Csonthártyagyulladás és gyomorvérzés után is mosolygósan futná le a 246 kilométert

Rutinos Spartathlon-teljesítőként most is ott lesz a görög versenyen. Milyen érzésekkel készül a nagy útra?

Már három alkalommal sikeresen teljesítettem a versenyt, ám legutóbb 2015-ben indultam, úgyhogy van bennem izgalom most is, nagyon várom már az idei Spartathlont – mondta Vajda Zoltán a Csupasportnak. – Van hiányérzetem, ugyanis az első alkalommal csonthártyagyulladással küzdöttem, a verseny után két hétig gipszben volt a lábam… A következő két teljesítésen pedig egyaránt gyomorvérzésem volt. Ami érdekes, mindkét alkalommal száznegyven kilométernél szinte méterre pontosan ugyanott jött elő a gond.

Ijesztően hangzik, de az ultrafutás világában nem szokatlan probléma, a nehéz ételek a gyomornyálkahártya irritációját okozzák.

S bár nem úgy, ahogy elterveztem, mindegyik alkalommal befejeztem a versenyt. Akkoriban még a paleoétrendet követtem, ma már vegán vagyok, így bizakodom – tudom ugyanis, hogy a nem megfelelő érkezés miatt jöttek elő a problémák, és most már van jól bevált módszerem. Jelenleg olyan táplálékkiegészítőt használok, amely remekül bevált nálam.

Mire fog gondolni száznegyven kilométernél? Nem jön elő a kellemetlen emlék, nem hátráltatja majd?

Nem hiszem, hogy bármiféle görcsösséget éreznék majd azon a szakaszon, inkább mosolyogni fogok.

Amúgy pontosan tudom, merre járok majd, arrafelé ugyanis az egyik ház falában csap van, ott mosakodtam meg mindkét évben, szóval rendesen belém égett az a környék.

Ha valaki, akkor ön biztosan el tudja mondani, miért olyan különleges a Spartathlon.

Csaknem négyszázan vesznek részt a versenyen, a tömeg egyszerre rajtol, fergeteges hangulata van a történelmi futásnak. Nincs olyan ember arrafelé, aki ne lenne tisztában vele, miért futnak ennyien, s hogy mit jelent a Spartathlon azoknak, akik a világ minden szegletéből Athénba utaznak, hogy megpróbáljanak eljutni Spártáig.

A legmeghatóbb élményem az volt, amikor száztíz kilométernél beértem egy völgybe, ahol egy nyolcvan év körüli idős hölgy kapált, és amikor meglátott, letette a kapát, és megtapsolt. Nekem ez a Spartathlon.

Mindenki tudja, mi ennek a versenynek a lényege, fontos a helyieknek a hagyomány megőrzése.

Milyen formában van?

Milyen célokat tűzött ki maga elé?

A lényeg, hogy a verseny után elmondhassam, nem maradt bennem hiányérzet. Meglátjuk, milyen időeredményt érek el, a futásom sok mindentől függ.

Ismerem a nehézségeket, Spárta előtt, százkilencvennyolc kilométernél jön az igazi hullámvasút: negyven kilométeren keresztül fel-le szaladgál az ember, ha az a szakasz jól sikerül, minden rendben lesz. A Spartathlonon addig csak felvezetésről beszélhetünk, a verseny csak ott kezdődik igazából.