Elégedett a bronzéremmel?
Mivel eddig száz kilométer feletti versenyen még nem jött össze, most mindenképpen érmet szerettem volna szerezni – mondta Preska Bálint. – Az elmúlt négy hónapban ezt volt a negyedik száz kilométer feletti ultrám, ezzel lezártam egy szakaszt, mindent beleadtam az éremért. A verseny alatt hibáztam, de mindent figyelembe véve kifejezetten elégedett vagyok.
Miféle hibát követett el?
A kisördög is megszólalt, hogy hagyjam abba, de motivált maradtam és a mentálisan sem zuhantam össze. A harmadik helyen haladtam, nem akartam kiengedni a kezemből a bronzérmet. A végére hatperces tempóra lassultam, összességében pedig öt és fél perces lett az átlagom, ami elfogadható, csak nem ilyen nagy kilengésekkel. A célba érkezéskor szélsőséges érzelmek törtek elő, nagyon fájt, de elképesztően boldog voltam. Utólag már tudom, hogy hibáztam, amikor az elején én is felvettem azt az eszeveszett gyors tempót.
Mi volt a legnagyobb kihívás?
Az autós kísérőmmel körülbelül tíz kilométerenként találkoztunk, s nyolcvan vagy kilencven kilométernél nem figyeltünk eléggé, így a gélt nem kaptam meg. Egy tíz kilométeres szakaszt mentem nélküle, pont amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Mivel szinte csak a saját frissítésemet használtam, elég nagy hullámvölgybe kerültem az elmulasztott gélbevitel miatt, de túllendültem rajta.
Mik a tervek a továbbiakban?
A következő időszakban az önkénteskedés kerül előtérbe, illetve rövidebb távú versenyek felé fordulok. Lesz több ötven kilométer környéki, illetve másfajta edzéseket szeretnék végezni, ugyanis gyorsulni akarok.