A tűzjelző miatt megborult az alvása, de ez nem látszott a teljesítményén

Mikor kezdte a futást?

Huszonévesen futottam néhány félmaratonit, de akkoriban nem ez volt a legfontosabb az életemben, nem is vettem annyira komolyan – mondta Mendel Dániel. – 2019-ben aztán ismét nekiveselkedtem, öt kilométerrel kezdtem, és innen építettem fel magam. Három éve lett komolyabb a dolog, 2023-ban pedig teljesítettem a Spar Maratont. Tavaly év eleje óta Evetovics-Balla Hajnalkával készülök a Hanka Team tagjaként, rengeteget segít, sokat fejlődtem nála – mellette sokat köszönhetek a Reggeli Harmónia kerületi futócsapatunknak, valamint a feleségemnek, a támogatásuk nélkül ezek a sikerek nem jöhettek volna létre.
 

Az első ultrám a tavalyi Mátrabérc volt, majd jött az Ultra-Trail Hungary Szentlászló Trail nyolcvan kilométere, a Suhanj!6, illetve a Julian Alps Trail nyolcvan kilométeres távja.

Így belegondolva, egész jól sikerült a tavalyi idényem… Ebben az évben a Lavaredo Ultra Trail volt a főversenyem, de idén is részt vettem a Mátrabércen előtte.

Mi volt a célja a Lavaredo Ultrán?

Nem volt bennem egy csepp félelem sem, de tudtam, hogy kemény kihívás vár rám. Mégiscsak közel ötezer méteres szintemelkedésről beszélünk, sokat kell kétezer méter felett futni, és ott van az a nyolcvan kilométeres táv is… Nem sok rutinom van a magashegyi, relatív oxigénhiányos levegőben futásban, így izgatottan vártam a rajtot. Nem voltak nagy elvárásaim magammal szemben, csupán teljesíteni szerettem volna a versenyt. Előzetesen tizenöt-tizenhat órát lőttem be, ehhez képest kicsivel több mint tizenhárom óra alatt értem be, ami nagyszerű eredmény. Eddig a nemzetközi versenyeken általában a középmezőnyben végeztem, most bőven az első negyedében, ami nagy büszkeség számomra. Remek versenyen vagyok túl, a frissítésem is nagyszerűen működött. Pedig nem kezdődött jól a verseny napja…

Mi történt?

Éjszaka a hotelben megszólalt a tűzjelző, el kellett hagynunk az épületet, az alvásom teljesen megborult. Ráadásul négykor már keltünk, és mentünk is a verseny helyszínére. A rajt utáni tíz kilométeres, ezerhétszáz méter szintemelkedéssel megfűszerezett emelkedő teljesen szétszakította a mezőnyt. Az emelkedőre felérve a hosszabb lejtős szakaszon a frissítésemet kellett rendeznem először, ugyanis a pálya nehézségei mellett nagyon meleg is volt.
 

Vizeztem a pólómat és a sapkámat, a patakokból és a tehénitatókból ittunk, minden frissítési lehetőséget kihasználtunk.

A teljesítési időből negyven perc azzal ment el, amíg a frissítőpontokon újra és újra megtöltöttem a kulacsaimat, segítők nélkül ez kissé lassabban ment, de nem volt vészes. Nagyon jól éreztem magam futás közben, minden gördülékenyen ment, azt sajnálom, hogy nem a hosszabb távra neveztem, ment volna még tovább is a futás.

Mi jelentette ezúttal a legnehezebb kihívást?

Minden a lehető legnagyobb rendben ment. Annak ellenére, hogy nem sikerült jól pihennem a verseny előtti éjjel, jól érezem magam fizikailag és mentálisan is, nem voltam fáradt, nem fájt semmim, nem voltak holtpontjaim – ez a jól sikerült felkészülésnek, formaidőzítésnek és frissítésnek köszönhető elsődlegesen.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőt tekintve?

Legközelebb a Suhanj6!-on leszek ott, tavaly hatvanhat kilométert tettem meg, most ennél többet szeretnék, ősszel aztán jön az Ultrabalaton Trail. A következő nagy célom, hogy egyben lefussak száz kilométert, illetve ami a hosszú távú terveket illeti, nagy vágyam az UTMB klasszikus, százhetven kilométeres távjának teljesítése. Tudom, hogy ettől még messze vagyok, de jó úton járok, hiszem, hogy előbb-utóbb ez is összejön.