Anderson élete második PDC-vb-döntőjét játszhatta, miután 2011-ben, az első fináléjában kikapott Adrian Lewistól. Vasárnap azonban életében először magasba emelhette a Sid Waddell-trófeát azt követően, hogy nagyszerű játékkal, a nehézségeken túlesve 7:6-os győzelmet aratott Phil Taylor felett.
Nézzük meg, milyen volt a skót versenyző teljesítménye számokban! A döntőben tizenkilenc 180-ast dobott, és bár kevesebb 100 fölötti háromnyilast jegyzett, valamint eggyel több leget nyert, mint ellenfele, 39.39 százalékkal kiszállózott, ami csaknem hét százalékkal jobb volt, mint Tayloré.
„Már sok nagy csatánk volt Phillel az utóbbi öt-hat évben, sokszor ő nyert, de az a cím most az enyém lett! – értékelt elégedetten Anderson. – Phil a valaha volt legjobb, és mindig az is lesz, száz év múlva is, ezért igazán különleges ez a siker a számomra.”
„Azt hiszem, kell egy kis idő, amíg feldolgozom az egészet. Amikor Phil nyert két szettet, és visszajött hat-hatra, azt gondoltam, elúszott a győzelem. Tizenhatszor nyert már, és úgy éreztem, most is tudja, hogyan húzza be a győzelmet, de szerencsére én jöttem ki jobban a helyzetből.”
Taylornak sincs oka szégyenkeznie. A döntő legnagyobb kiszállóját (141-ről) produkálta, 100.69-es átlaggal dobott, és mivel tizenhárom 180-ast hozott össze (Anderson pedig 19-et), a vb-döntők legtöbb (32) 180-asát dobta meg a két játékos.
Az angol ráadásul egy alkalommal csak egy dobásra volt tőle, hogy összejöjjön élete első kilencnyilasa a vb-n, ám az utolsó kísérlete nem sikerült. Taylor egyetértett Andersonnal abban, hogy 6:6-nál ő volt az esélyesebb, de csak gratulálni tudott ellenfelének a győzelemhez.
„A kiszállókkal meggyűlt a bajom, volt néhány szett, amit behúzhattam volna, ha precízebb vagyok – mondta Taylor. – A dupla nyolcasokkal és a dupla tizenhatosokkal sok problémám volt, elismerem, ezek nagyon nem mentek most nekem.”
„Amikor hat-hatra egyenlítettem, összeszedtem az energiáimat és úgy éreztem, meglesz a győzelem. Nem sikerült, és ezért gratulálok Garynek, mert nagyon megvert az utolsó játszmában. Kihasználta a helyzetet, nagyszerűen játszott. Kiváló dartsos, teljesen megérdemelte a sikert.”
Kétségtelen, kijárt már a győzelem a 44 éves skótnak, aki a fináléig vezető úton minden akadályon túljutott. A Scott Kirchner elleni könnyed siker után Jelle Klaasen ellen ugyan megizzadt egy kicsit, de a torna legnagyobb meglepetését szerző Cristo Reyest már magabiztosan állította meg.
A vb azonban itt kezdődött csak igazán a számára, hiszen a két tavalyi döntőst kellett felülmúlnia. Peter Wrigthnak esélyt sem adott (5:1-re nyert), de a címvédő Michael van Gerwen legyőzése volt az igazán figyelemreméltó, a holland ellen minden második kiszállóját megoldotta a skót.
Gary Anderson Phil Taylor elleni győzelme bevonul a sportág történelemkönyvébe, és nemcsak azért, mert az első győzelme volt ez a „repülő skótnak”,.Anderson több holtponton is átlépett a finálé során.
Először a nyolcadik szettben, amikor az előtte lévő 10 legből kilencet elveszített, mégis 4:4-re alakította a szettek állását. Másodszor egy játszmával később, amikor a zavaró körülmények (180-as helyett pont nélküli dobás, kiszállónál beordító szurkoló) ellenére 0–2-ről fordított. Harmadszor a korábban említett 6:6 utáni felállás alkalmával, amelynek köszönhetően az utolsó szettet 3–0-ra behúzta, és felült a darts képzeletbeli trónjára.