„Fagyikóstolós” túra rekordot jelentő 113, sorozatban megtett maratonnal

Az elmúlt évben többször is beszámoltunk különleges nőkről, akik megdöntötték a sorozatban futott maratonok számát. Jó egy esztendeje az amerikai Alyssa Clark kapta meg a rekordját elismerő papírt a 95 maratonról, míg áprilisban a brit Kate Jaydenről szóltak a hírek, aki elsőként lépte át a százas határt, 101 egymást követő napon tette meg a klasszikus, 42.195 km-es távot. Sőt, a BBC beszámolója szerint júniusban a csúcs 106-ra nőtt a skót Fay Cunninghamnek és Emma Petrie-nek köszönhetően.

De ahogy éppen a honlapunk által is bemutatott történetek alapján sokszor megmutatkozik, az emberi teljesítőképesség – legalábbis az elszántság – már-már határtalan, így a legutóbbi csúcs sem válthatott szakállassá, amiről az ausztrál Erchana Murray-Bartlett gondoskodott.

Miként a Canadian Running Magazine fogalmaz, egy meleg augusztusi reggelen elindult az első maratonjára, és azóta csak fut és fut, a múlt héten a csúcsot jelentő 107 maratonig eljutva. A 32 éves nő táplálkozástudományból diplomázott, és a sport sem csupán hobbi neki, mert jó egy évtizede az elitsportolók táborát erősíti. Az adománygyűjtéssel egybekötött útján pedig párja, Ryan segíti, ő kíséri és dokumentálja a kihívását.

„A futás mindig lehetőséget adott rá, hogy utazzak, új emberekkel találkozzak, és feszegessem a határaimat – így Murray-Bartlett. – Mindig is szerettem volna átszelni az országot, de az adta meg az igazi lökést, amikor a koronavírus-járvány idején szállodai karanténban ragadtam. Láttam egy dokumentumfilmet Beau Milesról, aki hatszázötven kilométert tett meg az ausztrál Alpokon keresztül.”

A korábban vázolt motiváción túl Ausztrália őshonos állatai ösztönözték a kalandra, nagyon fáj neki, hogy bár ikonikus vadon élő állataik vannak, csökken a biológiai sokféleség, bővül a veszélyeztetett állatok listája.

Noha a motivációja stabil alapokon nyugszik, azért a fizikai igénybevétel erősen nyomot hagyott rajta. Meglepőnek persze nem mondható, hogy ennyi maraton után fáj a csípője, a lába és a háta, valamint érzelmileg is kiürült kissé. Bár elérte a csúcsot, nem áll le, 150-ig akarja folytatni, ezért most az a kérdés, hogy képes haladni, és miként bírja tovább a teste.

Azóta már a 113. napot is letudta, és a legnehezebb időszakon talán már túl van. Az első egy hónapban nem csupán azzal küzdött meg, hogy alkalmazkodófélben volt a teste, hanem három sérülést is összeszedett a bal lábán. Egyébként a kihívást minimalizálandó mindig nagyon korán kel, majd egy kávé és zabkása után nagyjából négy órát fut, hogy még dél előtt végezzen. Varázslatos helyeken vezet az útja, nemzeti parkokon, tengerparti utakon és mellékutakon gyűri a kilométereket. Délutánonként sem lustálkodik, önkéntes szervezetek programjain vesz rész, interjúkat ad, és persze a regenerációra is ügyel.

A hihetetlen sorozat fenntartásához persze sokat is eszik – a futás alatt mindenfélét, így gyümölcsöket, egyéb szeleteket nassol, no meg az ebéd és a kiadós vacsora sem maradhat el. Étcsokoládé mindig előkerül, és saját elmondása szerint Ausztrália keleti partvidékének csaknem mindegy fagyiját végigkóstolta már.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!