesen engedné el játékosait a válogatottba, amely október 10-én Ukrajnában játszik Nemzetek Ligája-mérkőzést. A vita abban a németországi rendeletben gyökerezik, hogy az országba való visszatérést követően kötelező karanténidőszak várhat a futballistákra, akikre természetesen klubjuk sem számíthatna abban a periódusban. Gyakorlatilag már a FIFA egyik korábbi, változatlanul érvényben lévő engedékenysége a klubok hatáskörébe utalta annak eldöntését, elengedik-e játékosaikat a válogatott összecsapásokra.

A visszautasítás lehetősége egyelőre csak a német csapatoknál vetődött fel erőteljesebben, a szándék intézményesülése azonban nemcsak Joachim Löw német szövetségi kapitány életét bonyolítaná meg. Tudvalevőleg ugyanis a Bundesliga nemcsak a Nationalelf egyik legfontosabb „beszállítója”. Sűrűn emlegetett hivatkozási pont a lengyel Krzysztof Piatek esete, akit klubja, a Hertha BSC nemzeti csapatának Bosznia-Hercegovina elleni idegenbeli NL-meccse után kellett nélkülöznie, miután visszatérését követően Piateknek karanténba kellett vonulnia.

A formálódó ellenállás legharciasabb képviselője a Borussia Dortmund. A klub különböző szintű vezetői több fórumon is megfogalmazták a víruskorlátozások egységesítésének, még inkább a német szabványokhoz való idomításának halaszthatatlanságát. Sebastian Kehl, a Borussia engedélyekért felelős vezetője szerint valamennyi Bundesliga-együttesnél „komolyan foglalkoznak” a szükséges biztonsági szabályok kidolgozásával. „Fenntartjuk azonban a jogot, hogy ne engedjük el a futballistákat a válogatott mérkőzésekre, ha nem lép érvényben olyan szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy visszaérkezésük után azonnal bevethetők legyenek” – fogalmazott Kehl. Amire Oliver Bierhoff, a Nationalelf menedzsere igyekezett józanul reagálni, szerinte a klubok is tisztában vannak vele, hogy „egy válogatott meccs esetében az oda- és visszautazás, valamint a mérkőzés lejátszása összesen harminchat órát vesz igénybe, a helyszínen pedig védett körülmények között leszünk.”

Persze nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy az egészet zárójelbe teszi az elmúlt fél esztendőnk nagy és láthatatlan ellensége. Még akkor sem, ha azért ocsúdófélben a világ, a stratégiák immár nemcsak a visszaszorítás, hanem a vírushelyzettel való hosszú távú, minél hatékonyabb együttélés módozatait is kerülgetik. És ha a világjárvány március eleji eldurranása után még senki sem kérdőjelezte meg a BL tavaszi folytatása – és egyáltalán a tömegeket vonzó sportesemények – azonnali felfüggesztésének indokoltságát, a nyárra azért elég rendesen módosult ez az optika. Több okból és érdek alapján is, amelyek közül azonban ne csak az anyagiakat emeljük ki, hanem a felismerést is, mely szerint nemcsak a Fennvaló múló szeszélyével lehet dolgunk.

Az azóta megbetegedők iránti tisztelet jegyében, még inkább a mindenféle szövődmények következtében elhunytak emléke előtti főhajtással együtt hiba és igaztalan lenne kudarcnak ítélni a sport fokozatos visszatérési kísérleteit. Annak ellenére is, hogy napi rendszerességgel értesülhetünk sportolói megbetegedésekről, minden tekintetben profinak minősíthető klubok által felállított vesztegzárak sérülékenységéről. A fertőzések száma azonban aligha indokolta egyfajta, már-már háborús hangulat eluralkodását a német futballkörökben. Több Bundesliga-klub képviselője is jelezte, nem szívesen engedné el játékosait a válogatottba, amely október 10-én Ukrajnában játszik Nemzetek Ligája-mérkőzést. A vita abban a németországi rendeletben gyökerezik, hogy az országba való visszatérést követően kötelező karanténidőszak várhat a futballistákra, akikre természetesen klubjuk sem számíthatna abban a periódusban. Gyakorlatilag már a FIFA egyik korábbi, változatlanul érvényben lévő engedékenysége a klubok hatáskörébe utalta annak eldöntését, elengedik-e játékosaikat a válogatott összecsapásokra.

A visszautasítás lehetősége egyelőre csak a német csapatoknál vetődött fel erőteljesebben, a szándék intézményesülése azonban nemcsak Joachim Löw német szövetségi kapitány életét bonyolítaná meg. Tudvalevőleg ugyanis a Bundesliga nemcsak a Nationalelf egyik legfontosabb „beszállítója”. Sűrűn emlegetett hivatkozási pont a lengyel Krzysztof Piatek esete, akit klubja, a Hertha BSC nemzeti csapatának Bosznia-Hercegovina elleni idegenbeli NL-meccse után kellett nélkülöznie, miután visszatérését követően Piateknek karanténba kellett vonulnia.

