Mikor kezdte a futást?
Sokáig kerékpároztam és testépítettem, majd váltottam, immár négy éve futok – mondta Pályka Dániel. – Akkoriban ismertem meg a páromat, aki már futott, és sokat mesélt nekem a versenyeiről, illetve megmutatta az érmeit is. Olyan szenvedéllyel mesélt nekem, hogy kedvet kaptam a futáshoz. Előtte volt, hogy próbálkoztam, de két kilométer után nem bírtam tovább. A párommal együtt viszont öt kilométer is simán ment, elkezdtem gyorsulni, és egyre jobban bírtam.
Hogyan folytatódott?
Aztán következett a Korinthosz negyven kilométeres távja.
Nem vittem túlzásba a felkészülést, tíz-tizenöt kilométeres futásokkal edzettem, nem építettem fel magam tudatosan. Valamelyest tartottam a versenytől, az elejét sokan megnyomták, de én nem akartam, féltem, hogy elfutom magam. Harminc kilométer környékén azt vettem észre, hogy elkezdem előzgetni az embereket, majd zenehallgatás közben észleltem, hogy a célhoz közel egy női versenyző gratulált. Nem ismertem akkor még, de utólag kiderült, hogy Maráz Zsuzsi volt, aki megnyerte a százhatvan kilométeres távot. Végül ötödik lettem.
Aztán később csak összehozta a sors Maráz Zsuzsannával.
Aztán jött a Korinthosz 80, amely igazán emlékezetes lett.
Azt hittem, hogy bírom a meleget, de a verseny előtti hetekben kiderült, hogy nem… Nem úgy ment a futás hőségben, az egyik edzést követően be is gyulladt a lábam, mert túlhúztam a cipőfűzőt. Azt tudtam, hogy hűvös időben nem lenne probléma a Korinthosz 80 teljesítésével, de ilyen melegben voltak kérdőjelek bennem. Harminc fok feletti melegben rajtoltunk, de a hajnali vihar miatt magas volt a páratartalom. Óvatosan kezdtem, nem akartam elfutni magam, stresszeltem, ami ki is jött az első frissítőponton. Elfelejtettem csippantani, a kulacsomat lassan töltöttem, jég után futkostam, egy percet elidőztem. Ráadásul az előre leadott frissítésemet otthagytam… Később összeszedtem magam, és normalizálódott minden, így a frissítésem is. Nehéz volt, sok minden történt velem a futás alatt. Kilenc órán belül szerettem volna beérni a célba, ami sikerült, ugyanis nyolc óra harmincnyolc perc alatt teljesítettem a távot. A végét megnyomtam, jött a vihar, mielőbb be akartam érni. Nem a helyezésre mentem, hanem a teljesítésre, de titkon szerettem volna az első húsz versenyző közt célba érni, végül tizennyolcadik lettem. Ráadásul végig nagy terhet cipeltem, ugyanis a futás alatt nálam volt a páromnak szánt eljegyzési gyűrű. A cél előtt először nem az én nevemmel ellátott szalagot adták nekem, majd miután megkaptam az enyémet, elkezdtem a páromat keresni a tömegben. Megtaláltam, letérdeltetem a elé, és nagyon meglepődött, nem fogta fel, hogy mi is történik. Néhány órával később megkérdeztem, hogy egyébként igent mondott-e, mert nem emlékszem, mire ő azt válaszolta, hogy nagy izgalmában nem mondott semmit csak megölelt, de utólag elhangzott az igen a szájából. Az biztos, hogy emlékezetes volt az idei Korinthosz nekünk.
Milyen céljai vannak?
A futást természetesen folytatom, illetve szeretném megtalálni az egyensúlyt a futás és kerékpározás között. Tervben van egy Ironman teljesítése, ám az úszástudásomon van mit javítani, így ezen szeretnék változtatni.