Elismerés: Török Lászlóé a Szepesi-díj, Lantos Mihály özvegyéé az Östreicher-díj

Szöllősi György, az alapítvány kuratóriumi elnöke, lapunk főszerkesztője a pénteki díjátadón – amelyre a Groupama Arénában került sor – emlékeztetett, hogy a Szepesi György-díjat évről évre a magyar labdarúgás ügye iránt elkötelezett sportújságíró veheti át, míg az Östreicher Emil-díjat olyan hozzátartozó kapja, aki egy már elhunyt, korábbi nagy futballista pályafutását, életét segítette a háttérből a nyugodt családi légkör megteremtésével.

Török Lászlót S. Tóth János, a Nemzeti Sport szerkesztője méltatta. Kiemelte, hogy a 68 éves sportriporter egész életét a sport szolgálatába állította, így szinte mindent a sportnak is köszönhet. Emlékeztetett rá, hogy Török 1971-től külsőzött a rádióban, majd 1982-ben került belsős státusba, immár riporterként, és a Magyar Rádió nyolcvanas-kilencvenes évekbeli Dream Teamjének tagja lett. Főleg jégkorongot, vízilabdát és úszást közvetített. Nyári olimpiáról először 38 évesen tudósított, és rögtön a csúcsra ért: Szöulban négy magyar úszóaranyérem született, közte Egerszegi Krisztináé. Ő kürtölte világgá a női hátúszók 200 méteres döntőjében Egerszegi célba érésekor az azóta legendássá vált mondatokat: „Hát ilyen nincs, ilyen nincs, és mégis van!”

„Nehezen találom a szavakat, mert Szepesi nemcsak a példaképem, hanem a második apám volt” – mondta a díjazott, aki felolvasta azt a válaszlevelet, amelyet 51 éve a díj névadójától kapott, amikor azért írt neki, hogy ő is rádióriporter szeretne lenni. Török kifejtette: egy olyan csapat tagja lehetett a rádióban, amely az akkori viszonyok között párját ritkító volt.

„Ilyen csapat nem volt, és nem is lesz soha az életben. És mi vállaljuk, hogy Szepesi köpönyegéből bújtunk ki” – fűzte hozzá.

Török László igazi kincset hozott magával a Groupama Arénában tartott díjátadóra: egy válaszlevelet, amelyet Szepesi Györgytől kapott még gimnazistaként. Videónkból kiderül, mit írt neki az 1968. február elsején kézhez kapott levélben a legendás rádiós riporter.

Az Östreicher-díjat idén az Aranycsapat balhátvédjének, Lantos Mihálynak az özvegye, Beretvás Mária vehette át. Az indoklás szerint a házastársként eltöltött negyed évszázad szeretetteljes családi légkörének megteremtéséért, a férje karrierjéhez mindig alkalmazkodva is példamutató pedagógusi és családanyai helytállásáért kapta az elismerést.

Az MTK olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes labdarúgójának pályafutását Deutsch Tamás, a kék-fehér klub elnöke elevenítette fel. Kitért arra is, hogy a válogatott futballista, majd kitűnő edző feleségével, Babi nénivel közel negyedszázadot élt együtt boldogságban. Felhívta a figyelmet arra, hogy Lantos Mihály szeptember 29-én lenne 91 esztendős, valamint hogy az MTK róla nevezte el zuglói sportközpontját, így a legenda neve a manapság naponta ott edző fiatalok számára sem ismeretlen.

LANTOS MIHÁLYNAK A PACALPÖRKÖLT VOLT AZ EGYIK SPECIALITÁSA A KONYHÁBAN

„Nagyon meg vagyok hatódva, nem számítottam erre a díjra” – vallotta be az özvegy, aki elmondta, hogy Lantos Mihálynak két fiú dédunokája is van, és reméli, hogy ők viszik tovább a pályán férje örökségét, miután az unokája, Ködmön Kinga az egyedüli az Aranycsapat leszármazottai közül, aki élvonalbeli futballista lett (a Femina színeiben szerepelt a női első osztályban).

Az alapítványtevő Puskás Ferencné szándéka szerint mindkét díj egymillió forintos pénzjutalommal jár.