A formálódó ellenállás legharciasabb képviselője a Borussia Dortmund. A klub különböző szintű vezetői több fórumon is megfogalmazták a víruskorlátozások egységesítésének, még inkább a német szabványokhoz való idomításának halaszthatatlanságát. Sebastian Kehl, a Borussia engedélyekért felelős vezetője szerint valamennyi Bundesliga-együttesnél „komolyan foglalkoznak” a szükséges biztonsági szabályok kidolgozásával. „Fenntartjuk azonban a jogot, hogy ne engedjük el a futballistákat a válogatott mérkőzésekre, ha nem lép érvényben olyan szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy visszaérkezésük után azonnal bevethetők legyenek” – fogalmazott Kehl. Amire Oliver Bierhoff, a Nationalelf menedzsere igyekezett józanul reagálni, szerinte a klubok is tisztában vannak vele, hogy „egy válogatott meccs esetében az oda- és visszautazás, valamint a mérkőzés lejátszása összesen harminchat órát vesz igénybe, a helyszínen pedig védett körülmények között leszünk.”

A német klublobbi erejét jelzi, hogy végül a szövetség vezetői adták be a derekukat. Bár Kijev és környéke járványügyileg változatlanul kockázatos területnek minősül, az illetékes észak-rajna-vesztfáliai hatóság közölte: öt napot meg nem haladó, halaszthatatlan üzleti út esetén nincs szükség a hazatérést követő kéthetes karanténra.

A klubok kommunikációs úthengere azonban tovább dübörög, legutóbb Michael Zorc dortmundi sportigazgató ült a kormányhoz. Ő már egyenesen azt az álláspontot képviselte, hogy nem szabad útjára engedni a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeit. Legfontosabb érvét a Robert Koch Intézet legutóbbi kockázati térképére alapozta, amely szerint a játékban lévő 32 együttesből legalább 16 származik az úgynevezett vörös zónából. Az álláspont bizonyos mértékű kiegyensúlyozottságát erősíti, hogy nemcsak Kijevet vagy Donyecket emlegeti, a négy spanyol vagy a három francia csapatra is potenciális fertőzési gócként tekint. És persze Budapestre vagy Salzburgra is. És ki tudja, mit hoz még az ősz...

Tekintsük azonban az egészet a felelős német magatartás mintaszerű megnyilvánulásának, annál is inkább, mivel magunk is szívesen csatlakozunk a műfajban kiszámítható, egységesen alkalmazható, de leginkább számonkérhető szabályokat követelőkhöz. Ez utóbbi szempont nemcsak úgy, általában fontos, hanem azért is, mert több esetről is érkezett híradás az UEFA által biztosított 40 ezer eurós utazási hozzájárulás „kreatív” felhasználásáról. Ez a pénz elsősorban a selejtező során a kontinens távol-keleti vagy azon is túl fekvő városkáiba utazni kényszerülő csapatok megsegítését célozta. Ezekre a célállomásokra ugyanis csak többszöri átszállással lehet eljutni, ami hatványozottan magasabb vírusveszélyt hordozna. A különgép viszont súlyosan megterhelné a klubok többségének költségvetését.

Ügyeskedők azonban mindig akadnak. A Topolya elleni zentai mérkőzésre például a román FCSB repülő-autóbusz kombinációban jutott el, az első információk szerint Temesvárig menetrendszerű légi járattal, utána különbusszal. A gyanú első fele ugyan megalapozatlannak bizonyult, azaz különgép repítette a románokat a bánsági fővárosba, de sajtóhírek szerint a költségkímélő ötlet ténylegesen felvetődött.

Talán nem minősül önzésnek, ha nemcsak az FTC BL-visszatérése apropóján remélem, hogy az UEFA képes lesz ellenállni a német klubok ellenlobbijának. Meggyőződésem ugyanis, hogy az életért nemcsak az egészségügyi intézményekben kell harcolni. Az észszerűség diktálta óvintézkedéseken túl mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy 2020-at ne pokoli, felejtésre, törlésre ítélt esztendőként vigyük tovább magunkkal, hanem mint olyan próbatételt, amely megviselt, elgondolkodtatott és továbblépésre sarkallt. Amelybe minden gond ellenére is képesek voltunk jót, kellemesen emlékezetest csempészni. Ami nem ölte meg bennünk a jövőbe tekintés képességét, ellenkezőleg, megerősített abban, hogy mindig van tovább.

A bennünk rejtőzködő mindenkori gyermek különböző futball­élményeket hordoz magával. Biztos vagyok benne, hogy sokakban örökre megmarad a Molde elleni, stadionfalakon kívüli szurkolás. Kicsit rokon lehet ez azzal az élménnyel, amelyet Szepesi hangja szállított apáinknak egy másféle falakkal körülhatárolt, másképpen sötét korban. Amelyben viszont bőven voltak olyanok, akik látták a fényt.