Az idén jórészt nélkülöznie kell csapatát Kovács Zsófiának, aki az elmúlt években ausztrál edző irányításával egy nemzetközi team tagjaként készült. A koronavírus-járvány miatt azonban jó ideje itthon, hazai társakkal edzett – egészen addig, amíg hátsérülést nem szenvedett.
„Itthon vagyok, itthon is leszek egész évben, hiszen a csapatom tagjai a világ különböző pontjain, Ausztráliában, Hongkongban, Kanadában várják a járvány végét. Télen a bázisunk Ausztrália, nyáron. Franciaországban készülünk, most a csapatmunkára jó ideig várni kell. A Budaörsi TK versenyzőjeként a hazai társakkal készültem együtt, a karanténidőszak vége felé a Balatonnál, majd Kőszegen voltam edzőtáborban, ám mire jöttek a versenyek, megsérültem. Kőszegen már a sebességen volt a hangsúly, sok gyorsító és váltott edzést csináltunk, de sajnos az eredményét nem láttam, a hasznát nem élvezhettem a munkának, mert megfájdult a hátam, amellyel azóta is kezelésekre járok” – magyarázta a versenyző.
Hogy mi történt pontosan?
Igazából egy születési rendellenesség okoz gondot nála, amelyre most derült fény. Az úgynevezett Bertolotti-szindróma következtében az ötös csigolyája melletti terület begyulladt, s a dereka bal oldala, a keresztcsontja, a háta és a lába is fáj a versenyzőnek.
„A lengyeltóti vegyes váltón még odaálltam az időfutamra, be is jutottam volna a döntőbe, de annyira fájt mindenem, hogy nem kockáztattam, s visszaléptem a versenytől. A hétvégi sprint távú országos bajnokság miatt is vérzik a szívem, de most az a legfontosabb, hogy meggyógyuljak. Gyógytornáznom kell, masszíroznak, az úszás is elősegíti a gyógyulást, de az a mozgás, amit most végzek, kevés ahhoz, hogy versenyezzek” – folytatta Kovács Zsófia, aki bízik benne, hogy az augusztus végi észtországi Európa-bajnokságig elmúlik a gyulladás, csökkennek a fájdalmai, és ott tud lenni a versenyen.
„Sajnos ez olyan betegség, amely nem gyógyul meg egyik pillanatról a másikra. Igazából az fáj a lelkemnek, hogy rengeteg munkát beletettem a felkészülésembe, egész jó állapotba kerültem a nyár közepére, és most nem tudom megmutatni, mire vagyok képes. Bár talán nem is lesz verseny, amin megmutathatnánk a tudásunkat. Az Európa-bajnokság még programon van, s a nemzetközi szövetség az ősszel világbajnokságot is rendezne, de úgy tudom, az ausztrálok, az új-zélandiak és a kanadaiak már kijelentették: ebben az évben nem utaznak semmilyen versenyre. És milyen verseny az, amelyiken ők nincsenek ott?!”
A nemzetközi mezőny nagy része az olimpiára és természetesen az azt megelőző kvalifikációs viadalokra összpontosít. Kovács Zsófiának ezen a téren talán már nincs félnivalója, hiszen Bragmayer Zsanett-tel együtt kijutó helyen állnak az olimpiai rangsorban.
„Reménykedem benne, hogy lesz olimpia, hiszen sokan erre tettük fel az életünket. A nemzetközi szövetség egyelőre befagyasztotta a rangsort, akkor indul újra a kvalifikáció, ha minden nemzet számára megfelelőek a körülmények a felkészüléshez. A kvalifikációból még hat-nyolc verseny van hátra, és azt kell mondjam, talán már matematikai esélye sincs az utánunk következőknek arra, hogy befogjanak minket a rangsorban. Nekem most csak arra kell figyelnem, hogy felépüljek a sérülésből.”