Virág Pál a karatéval kezdte, de egy váltó után beleszeretett a futásba

Virág Pál tavaly először teljesítette az Ultrabalatont, idén másodszor ment végig a Balaton-kerülő versenyen, s nagy célja a Spartathlon.

„Nyolc éve kezdtem futni – mondta a Csupasportnak Virág Pál. – Az általános iskolában három évig karatéztam, majd szünet következett a sportban, aztán elkezdtem edzőterembe járni. Az unokatestvéremmel edzettünk együtt, ő ekkor már futott, s mondta, hogy a nyári K&H Maratonra rakjunk össze egy csapatot. Két hónapom volt felkészülni, a csapat minden tagjának hét kilométer jutott. Megtetszett a futás, ám ekkor még csak akkor mentem ki, ha volt kedvem, nem volt rendszeres.”

2017-ben megismerte a barátnőjét, akinek akkoriban volt egy maratoni nevezése. Megbeszélték, hogy együtt teljesítik a távot, így is lett. Pál ezután úgy érezte, hogy meg nagyobb távokat is képes lenne lefutni, így jött sorban az ötven kilométer, a hatórás verseny, majd a Korinthosz 80.

Akkor már hallott a Spartathlonról és a nevesebb ultrafutókról is, ám nem gondolt arra, hogy egyszer ő is száz kilométer feletti távokat teljesít majd. A maratoni után fokozatosan haladt felfelé, ám akkor még az Ultrabalaton egyáltalán nem szerepelt a tervei között.

Az idő előrehaladtával viszont megváltozott benne ez az érzés, s egyszer csak úgy gondolta, kipróbálná magát jóval hosszabb távokon is. Három éve dolgozik együtt Evetovics-Balla Hajnalkával, akivel először egy üzlet hozta össze.

„Tőle vettem az első Hoka cipőmet, egyből szimpatikus volt. Én nem tudtam, de a párom mondta, hogy ő futóedző. Rákerestem az interneten, majd írtam neki, s azt kértem tőle, készítsen fel a kétezertizenkilences Ultrabalatonra. Szerencsére elvállalt, rögtön megtetszett a közös munka. Azóta folyamatosan fejlődöm, Hanka remek szakember, nagyon toleráns, szinte az összes hülyeségemben benne van, persze észszerű kertek között.”

Az Ultrabalaton előtt Pál szeretett volna 24 órás versenyt teljesíteni, ám ez nem jött neki össze, így anélkül állt rajthoz az első Balaton-kerülő eseményén. Tavaly 26:28:42 alatt ért be a 216 kilométeres versenyen, míg idén második próbálkozásra 23:53:15 lett az ideje.

„Hatalmas élmény volt az első Ultrabalaton, végig élveztem, szinte holtpont nélkül mentem a célig – mesélte. – Hanka remekül felkészített, fejben jól összeraktam, ez amúgy is nagy erősségem, mentálisan erős vagyok. Kísérőből nem volt hiány, a barátnőm, a testvérem és a barátaim is ott voltak mellettem, nekem csak a futásra kellett koncentrálnom. Jó volt, ahogy együtt haladtunk a Balaton körül, üvöltött a zene, igazi bulihangulat volt.”

A frissítésre most jobban figyelt, fejben egy kicsit nehezebb dolga volt, mint elsőre, de holtpontja ezúttal sem volt. Igaz, hogy hat kilométerrel rövidebb volt a táv, de jócskán meg tudta javítani az idejét, aminek nagyon örült. Aztán a május végi 112 kilométeres Ultra-Trail Hungaryn is részt vett, ott 17:21:34-es idővel ért be a célba.

„Két héttel a verseny előtt jött a lehetőség, hogy ott lehetek az eseményen, kaptam nevezést, ruhát és botot is. Korábban terepen alig-alig futottam, de régóta szemeztem már vele, sok videót néztem az interneten. Rutintalanul álltam rajthoz, de tudtam, hogy az állóképességemmel nem lesz probléma, illetve fejben is jó leszek. Az éjféli rajt nem esett jól, nyomottnak éreztem magam, ráadásul a saras pálya is nehéz volt, sokszor el is estem – fogalmazott.

Ötven kilométernél az egyenetlen talaj és a kavicsok miatt elkezdett fájni a bokám, szokatlan volt, hogy néha meg kellett állni a kavicsokat kiüríteni a cipőmből. Szép helyeken futottunk, a szervezők kitettek magukért, a jövőben biztosan több terepversenyen is ott leszek, megszerettem a terepfutás.”

A nyári Korinthosz 80 kiemelt esemény a naptárában, ősszel pedig szeretne célba érni egy 24 órás versenyen. Nagy vágya a Spartathlon, hosszú távon az lebeg a szeme előtt.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!