A labdarúgókarrierjét is feladta a futás miatt

Mikor kezdte a futást?

Komolyabban kétezertizenkilenc november elsején – mondta a 22 éves Szennyai Dorián. – Akkor kezdtem, és azóta mindennap futok. Nem hagytam ki egyetlenegy napot sem, a szenvedélyemmé vált. Korábban az iskolában atletizáltam, akkor a rövidebb távokat részesítettem előnyben. Akkoriban futballoztam is, de abbahagytam, mert a mérkőzések miatt nem volt szabadidőm a hétvégén. Igaz, most is futok hétvégente, de ezt jobban élvezem, mint a focit.

Hogyan jutott el az ultratávokig?

Öt kilométerrel kezdtem, aztán egyre többet akartam. Jött a tíz kilométer, a tizenöt, a félmaratoni, majd az első maratoni. Utóbbit először nem versenykörülmények között teljesítettem, hanem edzésen. Szenvedős volt, akkor még nem volt tapasztalatom. Aztán később Keszthelyen versenykörülmények között is lefutottam. Majd a maratoni után jött az ötven, a száz és a kétszáz kilométer.

Már az elején jól mentek a hosszabb távok?

Az első ötvenes edzés volt, a maratonihoz képest sokkal jobban ment, ám nem volt az igazi. A második ötvenes már értékelhető volt, ezt kétezerhúszban a Vadlán Terep Ultrán teljesítettem. Ez volt az első komolyabb versenyem. Kétezerhuszonegy szeptemberében Veszprémben egy tizenkét órás versenyen tudtam száztíz kilométer fölé jutni, tavaly októberben pedig Balatonalmádiban egy huszonnégy óráson teljesítettem kétszáznégy kilométert. Utóbbi kemény próbatétel volt.

Amikor átléptem a kétszázas határt, alig hittem el, nagyon boldog voltam. Arra gondoltam, ha ez sikerült, akkor a Balaton-kerülés is meglesz.

Februárban közölték, nagyon meglepett, hogy engem választottak. Örülök, hogy elismerik a teljesítményemet, ez jó visszaigazolása a kemény munkának. Fiatal vagyok, de úgy érzem, befogadott az ultrafutók közössége, jó idetartozni. Az ultrázás irányába Földesi József terelt, amit nagyon köszönök neki. És meg kell említenem a Tapolcai Trappolók csapatának tagjait, akik folyamatosan támogatnak.

A március eleji hatórás ob-n második lett. Elégedett?

Tavaly kilencedik lettem, most tíz kilométerrel többet tettem meg, így lettem második. Az elejét rendesen elfutottam, talán utólag máshogy döntenék. Februárban a Szerelmes Füred ötven kilométeres távján végig tudtam tartani a magas tempót, úgy voltam vele, hátha most is megy. Az ob-n negyvenöt kilométerig jó is volt minden, aztán átléptük a három órát, és az volt a fejemben, hogy még ugyanennyit kellene végignyomni. Ekkor elbizonytalanodtam, és visszavettem a tempóból. Tudtam, hogy Beda Szabolcs kiváló futó, aki taktikusan versenyez, megérdemelte a győzelmet.

Van még hova fejlődnöm, tapasztalatot kell gyűjtenem, például a frissítésben muszáj jobbnak lennem. Egyébként teljes elégedett vagyok a második hellyel.

Az egyik legnagyobb a Balaton-kerülés, remélem, ebben az évben meglesz. A célom az, hogy a szeptemberi MyWayen körbefussam a tavat, majd később az Ultrabalatont is teljesíteni akarom. Áprilisban az ötven kilométeres országos bajnokságon jó eredményt szeretnék elérni, és a júniusi One Way Ticket Runon meg akarom javítani a tavalyi időeredményemet. Ősszel ott lesz a Szőlőskör, tavaly negedik lettem, jó lenne most bekerülni az első háromba.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!