Magyar csapatok legjobb világbajnoki szereplései – férfi vízilabdázóink kiemelkednek

FÉRFI LABDARÚGÁS
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 2. (1938, 1954)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 18. (1986)

Mindössze tizenhárom ország mondhatja el magáról, hogy válogatottja döntőt játszott a labdarúgó-világbajnokságon. Köztük Magyarország, amely kétszer is eljutott az utolsó akadályig, éppen csak átjutni nem sikerült rajta. (Nem vigasz, de hasonlóképp jártak a „sorstárs” csehszlovákok és a háromból háromszor elbukó hollandok.) Legjobbjaink először 1938-ban, Párizsban döntőztek, ám Sárosi Györgyék 4:2-re kikaptak a címvédő olaszoktól, míg 1954-ben hiába a csoportkörben aratott fölényes 8:3-as diadal, a berni fináléra teljesen kifacsart Aranycsapat a „visszavágón” 3:2-re alulmaradt az NSZK-val szemben. Ma már persze annak is örülnénk, ha legalább a mindenkori vb-mezőnyben akadna helyünk, de válogatottunk 37 éve nem látott vendég a tornán. 1986-ban bezzeg mint titkos esélyest és sokra hivatott meglepetéscsapatot emlegettek bennünket – ehhez képest a szovjetek elleni 0–6 évtizedekig nem múló, bénító ütést mért a magyar labdarúgás vékonyka testére. A mexikói mundialt követően pontosan annyi világbajnokságot rendeztek meg nélkülünk, mint ahányon eddig összesen részt vettünk, Détári Lajos Kanadának lőtt gólja óta pedig már 587 meccset játszottak le a vb-ken, újabb magyar találat nélkül. Ugye, nem az volt az utolsó?

FÉRFI VÍZILABDA
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 1. (1973, 2003, 2013, 2023)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 1. (2023)

A kilencszeres olimpiai bajnok és 13-szoros Eb-győztes magyar férfi vízilabda-válogatottnak talán csak a világbajnokságokon mutatott hatékonyságát érhette korábban némi kritika, ám mióta rajtunk kívül a világ is elfogadta, hogy a hármasra végződő évek vb-jein nem lehet a teremtésben más nyertes, csak mi, ez a kérdőjel is felkiáltójellé egyenesedett. 1973, 2003, 2013 után 2023-ban is a magyarok lövéseit rettegték az ellenfelek, a három, veretlenül megvívott csoportmeccs után az egyenes kieséses szakaszban is mindegyik riválisánál – egy góllal – jobb volt válogatottunk. A görögök elleni finálé ötöspárbajában „emberfeletti” üzemmódra kapcsoló és négy lövést hárító Vogel Soma Nagy Viktor tíz évvel korábbi „Ma nem!” időszakát idézte, Vámos Márton és Varga Dénes tíz év után másodszor is világbajnok lett, követve ezzel a 2003-ban és 2013-ban diadalmaskodó Madaras Norbert jó példáját. A Vigvári fivérek, Vendel és Vince negyedik magyar testvérpárként (2003: Varga Tamás és Varga II Zsolt, 2013: Decker Ádám és Attila; Varga Dániel és Dénes) ünnepelhettek együtt vb-aranyat, míg a szövetségi kapitány Varga Zsolt Gyarmati Dezső és – a 2003-ban játékosként is csúcsra jutó – Benedek Tibor után harmadik magyarként lett olimpiai bajnok játékosból a férfiválogatottat világbajnoki aranyba „foglaló” szakvezető.

NŐI VÍZILABDA
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 1. (1994, 2005)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 6. (2023)

A magyar női vízilabda-válogatott nélkül még nem rendeztek vb-t, ami akkor is nagy szó, ha tudjuk, a férfiak 1973-as „kezdésével” ellentétben ebben a szakágban csak 1986 óta avatnak világbajnokot. Rajtunk kívül amúgy Ausztrália, az Egyesült Államok, Hollandia és Kanada sem mulasztott, de ami ennél is érdekesebb, utóbbi kivételével mindegyik nyert már legalább egy vb-címet. Magyarország történetesen kettőt is. 1994-ben, Rómában Tóth Gyulával a kispadon (a döntőben a címvédő Hollandiát vertük 7–5-re) némiképp meglepetésre. 2005-ben, Montrealban viszont a minap Prima Primissima-díjat kapó Faragó Tamás tudatos munkájának eredményeként ért fel a csúcsra az együttes (a fináléban: Magyarország–Egyesült Államok 10–7), egyszersmind edzőként is aranyérmessé téve a korábban játékosként vb-t nyerő legendát. Stieber Mercedesben pedig a magyar női vízilabdázás eddigi egyetlen kétszeres világbajnokát tisztelhetjük. Érmet ezt követően még kétszer nyert a csapat (2013, Barcelona: bronz, 2022, Budapest: ezüst), az idei, fukuokai világbajnokságon ellenben nem sziporkáztak a mieink, olyannyira, hogy Keszthelyi Ritáék hatodik helye Biró Attila kapitány állásába került.

