Thomas Bach: Az olimpia a remény szimbóluma lesz

– Miként változott a NOB véleménye és hozzáállása az utolsó napokban?
– Korábban is elmondtuk, hogy folyamatosan figyeljük a helyzetet, követve a WHO tanácsait, és igyekszünk alkalmazkodni a változásokhoz. Kezdetben arra koncentráltunk, hogy mi a helyzet Japánban, képes lenne-e biztonságos környezetben megrendezni a játékokat az eredeti időpontban. Aztán a fókusz eltolódott, mert habár a Japánban hozott megszorító intézkedések sikeresnek tűntek, a világ más részein egyre gyorsabban terjedt a vírus, így a járvány megfékezése és kordában tartása szempontjából az lett a kérdés, hogy Japán fogadhatná-e a világból érkezőket? Rendkívül gyorsan változott a helyzet, ezért mi is elkezdtünk felvázolni különböző eshetőségeket. És akkor vasárnap reggel megláttuk Afrika legfrissebb adatait... Temérdek országot sújt a járvány, de ez volt az a pillanat, amikor összehívtam a NOB igazgatótanácsának rendkívüli ülését, hogy utána kezdjünk egyeztetni a japán szervezőbizottsággal a lehetséges halasztásról. A rendkívüli ülésünk közben is újabb ijesztő számadatok érkeztek például a vírus terjedéséről Óceánia szigetein. Hétfőn már a WHO-tól kapott legfrissebb tájékoztatás is aggasztó volt, hiszen a főtitkár arról írt, hogy szükséges volna a G20-nemzetekkel tárgyalnia a világhelyzetről. Ez is sürgette a tárgyalásainkat Japánnal, és Abe Sinzo miniszterelnök a bevezető mondataiban felvetette a halasztást. Végül teljes egyetértésben döntöttünk emellett.

– Mikor és mennyire kezdtek el figyelni a sportolók hangjára? Például a négyszeres olimpiai bajnok jégkorongozó, a kanadai Hayley Wickenheiser a NOB sportolói bizottsága tagjaként is napokkal korábban szembement a hivatalos NOB-állásponttal a halasztást illetően...
– A sportolók hangját mindig is meghallottuk, folyamatos párbeszédben állunk velük a sportolói bizottságon keresztül is, ami részese a döntéshozatali folyamatunknak. Levélben is szóltam a versenyzőkhöz, valamint sokakkal telefonon is beszéltem, akárcsak a nemzeti olimpiai bizottságokkal, amelyek egyenként szavaztak arról, hogy egyetértenek-e a NOB igazgatótanácsának stratégiájával: egyöntetűen igennel szavaztak, Kanadát is beleértve.

– Ezek után mit szólt, hogy Kanada bojkottálta volna a játékokat, ha idén rendezik?
– Szerintem minden sportoló egyéni joga annak eldöntése, hogy elindul-e az olimpián. Nem hiszem, hogy ilyesmiben többségi akarattal lenne jó határozni.

– Van bármi, amit megbánt?
– Nincs. Elkötelezettek voltunk a játékok megrendezése iránt, ám gyorsan változott, romlott az egészségügyi világhelyzet. Az olimpia törléséről magunk is határozhattunk volna, viszont a halasztásról egyetértésben kellett döntenünk.

– Ki javasolta legelőször a halasztást?
– Bár szóba került a törlés, világos volt, hogy ezt nem szeretnénk, hiszen a mi küldetésünk az olimpiák megrendezése. Mint említettem, vasárnap reggel kezdtünk el foglalkozni a halasztással, és amikor Abe Sinzo miniszterelnökkel telefonon beszéltünk, ő vetette fel konkrétan a halasztás lehetőségét, amivel teljesen egyetértettünk.

– Jóval a hivatalos döntés előtt is látható volt, hogy az emberiség jókora része úgy kénytelen élni a mindennapjait, ahogy még soha: kellett Japánt győzködni?
– Nem. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a helyi korlátozások fenntartására nem lesz szükség júliusig, továbbá Donald Trump amerikai elnök is beszélt arról, hogy talán már április közepén könnyíteni lehet a megszorításokon. Csakhogy a helyzet közben változott, főleg Afrikában, továbbá a WHO tájékoztatása is sötétebb képet festett. Ezek voltak a döntő tényezők.

– Ha már említette Trumpot, most üzenne neki valamit?
– Nem, a világ egyetlen vezetőjének sem mondanám meg, miként próbálja kezelni a helyzetet.

– Nem gondolt a lemondásra?
– Nem.

