Leégve, lemerült elemmel 128 kilométer bulifutás a Kanári-szigeteken
Vasas Levente kollégámmal és futótársammal együtt szoktunk járni a BSZM-re, ám kétezertizenhatban elmaradt, így akkor néztük ki helyette a Transgrancanariát – mondta Kovács Ádám a Csupasportnak. – Hasonló jellegű a két esemény, azóta kétezerhúszban másodszor, idén pedig harmadszor teljesítettem. Legutóbb ítéletidő volt, bíztam benne, hogy ezúttal nem lesz az. Eléggé népszerű esemény, hatszáz futó vesz részt rajta évről évre. Északról délre kell átfutni Gran Canariát, ami százhuszonnyolc kilométer, több mint hétezer méter szinttel megfűszerezve. Idén ragyogó napsütésben érkeztünk meg a helyszínre, sikerült is gyorsan leégni… A spanyolok megadták a módját, igazi karneváli hangulatot varázsoltak, élőzenével és tűzijátékkal. Homokos strandról rajtoltunk, majd elkezdett emelkedni a pálya, és előkerültek a botok.
Mi volt a legnehezebb?
Elkövettem egy amatőr hibát. Általában két kulacsot töltök folyamatosan, ám az ötödik pont után egy nagyobb emelkedőt követően a tűző napon ez kevésnek bizonyult. Mivel nem volt nálam folyadék, próbáltam gélekkel feltölteni magam, ám eléggé elfogytam. Nem éreztem komfortosan magam, ha valaki eléhezi magát, akkor onnan nehéz helyrejönni.
Elégedett a teljesítményével?
Elégedett vagyok, de több tényező miatt nem lehetett jobb az időeredményem. Az első napi leégésem zavart, nem olyan jó így hátizsákkal futni, ráadásul a fejemen is éreztem a nap hatását. Továbbá két szett elemet vittem a lámpámba, ám az egyik valószínűleg régóta ott lehetett a boltban, ugyanis hamar lemerült.
Csupán takarékfényen tudtam haladni, úgy, hogy a második éjszakába is bele kellett menni. Sötétben nem tudtam gyorsan futni, nagyon köves, sziklás volt a pálya.
Így könnyebb volt?
Nem volt nehéz, nem akartam versenyezni, csupán az volt a lényeg, hogy jól érezzem magam és valahogy teljesítsem. Nem tettem oda magam maximálisan, nem siettem. Amúgy gyönyörű a táj, csoda a hely, kiválóan éreztem magam.
Milyen célokat tűzött ki erre az évre?
A nagy célokat aszfaltos versenyeken tűztem ki, ami a tavaszt illeti, Koperben egy huszonnégy óráson, az Ultrabalatonon és a Suhanj!6-on mindenképpen figyelem majd az időeredményt. Ám vannak a Transgrancanariához hasonló, örömfutásként szolgáló események, a következő április közepén a százhatvan kilométeres Ultra Sierra Nevada, majd lesz egy kétszáznegyven kilométeres lengyel verseny, és egy osztrák ultra. Ősszel továbbá tervben van a Julian Alps és egy nizzai verseny.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
