Életem legjobb tíz (és öt) kilométerét sikerült a hétvégén megfutnom – a sikerélmény feldolgozása most is folyamatban van 🙂!
Az Esztergomi Futóművek egyik eseményére neveztem, a Tavaszi DpFp-re, azaz a Tavaszi Duna-parti Futópartira (a verseny fővédnöke a Spartathlon- és Ultrabalaton-győztes, Magyarország egyik legkiválóbb hosszútávfutója, Maráz Zsuzsanna volt, tőle vehettem át a rajtszámomat). Mivel elég húzós időszakon vagyok túl, kis wellnesszel kötöttük össze a versenyt, és olyan jó helyre sikerült szállást foglalni, hogy csak át kellett sétálni a helyszínre. Indulás előtt természetesen a futócuccok összerakására sokkal több időt szántam, mint a többire, arra csak behajigáltam néhány dolgot, a futáshoz legyen meg minden, az a legfontosabb 🙂 Esztergom gyönyörű hely, jó volt csatangolni a városban, és az úszás, szaunázás is igencsak jólesett, még arra is volt időm, hogy összeállítsak kifejezetten erre a versenyre egy válogatást a zenéimből. A verseny napján láttam, hogy tíz fok körüli lesz a hőmérséklet, eső nem várható, ami parádés idő a futáshoz, és valóban, ragyogó napsütésben indultunk el a rajtszámot átvenni. Útközben azonban hirtelen beborult, viharos szél kezdett fújni, annyira, hogy a startig kockára fagytam. A rajtban szépen beálltam hátra, az elejét-közepét meghagytam az agaraknak és gepárdoknak.
Mivel az edzőm űridőt írt be nekem a Training Peaksbe, némi taktikát összeraktam a fejemben arra az esetre, ha történetesen épp jól menne a futás, és a hatvanperces határ közelébe kerülök.