Öt idegesítő szokás, amivel kikészítjük a körülöttünk futókat

Nemrégiben kissé kacifántosan alakult az austini maraton, amelyen egy Matt Choi nevű influenszer futót két operatőr is kerékpáron követett, és folyamatosan filmezett az eseményen. Ezzel önmagában talán még nem lenne probléma, ám az elektromos bringán ülő kísérő a többieket veszélyeztetve haladt, például keresztezte az útjukat, bevágott eléjük, összességében a kis csapat igencsak megkeserítette a többiek életét. Ráadásul az influenszer és kísérői állítólag akkor sem vettek vissza, amikor nagyobb figyelmességre kérték őket…

Ennek apropóján a Canadian Running Magazine összeszedett további öt momentumot, amelyet inkább mellőzzünk a futóversenyeken, különben okkal számolhatunk a futótársak haragjával.

Tanács, csak kérésre

Előfordulhat, hogy valaki a segítségünket kéri, ám kéretlenül ne kezdjünk tanácsokat osztogatni. Nyilván ha valakinek kioldódott a cipőfűzője, figyelmeztessük, ám például az irammal, erőbeosztással vagy frissítéssel kapcsolatos meglátásainkat inkább tartsuk meg magunkat, és koncentráljunk a saját feladatunkra.

Ne vágjunk a másik elé

Természetes, hogy minél jobb eredményt akarunk elérni, és ennek érdekében megelőzünk másokat. Ezt azonban csak kellő tempófölény birtokában érdemes meghúzni, úgy, hogy közben nem zavarjuk a másikat, elvégre minket is idegesít, ha valaki csak néhány centi különbséggel vágódik elénk. Mintha csak autóval haladnánk, hagyjunk biztonságos távolságot a rivális előtt, mindenki jobban jár így.

Hallgatni néha aranyat ér

Persze adódhatnak olyan, már-már városnézésnek beillő futások, még maratonok is, amelyeken társalgásba elegyedhetünk idegenekkel, így tudva le a kilométereket. Az esetek többségében azonban mindenki küzd magával, a távval, és egy-egy bátorító megjegyzésen kívül nincs szüksége másra. Ahogyan a tanácsokat, úgy a kedves csevejt is érdemes a verseny utánra hagyni.

Átgondolt tempó

Alapvetően a saját dolgunk, hogy milyen ritmusban haladunk, ebből a szempontból senkivel sem kell foglalkozni – vagy mégis? A gyűjtés bosszantó tényezőként említi, ha valaki elsprintel mások mellett, aztán erősen visszavesz, majd megint eljátssza mellettünk ugyanazt. Az átgondolt tempóval magunknak is jót teszünk, plusz mások agyára sem megyünk.

Feladni szépen

Simán megeshet, hogy bármennyit készültünk és tervezgettünk, nem tudunk végigmenni a távon, és fel kell adnunk. Ha viszont kiszállunk, érdemes csendben maradni, közben vagy utána nem hangosan sopánkodni, miért nem ment, és kifogásokat keresni. Ráadásul előfordulhat, hogy nem is muszáj feladni, csak kicsit át kell hangolni a célokat.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!