FÉRFI KÉZILABDA
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 2. (1986)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 8. (2023)

Az eddigi huszonnyolc lehetőségből huszonkétszer ott volt a magyar válogatott az éppen aktuális kézilabda-világbajnokságon, 1964 és 1999 között például megszakítás nélkül tizenkétszer. De egyik sem váltott ki akkor visszhangot és elismerést, mint az 1986-os svájci szereplés: 37 éve Mocsai Lajos szövetségi kapitány brigádja jókora meglepetést keltve (addig a 7. hely volt a legjobbunk 1958-ban és '74-ben) meg sem állt az ezüstéremig. Ezen a világversenyen minden klappolt: százszázalékos teljesítmény és továbbjutás az algériai, svéd, dán csoportból, majd újabb három siker a középdöntőben az izlandi, román, dél-koreai trió ellen. Jöhetett a döntő Zürichben a jugoszlávok ellen, ami a félidőben még döntetlenre állt, a végén viszont a plávik 24–22-re diadalmaskodtak – hiába játszott nálunk az egyaránt öt gólig jutó Kovács Péter és Iváncsik Mihály tarthatatlanul. Újabb éremre azóta sem futotta az utódoknak, bár 1997-ben (4. hely) és 2021-ben (5.) közel jártak hozzá. Legutóbb sem: Lékai Máté és társai a nyolcadik helyen zárták a januári, lengyel–svéd közös rendezésű seregszemlét.

NŐI KÉZILABDA
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 1. (1965)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 10. (2021)

Mióta 1957-ben megrendezték az első kispályás női kézilabda-világbajnokságot, a magyar válogatott csak kétszer hiányzott az elittornáról. Sajnos, mindkétszer „igazolatlanul”: 1990-ben és 2011-ben sem fért be a legjobbak mezőnyébe. De bárhogy is, az idei Magyarország huszonnegyedik vb-szereplése, csupán az eddig mindig kijutó Románia mutatkozik nálunk szorgalmasabbnak. Sikeresebbnek aligha, hiszen a megszerzett érmek számában Norvégia és Oroszország (a Szovjetunió eredményeivel együtt, 11-11) előz meg minket. Magyarországnak kilenc vb-medáliája van – a legfényesebbet 1965-ben, az NSZK-ban szerezte, ahová nehezebb volt kijutni, mint a tornát veretlenül végigjátszva győzedelmeskedni. A selejtezőben a végső sikerre is esélyes NDK elleni partit pénzfeldobással nyertük meg, a vb-t ellenben 36 dobott és csak 18 kapott góllal. A vb-kről van még négy második helyünk (a 2003-asnál fájóbbat aligha lehet elképzelni), viszont 18 éve nem nyertünk érmet, és legutóbb, a 2021-es tornán is a 10. helyen zárt az együttes. Az éppen most zajló 2023-as világbajnokságon a kilencedik helyezés lehet a maximum Böde-Bíró Blankáéknak.

NŐI KOSÁRLABDA
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 5. (1957)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 10. (1998)

Olimpián egyszer, világbajnokságon ötször járt a hétszeres Eb-érmes magyar női kosárlabda-válogatott (a férfiszakág sosem volt vb-résztvevő, ezért nem szerepel az összeállításban), amely legnagyobb vb-sikerét még 66 éve, 1957-ben érte el. Az volt a második női világbajnokság, Brazíliában rendezték meg, és a mieink nemhogy eljutottak a dél-amerikai országba, de Chile, Mexikó és Kuba legyőzésével csoportgyőztesként léptek tovább az ugyancsak körmérkőzéses lebonyolítású végjátékba. Ott már a nagyobb tudás érvényt szerzett (az Egyesült Államoktól 51–46-ra, a Szovjetuniótól 64–53-ra, Csehszlovákiától 55–34-re, Brazíliától 52–49-re kaptunk ki), ám az ötödik helyezés legalább olyan nagy eredménynek számít(ott), mint Schneider Éva ötödik helye a legjobb pontszerzők (14.2-es átlaggal zárt a FIBA honlapja szerint) rangsorában. Legutóbb 1998-ban voltunk vb-résztvevők, Rátgéber László két győzelemmel és hat vereséggel a 10. helyen végző csapatában olyan jól csengő nevek léptek parkettre, mint Béres Tímea, Iványi Dalma, Kalmár-Nagy Dóra, Károlyi Andrea vagy Zsolnay Gyöngyi.

