George F. Hemingway, az alapítvány létrehozója emlékeztetett arra, hogy a mai napig 159 kiemelkedő sportszemélyiség örökítette meg kéznyomatát a falon.
Simicskó István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) sportért és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára méltatta a Sportcsillagok Fala „példaértékű kezdeményezés” jelentőségét.
„A csillagok fényt jelentenek a mai rohanó világban, s ennek a fénynek minden generáció lelkében ott kell lennie. A sportcsillagok nemcsak önmaguknak, hanem a nemzet számára is dicsőséget szereztek” – mondta.
Szetey András, a Magyar Vívószövetség kommunikációs igazgatója megemlékezett arról, hogy a tokiói olimpián győztes csapat 49 év után is együtt volt, tagjai összejártak, kártyáztak egészen vasárnapig, amikor Mendelényiné Ágoston Judit örökre eltávozott közülük. A csapat erejét jelzi, hogy a tragédia ellenére nem mondta le a szerdai ünnepséget.
„Ez az egyetlen női vívócsapat, amelyik olimpiát tudott nyerni, emellett világbajnokságon is győzött, ezzel egyben minden idők legeredményesebb magyar női tőrválogatottja” – tette hozzá.
A kézlenyomat megörökítése után a csapattagok a jeles eseményre emlékeztető plakettet kaptak. Ágoston Juditét unokája vette át, majd lánya a következőket mondta: „Édesanyám nagyon készült erre az eseményre, valamint arra, hogy jövőre Tokióba együtt elmennek a lányokkal. Sajnos már nem élhette meg. Unokája kezében jó kezekben lesz a plakett.”
A csapattársak könnyeikkel küszködve elevenítettek fel egy-egy emléket. Rejtő Ildikó, a Nemzet Sportolója, aki 1964-ben egyéniben is győzött az olimpián, azt mondta: „mintha az édestestvérem lett volna Jutka”. Dömölky Lídia kiemelte, mennyire precíz és pontos volt az elhunyt, egyúttal felidézte, mennyire büszke volt Ágoston Judit arra, hogy ő fedezte fel az 1980-as moszkvai olimpián ezüstérmes Maros Magdát. Juhász Katalin arról beszélt, hogy Elek Ilona után „mi tudtunk hosszú éveken át az élmezőnyben maradni”, Marosi Paula pedig arra emlékezett, hogy 1964-ben Tokióban szobatársak voltak, s ha nem mehettek ki a városba, bridzseléssel töltötték az időt.
Az ünnepség végén Dömölky Lídia úgy fogalmazott: „köszönjük, hogy gondoltak ránk, még ha megkésve is”.