Hogyan értékeli élete első Spartathlonját?
Nehezebb volt, mint amire számítottam – mondta Virág Pál, aki 31:51:35-ös időeredménnyel ért célba. – Tisztességesen felkészültem, tudtam, hogy hol várnak rám a nehezebb részek, hol van kemény emelkedő, ahol nem szégyen belesétálni. Összességében nap közben szépen haladtam, időnként jéggel és hideg vízzel hűtöttem magam.
Aztán éjszaka, amint odaértem a hegyhez, nehézzé vált a dolog… A combjaimat megviselte a felfelé futás, muszáj volt legyúratnom, utána jobban haladtam.
Milyen érzések kavarogtak önben, amikor beért a célba?
Egész éjszaka, és a nehéz pillanatokban az lebegett a szemem előtt, hogy elképzeltem, amint beérek a célba. Ez vitt előre, illetve az, hogy otthonról nagyon sokan szurkoltak és követtek végig. Az utolsó kanyar után megkaptam a magyar zászlót, a feleségem és a kísérőim vártak a célban, nagyon hálás vagyok nekik, hogy rám áldozták ezt a pár napot. Az utolsó egyenes életem egyik legnagyobb élménye, és amikor megérintettem Leonidász szobrát… Nem tudom szavakkal elmondani, hogy mit éreztem.
Elérzékenyültem, a feleségemmel azt beszéltük, hogy közös életünk legjobb, legmeghatóbb pillanata volt a célba érkezés.
Mit élt meg a legnagyobb kihívásnak?
A hegyet. Az előtte lévő szerpentines részen jól haladtam, de amikor elkezdtem felfelé menni a sziklás talajon, akkor már éreztem, hogy elég kemény a helyzet. Nem is tudtam futni végezni, inkább sétáltam, úgy láttam jónak, ha biztonságosan haladok, és majd az aszfaltos részen futok ismét.
Edzőjével, Evetovics-Balla Hajnalkával tisztességesen felkészült a versenyre: minden úgy ment, ahogyan tervezték?
Amit megbeszéltünk, megcsináltam, nagyon koncentráltam. Hajni nagyon hitt bennem, a négy év közös munka eredményeként úgy álltam rajthoz, hogy történjen bármi, végigmegyek. Szerencsére a frissítésem és a gyomrom is jól működött. A legfontosabb célt elértem, szintidőn belül maradtam. Előzetesen harminc-harmincegy órát lőttem be, ebből kicsit kicsúsztam, de ettől függetlenül teljesen elégedett vagyok. Amennyire lehet, élveztem a futást.
Visszatér még a Spartathlonra?
Jövőre biztosan nem. Adok magamnak pár évet, és akkor térek vissza, amikor automatikusan ki tudom harcolni a kvalifikációt, és nem kell a sorsolásra várnom. Most úgy érzem, teljesült a vágyam, megpróbálok új célt kitűzni magam elé. Jövőre a BSZM-en ott leszek, illetve az Ultrabalatonon javítani szeretnék az időeredményemen, a többit meglátom. Az biztos, hogy maradok az ultrafutásban.