A nehézségek ellenére remek győzelmet aratott Balatonfüreden Beda Szabolcs

Elképesztő teljesítmény: 803.653 kilométert megtéve győzött a balatonfüredi EMU hatnapos versenyen.

Ahogy korábban is említettem, az eredeti terv az új országos csúcs megfutása volt, amely jelenleg nyolcszáznegyvennyolc kilométer – mondta Beda Szabolcs, aki 803.653 kilométerrel megnyerte a balatonfüredi EMU hatnapos világkupát. – Sajnos ez nem sikerült, de olyan sok nehezítő körülmény volt a versenyen, hogy így is elégedett vagyok. Külön öröm, hogy sikerült nyolcszáz kilométer fölé menni.

Milyen nehezítő körülmények voltak?

Sok volt, hol is kezdjem… Egyrészt elképesztően meleg volt, több jelenlévőtől hallottam, hogy Balatonfüreden nem volt még ilyen hőség a verseny alatt. A hőmérséklet mindennap huszonöt és harminc fok között tetőzött, és a nap is folyamatosan sütött. Az egyik nap néhány órát esett az eső, ami miatt fülledtté vált a levegő, ez szintén nem könnyítette meg a dolgunkat. Hozzáteszem, én szeretem a meleget, de olyan folyadékigényem volt, hogy képtelenség volt annyit inni, hogy elég legyen. Ha pedig túl sokat iszol, lötyög a gyomrodban. Emiatt nehézzé vált a frissítés.

Ráadásul éjszakára sem hűlt le a levegő, tavaszi-őszi versenyeken mindig szoktam kesztyűt felvenni éjjelre, de ezúttal nem vettem fel. Aztán rögtön az első napon gyomorrontással indítottam…

Viszonylag sok kilométert terveztem még frissen futni az első napokban, ám a gyomrom miatt ez nem sikerült. Folyamatosan pótolnom kellett az elveszített energiát, elektrolitokat, és a rendszeres mosdóba járás sok időt is igényelt. Ennek ellenére már első nap átvettem a vezetést. Aztán a második-harmadik napra jobban lettem, a negyediken viszont elkaptam egy vírust, amely ráment a torkomra. A nyelés is nehezen ment, ráadásul be is lázasodtam, lüktetett a fejem, forró volt mindenem. Végeztek rajtam koronavírustesztet, ami szerencsére negatív lett, ha pozitív, akkor véget ért volna a verseny. Az állapotom miatt egy teljes napot gyalogoltam, át is vettem a futócipőmet túraszandálra, amelynek az lett az eredménye, hogy egy nagyobb vízhólyag lett a jobb talpamon. Az ötödik napon enyhült a fertőzés, visszaváltottam futásra. Közben a brit Luke Ivory elkezdett rohamosan közelíteni, kénytelen voltam rákapcsolni, egy darabig jól is ment, ám a vízhólyag azért hátráltatott, de szerencsére így is újra növeltem az előnyömet. Az utolsó nap reggelén hétszáznyolcan kilométernél tartottam, húsz volt hátra a nyolcszázig, addigra már nagyon elfáradtam, lassult a tempó, ám mindenképpen szerettem volna, hogy nyolcassal kezdődjön az eredményem, az első hely akkor már nem volt kérdés. Nagyon boldog voltam, amikor elértem, és éreztem, hogy a fáradtság és a vízhólyag miatt már képtelen vagyok tovább futni. A fennmaradó időben még néhány kört gyalogoltam a pályán.

Ezeken kívül hátráltatta még bármiféle nehézség? Mi okozta a legnagyobb kihívást?

Jó kérdés. Sok nehézség volt, és mindegyik más miatt okozott problémát. Nem volt egy olyan vetélytársam, akivel végig küzdöttem volna, mindig másra kellett figyelnem. Az imént említett, végül második helyen végző Luke Ivory mellett a német Willi Klesent, a cseh David Kellnert és a hatvanöt évesen is remek formában lévő orosz Anatolij Kruglikovot is figyelni kellett. De külön kiemelném a harmadik helyen befutó Sárosi Gyulát, aki nagyon szépen és okosan versenyzett, nem sokkal maradt le a második helyről. Szóval nehéz volt, hogy mindig más közelített, másra kellett figyelni.

Ráadásul Brown Viktóriával és Sárosi Gyulával magabiztos előnnyel nyerték meg a csapatversenyt is.

Nagyon örültem neki, büszke vagyok a többiek teljesítményére is. Ráadásul fölényesen nyertünk, így nem volt kérdés, hogy melyik csapat végez az első helyen.

Ebben az évben győzött a hatórás, a száz kilométeres és a tizenkét órás országos bajnokságon, majd harmadik lett az Ultrabalatonon, később pedig a Bács-Kiskun Ultrán ért be elsőként a célba, nemrégiben pedig a negyvennyolc órás világbajnokságot nyerte meg, majd a jubileumi Szőlőskör ötven kilométeres távján szerzett aranyérmet, most pedig a balatonfüredi EMU hatnapos világkupán diadalmaskodott. Még felsorolni is nehéz volt… Mondhatjuk, hogy ez a legjobb éve?

Talán mondhatjuk. Olyan szempontból mindenképpen, hogy idén nemzetközi szinten is jó eredményeket értem el, míg a korábbi esztendőkben inkább országos szinten jöttek a sikerek. Idén sikerült megnyernem a negyvennyolc órás világbajnokságot és most a balatonfüredi hatnapos világkupát is, amelyen erős mezőny jött össze. De persze az országos bajnokságokon elért eredményeknek is nagyon örülök.