Budapest megmutatta aktív oldalát

– Mik voltak a világkonferencia fő tapasztalatai?
– Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. A résztvevőknek tetszett a kongresszus, tetszett a város. De természetesen ezt kontextusba kell helyezni. Hogy értse, mire gondolok: a világkonferenciát kétévente rendezik meg, és a legutóbbi helyszín egy holland kisvárosban, Enschedében volt, előtte pedig a török riviérán, Antalyában. Egyáltalán nem szeretnék pejoratív lenni ezekkel a városokkal, de talán nem kell magyarázni, hogy míg Hollandiában – én nem voltam ott, csak mesélték – teheneket nézhettek a résztvevők, Törökországban pedig a tengerpartot, addig Budapest, egy világváros mennyivel többet tud nyújtani. A magyar főváros, ezzel az illusztris helyszínnel, a Pesti Vigadóval számunkra teljesen más lehetőségeket kínált.

– Egy világkonferencia megszervezése specifikus feladat, egy sporteseménnyel összehasonlítva milyen kihívásokat tartogatott a TAFISA kongresszusa?
– Egy sportesemény esetében minden sokkal szabályozottabb, határozott a feltételrendszer, a körülmények jobban körbehatárolhatóak, minden kritériumot írásban lefektetnek. Ehhez képest egy kongresszus megszervezésében sokkal több a bizonytalansági faktor, nem minden pontosan tervezhető, mert jobban érvényesül az emberi tényező. Hogy mondjak egy példát, a kongresszus regisztrációs felülete január óta élt, ehhez képest a résztvevők nyolcvan százaléka csak szeptember tizenötödike után iratkozott fel, még úgy is, hogy akkor már drágább volt a jelentkezés. De hogy más aspektust is jelezzek, itt a résztvevők lazábbak, nem olyan fegyelmezettek. A nyitó beszédek napján például volt az előadók hosszabb beszédei miatt egy kisebb csúszás, amit korrigálni kellett, tehát kellően alkalmazkodóképesnek kellett lennünk. Ebből a szempontból is más felfogást, más hozzáállást igényelt a szervezés.

– Miként lehetett Budapest említett helyzeti előnyét meglovagolni?
– Elsősorban azzal, hogy szakmailag is érdekes konferenciát tartunk. Voltam néhány szakszövetségi kongresszuson, van tapasztalatom, ezek a TAFISA világkongresszushoz képest sokkal merevebb keretek között mozognak, pénzügyi beszámolókkal, jóváhagyandó jelentésekkel. Ezen a konferencián nagyon sok volt az egyetemi tanár, a tudományos vonalat képviselő előadó, ez nagy szakmaiságot kölcsönzött, és reméljük, hogy a program összeállítása révén mi is ezt segítettük elő. Ez nem egy hagyományos konferencia volt, újszerű eszközökkel dolgoztunk, a menedzseri világ módszereivel. Emellett nagyon fontos, hogy megvalósításában is aktív kongresszust tűztünk ki célul. Ezért nem voltak például transzferbuszok, a közeli szállodákból gyalog lehetett ide érkezni, minden nap aktív mozgást biztosító lehetőségeket nyújtottunk a résztvevőknek, még az étkezések, előadások alatt is. Erről szólt a „Let's test Pest” elnevezésű programunk is, amely során gyalog fedezhették fel Budapestet a jelentkezők egy városismerkedési túrán, és ugyan az időjárás nem fogadott a kegyeinkbe minket, így is több mint százan jelentkeztek rá. Az más kérdés, hogy a résztvevők egy része a Széll Kálmán téren kötött ki, ami nem szerepelt a programban, de ezt a problémát is megoldottuk.

– Mennyit változtatott a konferencia helyzetén, hogy az előkészületek alatt Budapest hivatalosan is kandidáló város lett a 2024-es nyári olimpiára?
– Felajánlottuk a Magyar Olimpiai Bizottságnak, hogy eszközeivel használja a kongresszust. A nagy nemzetközi szövetségekkel összevetésben a TAFISA egy kisebb szervezet, de véleményformálók, döntéshozók fordultak meg rajta. Nem véletlenül hangsúlyozta többször Sam Ramsamy, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság itt lévő tagja is, hogy mennyire fontos a verseny- és a szabadidősport összefonódása. Az itt lévő TAFISA-tagok, a kongresszus résztvevői mind úgy mennek el innét, hogy hazaviszik brosúrájukban a budapesti olimpia üzenetét, a budapesti kapcsolatokat, tapasztalatokat. Kettőezer-huszonnégy szempontjából minden ilyen kontaktus számíthat.

– A szervezőbizottság elnöke mikor lehet elégedett egy ilyen erőltetett menet után?
– Az eddigi visszajelzések alapján már most elégedettek lehetünk, hiszen nem csak az aktivitást sikerült elérnünk, hanem valóban tartalmas előadásaink voltak, amelyek szakmailag is előremutatóak. Persze igazán csak akkor szabadul meg egy nagy tehertől az ember, amikor épségben hazatér az utolsó résztvevő is. Reméljük, a TAFISA céljában is megfogalmazódott gondolat, a „Sport for All”, azaz a sport mindenkinek hitvallása az előadásokból is tükröződött. A munkatársaim remek munkát végeztek, nagyon keményen dolgoztunk, hogy ez az esemény sikeres legyen.