– Változik most a NOB működése?
– Abban a tekintetben biztosan, hogy egy évvel kitolódik az időszak, amikor Tokióra figyelünk, miközben jövőre már elég közel lesz a 2022-es téli olimpia és az ifjúsági olimpia is, az állományunk pedig már így is keményen dolgozik. A következő hónapokban dől el, pontosan hogyan is állunk házon belül.

– Vannak a NOB-nak olyan olimpiai vonatkozású szponzorszerződései, amelyek 2020 végén járnak le. Ezekkel mi lesz?
– Már felvettük a kapcsolatot a támogatóinkkal, akik a teljes támogatásukról biztosítottak. Mostantól felkészülünk a 2021-ben megrendezendő játékokra, amelyen logikus volna, hogy a vonatkozó szponzorok akkor is jelen legyenek, ha eredetileg idén járna le a szerződésünk.

– Konkrétan mikor kerülhet sor az elhalasztott játékokra?
– Ez bonyolult kérdés, ám nyilván elkezdtünk már foglalkozni vele. A japán szervezőbizottság létrehozott egy munkacsoportot, amelynek „Here We Go” (magyarra fordítva nagyjából „Gyerünk!” – a szerk.) a neve. Az első lépés, hogy a harminchárom olimpiai sportág nemzetközi szakszövetségeivel egyeztessünk, amit talán már holnap elkezdhetünk. Miután velük egyeztettünk, a teljes globális sportnaptárat kell összhangba hozni az egyéb felvetődő kérdések megválaszolása mellett. Szeretnénk a lehető leghamarabb megtalálni a megfelelő megoldást, de az időnél fontosabb a végső döntés minősége.

– Lehetséges, hogy 2021 nyaránál korábban legyen az olimpia? Ha esetleg jövő ilyenkor is tombol a járvány, megint elhalasztják a játékokat, vagy akkor törlik?
– Úgy állapodtunk meg, hogy legkésőbb 2021 nyarán tartjuk meg a játékokat. A munkacsoport azonban szélesebb körben vizsgálódhat, nemcsak a nyári hónapok lehetségesek, egyelőre semmi sincs kizárva. Ugyanakkor az alapelvünk, amihez mindig is tartottuk magunkat, hogy úgy szeretnénk, sőt, úgy fogunk olimpiát rendezni, hogy minden résztvevő egészsége, biztonsága garantált legyen.

– Mi lesz az olimpiai faluval, amelynek lakásaiba a játékok eredetileg tervezett zárása után civilek költöznének?
– Erre jelenleg nem tudok válaszolni, ez egyike az ezer témának, amit az újonnan létrehozott munkacsoportnak meg kell vizsgálnia. Sosem látott helyzetet kell kezelnünk, ami mindenkitől áldozatokat és kompromisszumkészséget igényel: a jelen környezetben kell megtalálnunk a legjobb megoldásokat. Mindent el fogunk követni, hogy legyen olimpiai falu, hiszen az a játékok szíve: természetesen nagyon örülnék, ha az eredeti formájában lehetne használni, hiszen bárki, akinek volt szerencséje ott élni a korábbi játékok során, tudja, micsoda különleges élmény a világ összes tájáról érkezett sportolóval megosztani az élményeket, együtt étkezni – ez adja az olimpia kivételes hangulatát.

– Kompromisszumok alatt mit ért elsősorban?
– Egy hatalmas puzzle-t kell most kiraknunk, és minden elemének a helyére kell kerülnie, minden rész fontos. Ezért sem irigylem a munkacsoportot: sosem látott problémánk van, tehát nincs szamárvezetőnk. Nyilván a nemzetközi szövetségeknek módosítaniuk kell majd a versenynaptárukat, többletköltségek várhatóak mindenütt, ugyanakkor Abe miniszterelnök megerősítette a kormánya elkötelezettségét, és én ugyanezt teszem a NOB nevében. A japán szervezőbizottság és a NOB profizmusa optimistává tesz, kivált, mert Tokió az eddigi legjobban felkészült olimpiarendező város. Mindenkire szükség van, de az olimpia a remény szimbóluma lesz.

– Amikor majd tényleg megrendezik a játékokat, mekkora lesz a történelmi felelőssége?
– Nagy, és főleg szimbolikus, már az is, hogy a Tokió 2020 nevű eseményre valójában 2021-ben kerül majd sor. Remélhetőleg az emberiség, valamint annak a győzelemnek az ünnepe lesz, hogy leküzdöttük ezt a sosem látott kihívást. A játékok és az olimpiai láng tényleg a fény lehet a nagyon sötét alagút végén.