Szenvedéllyel, a sárban hasalva fotózza a futókat

Elég sok versenyen van ott fotósként, esetleg előfordul, hogy ön is futócipőt húz?

Néha próbálkozom vele, ám nem futok rendszeresen – nyilatkozta a Csupasportnak Poelz Anita. – A futás világnapján sok ismerősöm unszolására kocogtam egyet. Ebben az évben szinte minden hétvégén valamelyik futóversenyen fotóztam, szóval ott voltam az eseményeken. Ráadásul rohangálok eleget én is a futók után, ami felér egy sporttal.

Hogyan került ebbe a közegbe?

Teljesen véletlenül. Elvégeztem egy fotósiskolát, majd elkezdtem először csak a magam örömére, aztán családoknak, állatmenhelyeknek fotózni, s ezt meglátta néhány ismerősöm. A Vadlán Ultra Terep szervezője jó barátom, s négy éve megadta a lehetőséget, hogy futóversenyen készíthessek képeket. Elég közel lakom a verseny helyszínéhez, szóval ismerős tájon mozogtam.

Rendesen pánikoltam, de megcsináltam, és tetszett a feladat.

Úgy tűnik, megtalálta a helyét, hiszen hétről hétre ismert eseményekre hívják.

Az évek alatt rengeteg ismerősöm, sőt mondhatom, barátom lett a futók között. Ők jól tudják, jellegzetes testhelyzetben készítem a képeket. Általában hason fekve fotózom a futókat. Fontos, hogy kicsit más perspektívából mutassak meg helyzeteket. Ez először viccesnek tűnt nekik, mára megszokták. Olykor elbújok a bokorban, az sem érdekel, ha tiszta sár minden, maximum felveszek egy gumicsizmát. Nem érdekel, ha koszos leszek, ha jó fotó készül, és örömöt is szerezhetek vele. Hatalmas szenvedéllyel, lelkesedéssel fotózom, talán a sportolók is hasonlót éreznek, amikor futnak. Sokan pontosan tudják, hogy ez jellemez engem, úgy érzem, meg is kedveltek, rengeteg jó embert ismertem meg a futóversenyeken, akikre a teljesítményük miatt is hihetetlenül felnézek.

Mire kell a leginkább figyelnie?

Fontos, hogy ismerd a fényképezőgéped. Nem muszáj, hogy drága géped legyen, inkább a látásmód a meghatározó.

Még mobiltelefonnal is lehet remek képet csinálni, de a beállításokra figyelni kell. Ez nem portréfotózás, itt gyors mozgás történik, meg kell tanulni, melyik beállítás a legjobb. Általában két gépet viszek egy versenyre, az egyikkel a pillanatokat örökítem meg. Ezt használom a frissítéseknél, amikor közelről látszik az öröm és a fájdalom az arcokon, vagy amikor közelebb kerülök a sportolókhoz, és bele tudok nézni a szemükbe. A másik gép a biztonsági, nagyobb objektívvel távolabbi képeket készítek. Például ezzel a Balaton remekül mutat a háttérben. A munkám közben nagyon fontos, hogy semmiképp se legyek útban, nem szabad zavarnom a futókat. Nem lenne szerencsés, ha engem kellene kerülgetniük, kizökkentené őket a koncentrációból.

Nagy lelkesedéssel beszél.

Igen! Példaképekre leltem a sportolókban. A Backyard-világbajnokságon egész éjjel fent maradtam, átragadt rám a lelkesedésük. Szeretek fotósként ott lenni a versenyeken, ám nem zárom ki, hogy a jövőben részt vegyek rövidebb távú futóversenyen. Most van egy mentett kis vizslám, ha nagyobb lesz, őt rendesen meg kell mozgatni, jó kis sport lesz nekem.

A futóversenyeken kívül milyen témában készít képeket?

Mivel az állatvédelemben is aktívan tevékenykedem, állatmenhelyeken fotózom, annak reményében, hogy a kis kedvencek gazdit találnak. Néha megtalálnak esküvői felkérések, de az nem az én világom. Nem retusálok, nem használok szűrőket, a sallangmentes fotózásban hiszek. A műtermi fotózás sem az én világom. A természetközeli képeket szeretem vagy az ünnepek közeledtével a meghitt, egyszerű, karácsonyi fotózásokat. Nagy szerelmem a monochrom fotók készítése. Az elmúlt egy évben rendesen felpörgött az életem, rengeteg felkérés érkezett. A közösségi oldalakon látom, hogy sok-sok futó micsoda eredményeket ért el, nagyon büszke vagyok rá, hogy sokukkal baráti kapcsolat alakult ki. Nagy ajándék, hogy bekerülhettem ebbe a körbe. Minden szervezőnek és sportolónak hálás vagyok a bizalmukért és szeretetükért.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!