BLOGRA FUTOTTUNK Új és édes dimenzió az edzésekben

A múlt heti edzéstervembe a Gyerefutni csoportot vezető Krátky Egon edzővel belevettük a Prédikálószék-futásomat, így ezen felül még két napra írt be feladatot a naptáramba. Ezek az edzések olyannyira jól mentek, hogy azokon a napokon, amelyeken nem futottam, már-már hiányérzetem volt, hogy miért nem indulok neki aznap is. Ennek több oka is van. Nyilván rengeteget számít, hogy mentálisan jobban vagyok, mert egy-két részlet a helyére került, ami már jó ideje gyötört. Az is tény, hogy reggeli futó vagyok, főleg nyáron, mert hőségben, kánikulában egyszerűen nem megy.

Na de! Leírom, hogy – szerintem – miért is jó, ha az embernek futóedzője van:

– Eddig még nem fordult elő, hogy egy edzést ne csináltam volna meg, talán egyszer kértem, hogy tegyük át másik napra. Hogy miért? Mert a szakember ennyi edzést írt elő egy hétre, és azt meg kell csinálni, hiszen fejlődni akarok, és szerinte ezek a feladatok kellenek hozzá. Tehát a heti edzésmennyiség, ha törik, ha szakad, akkor is megvan.
– Ha szakmailag kérdésem, kérésem van, tudok kihez fordulni. Megbízom a tudásában, a szakmai tapasztalatában, s ha netán ő nem tud segíteni, megmondja, hogy ki az, aki igen.
– Rövid idő alatt olyan fejlődésen mentem keresztül, amit elképzelni sem tudtam. Nem kellett hónapoknak eltelnie ahhoz, hogy érezzem a pozitív változást, és tudjam, jó kezekben vagyok.
– Az edzéstervek miatt rákényszerülök, hogy kilépjek a monotonitásból, mert ha például tempóedzésem van, akkor bizony el kell jutnom olyan helyre, ahol sík a terep. Nem szenvedek látványosan (na jó, néha kicsit), hogy kocsiba kell vágnom magam egy edzés miatt. Ugyanis saját magam szívatom meg, ha a dimbes-dombos lakhelyemen sprintelgetek. Iramjátékos futást írt elő a „Főni”? Oké, irány a Duna-part! Így változatos helyeken futok, változatos feladatokkal.

A végére hagytam, amiért megszületett ez a kis összegzés: azzal, hogy edzőm van, és lassan három hónapja dolgozunk együtt, megjött a futás öröme.

Nem az a fajta, hogy de jó, elmegyek futni, hanem az, hogy mikor megyek már megint! Mert élvezem, mert jól megy, mert a tempóhatárok alsó küszöbe volt nekem korábban a leggyorsabb, most meg az a leglassabb! Hogy négy percig kell tempót futnom, és oda tudok figyelni, jó a légzésem, a tartásom, tudok koncentrálni. Nem futom el az elejét, van erőm, és állóképességem hozzá, hogy végignyomjam egymás után többször. Hogy el sem fáradok, és mennék még tovább. Hogy az egyik futótársam terepezés közben megjegyezte, elképesztő, mennyit változtam, simán megyek fölfelé, nem fulladok ki, könnyen, lazán futok. Mikor otthon megkérdezik, hogy ment, csak ennyit mondok: elképesztő, megyek, mint a gép :-)

Azon már csak mosolygok, hogy néhány nap balatonozásnál már nem én mondom, hogy majd megyek futni, hanem a család: tudjuk, menned kell, majd futsz ott is, amikor akarsz :-)

Ide jutottunk, mindenkinek a világon a legtermészetesebb a futásom, az edzést nem lehet kihagyni, és kész. Remek döntés volt szakemberhez fordulnom, mert teljesen másként viszonyulok a futáshoz. Nem csupán egészségmegőrzés, hanem sikerélmény, ezáltal hatalmas öröm, jó kedvem van tőle, magabiztosságot ad.
Úgyhogy aki eddig még csak tervezgette, vagy gondolkodott rajta, jó szívvel ajánlom, hogy dolgozzon edzővel, mert önmagunkhoz képest ki tudja hozni a legtöbbet, biztat, dicsér, sikerélményt ad. Ha meg épp nem megy valamiért, azon is segít túllendülni! Teljesen más világ ahhoz képest, mint amikor csak a magam kedvére kocogtam erre-arra.
Azt meg nem tudom nem megosztani, hogy a családomtól milyen tortát kaptam születésnapomra. Igen, futással kapcsolatos, a Garmin órám másolata, amitől teljesen odavoltam :-) Látszik, hogy nemcsak elfogadták, de szeretik is a futódilimet :-)

BELUS TAMÁS TEREPULTRAFUTÓ (Facebook)
Tamás futott egy kellemes 105 kilométert 4300 méteres szinttel Salzburg környékén, a Mozart 100 by UTMB-n, és természetesen erről írt beszámolót. A meleg rendesen megnehezítette a futók dolgát, de terv szerint sikerült teljesítenie a távot. Szerencsére fotókat is láthatunk a bejegyzésben a gyönyörű tájról!

Vincze Zsófi is részt vett ezen a versenyen, a 75 kilométeres távon. A meleg neki sem esett jól, de stabilan végignyomta a versenyt, és a negyedik helyen ért be!

BARATRUNNING.COM

Nagy Hársas Ultra-beszámolót olvashatunk, a szerző az elmúlt évhez képest negyven percet javított az idején. Ez lehetett volna több is, ha egy kis eltévedés közbe nem jön. A táv 51 kilométer volt 2650 méter szinttel.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!