Indy 500: nyolc éve eltolta, most beteljesítette küldetését Szato

A sors elvette, a sors visszaadta. Szato Takuma 2012-ben nagyon közel járt az Indy 500-győzelemhez mostani csapatával (Rahal Letterman Lanigan Racing), ám akkor nem sikerült megszereznie, mert az utolsó körben balesetet szenvedett Dario Franchitti előzése közben.

S hiába teljesítette be a személyes ambícióit öt évvel később, 2017-ben, amikor az Andretti Autosport színeiben megnyerte az Indy 500-at, korábbi istállójának „jött” még eggyel. És most ezt a „tartozást” is megfizette, ami legalább akkora örömet szerzett neki, mint az, hogy második alkalommal is sikerült megnyernie a világ egyik leghíresebb autóversenyét.

„Folyamatosan ott motoszkált a fejemben, hogy ezt rendbe kell hoznom. Csak vissza akartam adni nekik, ami egyszer már majdnem az övék volt, de miattam csalódniuk kellett. Nyolc évbe telt, de végül sikerült meghálálni a csapattulajdonosok bizalmát: a küldetés teljesítve”   – nyilatkozta a korábbi Formula–1-es pilóta, akinek győzelmével kapcsolatban a sokáig vezető Scott Dixon azt mondta, nem feltétlenül jött volna össze, ha a verseny utolsó öt körét nem sárga zászló alatt teljesíti a mezőny.

Történt ugyanis, hogy a véghajrában Spencer Pigot a célegyenesre fordulva elveszítette uralmát az autója felett, és a külső falról a pályára sodródott, majd nagy sebességgel a gumifalba csapódott, ahonnan még visszapattant. A versenyző nem veszítette el az eszméletét, lábra is állt, de végül hordágyon hagyta el a pályát. A baleset miatt azonban sárga zászlós jelzés volt érvényben a leintésig, nem lehetett előzni, így Szato, Dixon, Graham Rahal sorrendben értek célba a versenyzők. Szato utólag azt mondta, zöld zászlónál is nyert volna. Talán nagy csatában, de meglett volna.

„Dixon biztosan támadott volna, de nekem is maradt még némi muníció a tarsolyomban. Nagyon-nagyon szoros volt”  – tette hozzá a japán versenyző.

Amikor a csapattulajdonos Bobby Rahalt (aki 1986-ban maga is nyert itt) Szato 2012-es balesetéről kérdezték, azt felelte, az akkori autó a közelében sem járt a mostaninak. Jól emlékszik a balesetre, és nem haragszik, hiszen pontosan tudta, milyen versenyző Szato Takuma. Ha megszagolja a győzelem lehetőségét, nem tétovázik, megpróbálja megszerezni.

„Nem az a fajta fickó, aki csak úgy feladja. Ezt láthattuk most is”  – mondta Rahal, aki életében akkor látta először Szatót, amikor a japán a Formula–3-ban versenyzett, ő maga pedig a Jaguar-csapat tagja volt.

Már akkor látszott elképesztő munkamorálja, hogy nagyon komolyan veszi, amit csinál. Mostanra ez két Indy 500-győzelmet eredményezett, s ezzel nem sokan büszkélkedhetnek. A legendás oválon nyerni ugyanis egyrészt a bátorság, másrészt a kitartás próbája. És Szato mindkettőt kiállta, amikor magyar idő szerint vasárnap éjszaka másodszor is megnyerte az Indy 500-at.

A 104. alkalommal megtartott verseny egyébként bőven tartogatott izgalmakat: James Davison autója fékprobléma miatt már a negyedik körben kigyulladt (jöhetett a biztonsági autó), majd a korábbi F1-es Marcus Ericsson csapta falnak a kocsiját. Ezután az élmezőnyben haladó újonc Rinus VeeKay nekicsúszott az egyik szerelőjének (szerencsére nem sérült meg súlyosan), majd a szintén újonc Dalton Kellett rohant a falba – hogy csak néhányat említsünk a látványos balesetek közül. A lényeg, hogy volt itt minden, amitől az Indy 500 ennyire népszerű világszerte: egymást követték a biztonsági autós időszakok, amelyek újra meg újra összerázták a mezőnyt. Ezért lehetett ennyire feszített a hajrá, amely talán még izgalmasabban is alakulhatott volna, ha öt körrel a leintés előtt nem történik a korábban említett baleset.

De ne legyünk telhetetlenek – ez is az autósport. Az Indy 500 pedig maga az autósport.

A FUTAMRÓL SZÓLÓ TUDÓSÍTÁSUNKAT ITT OLVASHATJA!