Ennél jobban nem is alakulhatott volna a májusa: két versenyen is pályacsúccsal győzött.
Beszéljünk a két versenyről, kezdjük a hatvan kilométeres, háromezerhétszáz méter szintemelkedéssel megfűszerezett Urme Pe Playjel.
Végig maximálisan kellett koncentrálnom, ugyanis nagyon kemény volt a terep, de ezzel együtt végig lehetett nyomni neki, nagyon élveztem. Mindenképpen jót akartam futni, nem akadt különösebb nehézség. Előzetesen megnéztem, mennyi a pályacsúcs, s mindenképpen meg akartam dönteni, végül fél órával sikerült is, ami elég jónak mondható.
Aztán következett a nyolcvankét kilométeres, ötezer méter szinttel tarkított Transylvania.
Gyengének éreztem magam, nem az én napom volt, mégis több mint két órával megdöntöttem a női pályacsúcsot. Végig kínlódtam, maradt még bennem, tudok ennél sokkal jobbat is menni. A fő célom, a pályacsúcs megdöntése sikerült, a lényeg, hogy a célomat elértem. Az aranyérem nem volt kérdés, közel négy órával előztem meg a második lányt. A pálya gyönyörű helyeken vezetett, van olyan, mint bármelyik alpesi verseny. Sok helyen volt hó, a szervezés kiváló, mindent egybevetve elégedett vagyok. Hat évvel ezelőtt részt vettem már ezen az eseményen, jó volt visszatérni.
Mindenképpen vissza akartam jönni, ugyanis hat évvel ezelőtt nem sikerült jól a verseny, eltévedtem – de most kiköszörültem a csorbát.
Nézzünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőben?
Ahogy az imént mondtam, amíg nem döntik meg az UTH-n a pályacsúcsom, addig nem megyek vissza, így idén kihagytam, pedig nagyon szeretem azt a versenyt… Legközelebb Andorrában állok rajthoz egy nyolcvan kilométeres UTMB-versenyen, ott nagyon erős lesz a mezőny, nem az aranyéremért megyek, de ki tudja… Szeretném a lehető legjobbat kihozni magamból. Júliusban következik a Bucovina Ultra Rocks, majd augusztusban az UTMB TDS távja. Egyébként már most elértem a célom, ugyanis az Urme Pe Playen és a Transylvanián megszereztem azt az ITRA-pontszámot, amennyit kitűztem magam elé az esztendő elején.