Akkor voltak a legjobbak, amikor lassan tekertek

Egy organizmus aktuális viselkedéses állapota minden esetben befolyásolja az agy aktivitását, működését, valamint a környezet észlelését. Ez vonatkozik arra is, ha mozgunk. Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány szerint a kevésbé intenzív testmozgásnak olyan pozitív agyi kimenetelei vannak, amelyek eddig még nem kerültek reflektorfénybe.

Barry Giesbrecht és Tom Bullock, a US Santa Barbara egyetemén végzett kutatásában 18 önkéntes vett részt. A vizsgálat során a kísérleti személyek egy biciklit tekertek álló helyzetben, miközben agyi aktivitásukat EEG segítségével figyelték meg. Mindeközben a résztvevőknek vizuális feladványokat kellett megoldaniuk, összesen három feltétel mellett: pihenés, alacsony intenzitású, illetve intenzív tekerés közben.

Az eredmények alapján a kísérleti személyek a vizuális feladványokat illetően

KIEMELKEDŐEN JOBBAN TELJESÍTETTEK ALACSONY INTENZITÁSÚ MOZGÁS ALATT,

mint a másik két esetben. Korábbi kutatások már kimutatták a kapcsolatot a mozgás és a látókéreg stimulációja között, sőt, léteznek eredmények arra vonatkozóan is, hogy ez a jelenség nem humánspecifikus, tehát egyes állatfajoknál is megjelent.

Azonban Giesbrecht és Bullock vizsgálták elsőként a mozgás intenzitását mint lehetséges befolyásoló tényezőt. Az egyik szerző, Barry Giesbrecht – mint sokszor a pszichológiában –

AZ EVOLÚCIÓS FOLYAMATOKAT HOZTA MAGYARÁZATKÉNT,

amellyel érhetőbb kontextusba kerül az is, miért nem csak az emberekre jellemző a jelenség. Ennek értelmében az alacsony intenzitású mozgás során a vizuális feldolgozásban jelentkező változások evolúciós előnyként szolgálhatnak – bár pontosan még nem tudjuk, miként.