Szpíker és versenyszervező: díjazták a „futás magyar hangját”

November végén második alkalommal adták át az Aktív Magyarországért-díjat. A kitüntetéssel olyan szakembereket díjaznak, akik kiemelkedő, példamutató tevékenységükkel járulnak hozzá az aktív életmód népszerűsítéséhez, például a turizmus vagy a sport terén. Idén a díjazottak között szerepelt „a futás magyar hangja”, Péter Attila is, akit futó- és triatlonversenyek műsorközlőjeként, illetve szervezőjeként ismerhetünk. Attila munkásságával több évtizede járul hozzá a hazai sportélet működéséhez, a versenyek felejthetetlen és családias hangulatához. Szakmai hozzáértésével egyesületeket segít, többek között a Szabadidősport-eseményszervezők Országos Szövetségének is elnöke. Munkájáról és a sport iránti szeretetéről beszélgettünk.

Gratulálok az elismeréshez. Mit jelent neked ez a díj?

Versenyszervezés, szpíkerkedés… Milyen egyéb szálakon kötődsz a sporthoz?

Amellett, hogy mai napig aktívan sportolok, korábban versenyszerűen űztem több sportot is: atlétaként, labdarúgóként és tájékozódási futóként is versenyeztem, kétszeres Ironman vagyok. Testnevelő tanérként végeztem, majd tanítottam is, tájékozódási futásban edzői diplomát szereztem, többek között Pavlovics Gábor és Mátyás Ildikó tájfutók felkészülését is segítettem. Dolgoztam sportműsorvezetőként, onnan ismerhetnek a legtöbben, mondhatni, a triatlon lévén lettem „híres”. Kocsis Árpád, a BSI ügyvezető-versenyigazgatója hívott meg először futóversenyekre, melyeken azóta is rendszeresen buzdíthatom a futókat.

Mit szeretsz jobban? A szervezést vagy a szpíkerkedést?

Mindkettőt imádom! A szpíkerségben nagyon szeretem, hogy sok mindenkivel találkozhatok egy-egy verseny alatt, és személyesen is köszönthetem, bátoríthatom a versenyzőket, akik között rengeteg ismerősöm van. A koronavírus időszakában ez nagyon hiányzott, nem csak azért, mert ez a főállásom és megéreztem a szünetet, hiszen a saját rendezvényeimet sem tudtam megrendezni és hónapokig nem hívtak sehova, hanem hiányzott a közeg, az emberekkel való kapcsolat.

Ha már szó esett a saját versenyeidről, melyek ezek?

Országos és nemzetközi eseményeket is szervezek, melyekre rendszeresen több százan érkeznek. Egyetemi bajnokság például a Rókaűző váltófutóverseny, melyet én hoztam létre az Eger és Miskolc közötti Szarvasűzők mintájára, a miskolci diákszervezők engedélyével.

A Rókaűzők útvonala Pécset és Kaposvárt köti össze a Zselicen és a Mecseken át 84 kilométeren keresztül és 12 szakaszból áll.

Van ultratávú versenyünk is, a Deseda ultramaraton, mely klasszikus körözős verseny a Deseda-tó körül. A teljes táv 252 km, azaz hat maraton, de nemcsak egyéniben lehet indulni, hanem csapatváltóban is. Ráadásul színes programokat, közös főzést is szervezünk, fantasztikus hangulat van minden évben. Az extremeMan sorozat része a kaposvári Deseda-triatlon, melyet nagyjából félidőben rendezünk a nagyatádi extremeMan-verseny felkészülési állomásaként, így egy szuper felkészülési pont az augusztusi triatlon előtt. Jövőre 13. alkalommal rendezzük meg a Kométa-futófarsangot a somogyi dombok között, ahol öt dombra kell felfutni, és ahogy a Desedán, több kísérő programot szervezünk ilyenkor is.

A szervezés és a lebonyolítás sok időt, energiát igényel, ráadásul te vagy a házigazdája is az eseményeknek. Honnan kapsz lendületet évről évre, hogy a nehézségek ellenére is ugyanolyan lelkesedéssel végezd a feladataidat?

Több mint harminc éve vagyok benne a sportélet vérkeringésében. Ahogy említettem, én is edzek és sportolok: futok, biciklizem, uszodába járok, szeretném megőrizni az egészségemet. Ezt a szemléletet hirdetem, ezért nem égek ki. Egy eseményt megszervezni nem olyan nehéz, mint korábban, már van benne rutinom. Talán az autózás, két verseny közötti utazás, ami jobban lefáraszt, például egyik nap Kaposvár–Sopron, másnap Miskolc.

Vannak új szervezésű versenyeink is, mint a Jótékony Hendikep-futás, vagy a Trivium Plogging, ami a szívem csücske – abban egyedülálló, hogy verseny keretében lehet szemetet szedni.

Mivel foglalkozol még a sporton kívül?

A másik nagy szerelmem az olvasás. Tavaly meglátogattuk a Nobel Múzeumot Stockholmban, és elhatároztam, hogy minden Nobel-díjas szerzőtől elolvasok egy művet, ami lehet akár színdarab, vers, regény is. A műveket egy irodalmi Nobel-díjas könyvtárban szeretném összegyűjteni, melyet a családomnak, szeretteimnek szánok. Akárcsak a sport, az irodalom is a szenvedélyem, és ezt a szemléletet szeretném továbbadni másoknak is.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!