Egy verseny, ami a nehézségek ellenére is elvarázsolta Zétényi Szvetlanát

Zétényi Szvetlana neve sokak számára ismerős a hazai ultrafutás világából. Kb. 10 éve, 34 évesen kezdett futni. Kitartásának és következetes edzésmunkájának – s persze edzőjének, Maráz Zsuzsannának – köszönhetően számos szép eredménnyel büszkélkedhet, bár ebben mindig nagyon szerény. Többek között háromszoros 24 órás ob-győztes, és tavaly teljesítette a Spartathlont. 2021-es eredményeiért a Magyar Atlétikai Szövetség különdíjban részesítette. Számos versenyen találkozhatunk az orosz származású futóval, aki Békéscsabán él családjával (két gyermek anyukája és mozgásfejlesztőként, más néven konduktorként dolgozik). Az idei Korinthosz verseny 160 km-es távját 17:34:23 alatt teljesítette, amivel 2. helyezettként ért célba a nők között.

Hogy vagy most, Szvetlana, kipihented magad a Korinthosz után?
Köszönöm szépen, jól! Most már kipihentem magam és szépülnek az emlékek.

Hogy élted meg a versenyt?
Ez volt egyik legkeményebb versenyem, de a legemlékezetesebb is egyben. Lehet, csak képzelem, de úgy érzem, hogy tényleg mintha a levegőben éreztem volna a Spartathlon szellemét, hangulatát. Valami van itt, ami elvarázsol és a nehézségek ellenére vissza akarunk térni. Nagyon profi a szervezés, csupa szív a stáb, a segítők.

Bár rutinos versenyzőnek számítasz, 160 km-en bőven érhetik meglepetések az embert. Tapasztaltál-e bármilyen nehézséget a futás során, és ha igen, mi volt az? Hogyan lendültél túl rajta?
A meleg. Készültem az augusztusi időjárásra, de ilyen melegben szerintem még nem futottam versenyen. Már az első 10 km után azt gondoltam, hogy ez nem verseny, hanem „túlélési játék” lesz. Ahogy csak bírtam, hűtöttem magam (a frissítőpontokon nem sajnálták a jeget). Sok idő elment a frissítésre, de tudtam, hogy ha kapkodok, akkor hamar vége lehet a versenynek. A fordító után Baján ránéztem a digitális hőmérőre és 37 fokot mutatott, pedig már este nyolc óra volt. Állítólag a napon 40-41-et mértek. A sok jegelés miatt beázott a cipőm, zoknim, ezért a talpamon elég nagy hólyagok alakultak ki, és ez az utolsó 30 km-en nagyon megnehezítette a futásomat. De azért szeretek ultrát futni, mert minden versenyen más és más nehézségeket kell megoldani.

Nem lehetett könnyű… de ez is az ultra, ahogy te is mondtad: megoldani a problémákat, túllendülni rajtuk és ha sikerül, sok örömteli pillanatot is megélhetünk a futás során. Számodra mik voltak ezek?
Sok öröm volt ezen a versenyen. Nagyon jó volt a sporttársakkal és Zsuzsival, az edzőmmel együtt indulni, futni. Nagy boldogság volt befutni és átölelni a főszervezőt, Öcsit (sajnos, ez a boldogság nem látszott rajtam). Szombatom az eredményhirdetés után hatalmas bulit csaptunk, kicsit fájt a lábam, de nagyon sokat táncoltunk.

Általában megvan a rutinunk, hogyan készülünk egy versenyre és hogy csináljuk végig, de néha kipróbálunk új dolgokat. Nálad volt-e ilyesmi, pl. új cipőben futottál, másképp frissítettél?
Most nem a szokásos frissítésemet követtem, azt használtam, ami a frissítőpontokon volt. Leginkább kólával és dinnyével pótoltam az elveszett energiát. Ez nagyon jól működött, nem volt gyomorproblémám. Ott hibáztam, hogy nem kentem be krémmel a lábamat. Máskor jobban figyelek erre is.

A legtöbb ultraversenyen lehetnek segítők, kísérők. Neked voltak?
Nem voltak. Most egyedül, segítő nélkül mentem. A frissítőpontokon minden szükséges dolgot megtaláltam és az önkéntesek nagyon segítőkészek voltak. Hálás köszönet nekik ezúton is.

Hogyan készültél? Mennyire fért bele család és munka mellett az edzés? Nehéz megoldani Békéscsabáról a versenyzést?
Gondoltam, hogy a Korinthoszon szokás szerint meleg lesz. Ezért az utolsó két héten próbáltam melegben végezni az edzéseket. Most, a nyári szünetben kicsit könnyebb megoldani a felkészülést. Szabadságon vagyok, ezért többet tudok futni. Békéscsaba messze van, ezért nekünk kicsit többet kell utazni, de ezt már megszoktunk.

Ha már utazás… Szeptemberben Veronában rendezik meg a 24 órás Európa-bajnokságot, amelyen te is részt veszel a válogatott tagjaként. Ez a célversenyed?
Ahogy mondod, a 24 órás Európa-bajnokság a fő cél. A Korinthosz nagyon nehéz és tanulságos edzőverseny volt, szerintem, aki itt végigment, elmondhatja, hogy jól bírja a meleget.

Milyen érzés a csapattársaiddal, edződdel egy pályán versenyezni?
Nagyon nagy számban, pontosan 27-en indultunk Maráz Zsuzsi csapatából ezen a versenyen. Többségében egy szálláson is voltunk. Jó volt találkozni, beszélgetni, együtt izgulni a rajtnál, az útvonalon találkozni és szurkolni egymásnak, majd este a gálavacsorán együtt bulizni, táncolni. Nagyon összetartó csapat, örülök, hogy ide tartozom.

Hogy vagy most a 24 órás előtt, izgulsz már? Hányadik 24 órásod lesz?
Most még nem izgulok, mindig az utolsó héten jön rám a versenydrukk. Ez lesz a hetedik ilyen versenyem.

A 24 órás Eb-re való készülésben akadályozott-e bármi, Covid, egyebek, vagy egyenletesen tudtál készülni?
Idáig nem volt semmi, ami akadályozta volna a felkészülésemet. Remélem, a Korinthoszon szerzett sérülések meggyógyulnak addig.

Mi várható a 24 óráson, illetve van-e még idénre terved?
Nagyon sok kiváló magyar futóval utazunk Veronába. A lányokat, Horn Zsanettet és téged régóta ismerlek, és már sok versenyen találkoztunk. Nagyon örülök, hogy együtt képviseljük Magyarországot, bízom benne, hogy jó csapat leszünk együtt. Más versenyt nem tervezek ebben az évben.

Ennek én is nagyon örülök és nagyon várom én is. A 24 órás körverseny lesz. Te melyiket szereted jobban, A-ból B-be futni, vagy körözni?
Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Az A-ból B-be versenyeket szeretem a legjobban. Szeretek szép helyeken futni, ahol változatos a táj, és minél gyorsabban futsz, annál hamarabb érsz célba. A 24 órás versenyek ugyan körözősek, de ezeken azért indulok, mert van egy célom, amit szeretnék elérni, és ezeken a versenyeken talán könnyebb.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!