Esőillat, üres parkok, pocsolyaugrás – az esőben futás szépségei

Az elmúlt napok időjárása nem kedvezett a futóknak. Pedig alapból nem is olyan rossz esőben futni. Persze nem a függönyszerűen szakadó, dörgő-villámló viharra gondolok, hiszen akkor valóban veszélyes kint tartózkodni. Hanem amikor „csak” esik, monoton módon, szemerkélve, netán kicsit erősebben, de még nem okoz gondot akár egy órát mozgással tölteni a szabadban. Összeszedtünk néhány érvet, miért is jó esőben futni.

1. Egyrészt senki sincs a parkokban, sétányokon, nem kell kerülgetni a sétáló embereket, bicikliseket, csak magunk lehetünk. Ilyenkor lehet igazán élvezni az egyedüllétet, a futás magányát.

2. Nagyon jó a levegő.

Igazi felfrissülés tud lenni egy szabadtéri edzés, miközben a kellemes „esőillatot” belélegezzük.

3. Ismerjük a mondást, nincs rossz idő, csak rossz öltözék. Ha megfelelő, vízálló a ruházat, fel sem tűnik, hogy esik. Vízálló kabátja minden rendszeresen futónak van, de nadrágokból is lehet már kapni vízlepergető anyagból készülteket. Célszerű továbbá – a kapucni alá vagy akár helyett – vízálló baseballsapkát felvenni, aminek a sildje védi az arcot, netán a szemüveget a cseppektől. Vízálló futócipőre is érdemes beruházni, ha ilyen nincs, akkor is mindenképp olyat vegyünk fel, amelyiknek nem csúszik a talpa. Azonban hiába vízálló a cipő külső borítása, ha olyan mély pocsolyába sikerül gázolnunk, amely miatt felülről folyik be a víz, onnantól kezdve a csúcsminőségű cipő sem ér semmit.

4. A futás esős időben tulajdonképpen akadályfutás, amikor kerülgetjük, netán átugorjuk a pocsolyákat, nedves levélkupacokat, sárosabb szakaszokat. Mindez, akárcsak a terepen, javítja a koncentrációt, hiszen jobban kell figyelni az utat, így újabb helyzetekhez szoktathatjuk magunkat. Egy kicsit a gyermeki énünket is szabadon engedhetjük ilyenkor.

5. Versenyen is lehet bármilyen idő. Ha épp a felkészülés fázisában vagyunk, és szigorú edzéstervünk van, akkor meg pláne nem lehet kifogás az eső. Természetesen, ha folyamatosan, napokon át esik, netán hideg szél is fúj, és semmi áron nem mennénk ki a szabadba, futópadon is lehet edzeni, de tényleg nem árt felkészülni a szélsőséges körülményekre. Régebbi Ultrabalaton-versenyeknek szinte „tartozéka” volt az éjszakai vihar, amit a csapatból valahogy mindig én kaptam telibe. Ilyenkor tanultam meg kizárni a külső körülményeket, és csak a futásra koncentrálni.

Egy idő után valóban fel sem tűnik az időjárás, arra viszont figyeljünk, hogy amint végzünk az edzéssel, rögtön menjünk száraz helyre, öltözzünk át, szárítsunk hajat.

Úgyhogy ne keseredjünk el, inkább próbáljuk ki az esőben futást. Elázva ugyan, de igazán feltöltődve fogunk hazaérni.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!