Egy esés miatt nem volt biztos az indulása, végül győzött a Szőlőskörön

Ebben az évben győzött a hatórás, a száz kilométeres és a tizenkét órás országos bajnokságon, majd harmadik lett az Ultrabalatonon, később pedig a Bács-Kiskun Ultrán ért be elsőként a célba, nemrégiben pedig a negyvennyolc órás világbajnokságot nyerte meg. Az elmúlt hétvégén a jubileumi Szőlőskör ötven kilométeres távján szerzett aranyérmet. Papírforma volt a győzelme?

Abszolút nem – vágta rá Beda Szabolcs, aki 3:38:58-as idővel győzött a tizedik alkalommal kiírt Szőlőskör ötven kilométeres távján. – Ez a legrövidebb ultratáv, ami alapvetően túl rövid nekem. Nem sok idő telt el a negyvennyolc órás világbajnokság óta, bár sikerült elég gyorsan regenerálódnom, nemrégiben volt egy balesetem edzés közben: egy terepfutás alkalmával elestem, és az egyik ujjam szerencsétlenül kificamodott. Még mindig fáj, nehezen tudok vele fogni, ráadásul a bordám is megsérült, ami miatt néhány napig még a levegővétel is nehézkesen ment. Ezek miatt egyáltalán nem volt biztos a részvételem, a verseny előtti hétvégén körülbelül ötperces ezrekkel tudtam futni.

Egyáltalán nem éreztem csúcsformában magam, ilyen előjelekkel nagy meglepetés volt, hogy abszolútban megnyertem a versenyt.

Milyen célokkal vágott neki a viadalnak?

Semmilyen komolyabb célom nem volt. Mivel már megvolt a nevezésem, csupán jó edzésnek fogtam fel. A csapatomból többen is ott voltak, szép idő volt, a lényeg az volt, hogy fussak egy jót és jól érezzem magam. Előzetesen még a szenior országos bajnoki dobogó is jó eredmény lett volna, tényleg nem gondoltam, hogy abszolútban nyerek.

Milyen volt a futás?

Mindig óvatosan kezdek, hát most ez hatványozottan igaz volt. A pálya elején rögtön volt egy erős emelkedő, oda eléggé óvatosan futottam fel, nem akartam magam feleslegesen kifárasztani, tudtam, hogy még sok van hátra. Ekkor még az első tízben sem voltam, majd amint Tótvázsonyba értünk, sík lett a terep és elkezdtem szép lassan felzárkózni és előzgetni a többieket. Dörgicsénél értem utol a női győztest, Barabás Esztert, valamint Mészáros Rolandot és Peyer Zoltánt. A Balaton-parti részen egy darabig még Rolanddal futottam, aztán egy kicsit emeltem az intenzitáson és a tempón. Itt már kezdett nagyon meleg lenni, harmincöt kilométernél kezdődött egy hosszabb emelkedő, ami Vászolyra vezetett.

Ezen a szakaszon értem utol az addig vezető Szennyai Doriánt, és negyven kilométer után már én vezettem.

Körülbelül hét-nyolc kilométerrel a cél előtt már biztosnak tűnt, hogy az első helyen érek be, így kényelmesebb tempóra váltottam. Az egyik kanyarban visszanézve láttam, hogy Eszter jön közvetlenül mögöttem, aki végül két perccel utánam, abszolút másodikként beérkezve, hatalmas pályacsúccsal nyerte meg a női versenyt. Ezúton is gratulálok neki.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

Az, hogy nem éreztem magam csúcsformában, sőt jó állapotban sem a baleset miatt. Nem is a negyvennyolc órás világbajnokságot éreztem, hanem az esésemet. Az oldalam még mindig szúrt egy kicsit, főleg a lejtőkön a gyors futásoknál. Alapvetően nem számoltam győzelemmel, de amint láttam, hogy van esélyem elsőként a célba érni, bekapcsolt a versenyszellem.

Milyen céljai vannak a közeljövőre?

Szeptember tizennegyedikén rajtol Balatonfüreden a hatnapos világkupa, és ahogy már korábban is elmondtam, a célom a győzelem, illetve az új országos csúcs beállítása.