FÉRFI RÖPLABDA
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 5. (1952)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 14. (1978)

A férfi röplabda-világbajnokság 1949-ben indult útjára. Magyarország az „alapító atyák” egyikeként már az első, csehszlovákiai torna tíz résztvevője között ott volt, és a hetedik helyen végzett. A következő nyolc vb közül csak egyről (1974, Mexikó) hiányzott, 1966-ig pedig mindig a viadal legerősebb tíz csapata között végzett – alighanem ez volt a magyar férfi röplabdázás fénykora. Legjobb világbajnoki helyezésünk az 1952-ben a Szovjetunióban elért ötödik pozíció. A tornán – amit Joszif Visszarionovics Sztálin nyitott meg, és ahol minden mérkőzést szabadtéren, a Dinamo Moszkva futballstadionjában bonyolítottak le – jobbára az Antalpéter, Benke, Havasi, Hennig, Németh, Popovics hatossal felálló nemzeti csapatunk veretlenül, három győzelmet elérve jutott a csoportkörből a hatos döntőbe. Ott viszont már „megállt a tudomány”, csak a franciákat tudtuk legyőzni. Így is megmaradt az éremszerzés esélye az utolsó mérkőzésig – csakhogy azon csapatunk kikapott a korábban egyszer már legyőzött bolgároktól. Legutóbb 1978-ban, Olaszországban vettünk részt a vb-n. 45 évvel ezelőtt a fiatal Garamvölgyi Mátyás edző Eb-negyedik együttese Börcsök Csabával, Buzek Lászlóval, Kovács Károllyal vagy Mondi Józseffel a fedélzetén hiába zárt pozitív mérleggel, 14.-ként végzett.

NŐI RÖPLABDA
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 4. (1970)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 10. (1982)

A szakág a hetvenes-nyolcvanas években élte itthon virágkorát, lényegében akkor, amikor Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella – két részletben – szövetségi kapitányként irányította a szakmai munkát. A kiváló olimpiai helyezések (1972: 5., 1976, 1980: 4.), valamint a négy Eb-érem mellett talán nem kap kellő figyelmet a vb-ken elért jó eredmény, pedig 1970-ben (4. hely) és 1976-ban (6. pozíció) is ott volt a csapat a tűz közelében. Különösen az 53 évvel ezelőtti, várnai eredmény megsüvegelendő, hiszen a többek között Bánhegyiné Radó Luciát, Sebők Évát, Juniné Nagy Margitot vagy a 19 esztendős Torma Ágnest felvonultató magyar válogatott Brazíliát és Perut is legyőzte, majd a döntő csoportkörben Románia, Bulgária, Csehszlovákia és Kuba móresre tanításával érte el máig legjobb eredményét. Legutóbb 1982-ben jártunk a legjobbak tornáján: a Peruban elért 10. helyezés (4 győzelem, 5 vereség) már előrevetítette a magyar női röplabda lángjának lassú kihunyását.

LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 5. (1937)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 15. (2023)

Már 1930-ban ott voltunk az első, olimpiától független vb-n, Minder Frigyes csapata hatodik lett. Ennél csak egyszer, 1937-ben ment jobban: Lator Géza tanítványai három győzelemmel, két döntetlennel és négy vereséggel az előkelő ötödik pozícióban zárták a londoni tornát. 1939 után hetven évig távol maradtunk a legjobbaktól, hogy aztán 2008-ban Pat Cortina legénysége Japánban csodát tegyen. Az A-csoport azóta már nem elérhetetlen álom: 2009 és 2016 után 2023-ban is a legjobbak között mérette meg magát a magyar nemzeti csapat. De ahogy előtte mindkétszer, úgy idén sem tudta meghosszabbítani a tagságát, bár Sofron Istvánék ezúttal tényleg nagyon közel, konkrétan egy szétlövésre (Ausztria ellen) voltak a bennmaradástól.

NŐI JÉGKORONG
LEGJOBB VB-HELYEZÉS: 8. (2022)
LEGUTÓBBI VB-HELYEZÉS: 9. (2023)

Ha azt vesszük, hogy az első hivatalos mérkőzését 1997. március másodikán játszotta a magyar női jégkorong-válogatott, csoda, hogy alig negyedszázad alatt jóformán a semmiből felért a legmagasabb szintre. 2019. április 13.: a szakág különbejáratú „szapporói csodája” (igaz, nem a Távol-Keleten, hanem Káposztásmegyeren történt), ekkor jutott fel a magyar válogatott először az A-csoportba. És akárcsak 2008-ban a férfiaknál, ezúttal is Pat Cortina volt a sikerkapitány. Gasparovics Fanniék azóta háromszor szerepeltek az elitben, a 2022-es nyolcadik helyezés minden tekintetben a legjobb eredményük, hiszen Németország legyőzése vagy a svédek elleni, szétlövést követő vereség után a csapat az egyenes kieséses szakaszban is megmérethette magát, méghozzá a kétszeres olimpiai bajnok Egyesült Államok ellen. 2021 után az idei vb-n is kilencedik lett az együttes, ám amíg két éve minden mehetett tovább, addig idén meg kellett barátkozni a kiesés gondolatával.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 9-i lapszámában jelent meg.)