Gyerekharisnyába töltött jéggel hűtötte magát az idei Korinthosz győztese

Szóval Maráz Zsuzsannától kapott erőre?

Így van – mondta a Csupasportnak Vajda Zoltán, aki 15:34:14-es idővel nyerte meg az idei Korinthosz 160 kilométeres távját. – Amikor a fordulónál megláttam, hogy ott van mögöttem, úgy éreztem, valamit tennem kell, ha normális eredményt akarok elérni. Ekkor, nem tudom, hogyan, de új erőre kaptam, felgyorsultam, s utána tudtam tartani a tempót. Innentől tartottam a stabil tízperces előnyömet.

Iszonyatos meleg volt a verseny alatt, ez jelentette a legnagyobb nehézséget?

Egyértelműen. Aki nem ügyelt eléggé a hűtésre, nagy problémája volt. Ha megnézzük, hogy kik és mikor adták fel a versenyt, megállapíthatjuk, hogy legtöbben a legmelegebb időszakban szálltak ki. Ez valóban kegyetlen volt. Egy gyerekharisnyát a frissítőpontokon megtöltöttem jéggel, így hűtöttem magam. Volt, hogy öt kilométerig bírta, majd elolvadt, ám ahogy hűlt a levegő, volt, hogy tízig is elmentem vele. Este kilenc órakor fejeztem be a hűtést, akkor már visszaesett a hőmérséklet, igaz, ekkor is még harminc fok volt.

A meleg mellett volt más nehezítő körülmény?

Semmi más.

Három éve voltam a nyolcvan kilométeres távon, így ismertem a pályát, tudtam mire számíthatok.

Egyetlen élmény volt kissé kellemetlen, a Sió-gátnál éjszaka megelőzött egy autó, felverte a port, és hat-hét kilométert porban tettem meg. Szétverte a fejlámpám fényét, és attól féltem, hogy emiatt lelassulok és utolérnek. Szerencsére nem így történt, tartottam a tempóm.

A Korinthoszon korábban egyszer már indult, és megnyerte a nyolcvan kilométeres távot. Egyértelmű volt, hogy a százhatvanat is kipróbálja?

Három éve nyertem, azóta terveztem, hogy visszatérek a százhatvanasra, de sérülés vagy egyéb okok miatt nem vállaltam a részvételt. Még nem tudom, a jövőben visszatérek-e, szeretek új versenyeket kipróbálni, szeretem a változatosságot, ha új impulzusok érnek.

A célba érkezés után a Spartathlon-kvalifikációról beszélt. Korábban háromszor volt a legendás görög versenyen, legutóbb kétezertizenötben.

Van még tennivalóm a Spartathlonon. Huszonkilenc óra és nyolc perc a legjobb időm, ám mindenképpen szeretnék bemenni huszonkilenc óra alá. Tudok jobban is futni, jól össze kell raknom a frissítésem és jó körülmények kellenek hozzá.

Jövőre, remélem, visszatérhetek Görögországba, és ott lehetek a versenyen. Nekem a direkt kvalifikáció az igazi, nem szeretem, ha a sorsolásra bízza magát az ember. Igenis, a futó tegye le az asztalra, amit tud, fussa meg az időt, amellyel egyenesen kvalifikálja magát.

Térjünk vissza a Korinthoszra. Hogyan érezte magát futás közben?

Egy nagy holtpontom volt, amikor megérkeztem Bajára, teljesen lelassultam. Minden probléma előjött, aki ultrázik, pontosan tudja, milyen gondolatok futnak át ilyenkor az ember agyán. Feltettem a kérdést, hogy mi a fenét keresek itt, kell ez a kínlódás nekem? Nagyon rossz volt. Aztán csippant egyet az órám, majd újraterveztem, és megindultam. Innentől testileg és lelkileg is könnyebb volt. Egyébként remek felkészülés van mögöttem, keményen dolgoztam az utóbbi hónapokban.

Mi a következő cél?

Augusztus végén egy terepmaratoni van tervben, továbbá régi vágyam, hogy teljesítsem a Piros 85-öt. A jövőben az Ultrabalaton Trailt is lefutnám, valamint decemberben az Azori-szigetekre megyünk kirándulni, ott néztem ki egy hatvanöt kilométeres versenyt.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!