WODregényes kalandok: Csak az a fránya wall walk, az ne legyen!

A futás, mint szabadidős sport jelenleg az aranykorát éli, ez nem vitás. Ha valaki rászánja magát a rendszeres testmozgásra, a futás lehet a legkézenfekvőbb (vagy inkább: leglábonfekvőbb…) megoldás. Kell egy jó futócipő (az tényleg kell, azon nem szabad spórolni!), és kezdődhetnek is az edzések. Mondjuk, nem árt, ha egy-két sportoláshoz készült ruhadarabot is beszerzünk, mielőtt bedörrentjük a rakétákat. Oké, ne álljunk túl elitistán hozzá a sportokhoz, de számomra mindig döbbenetes látvány volt a pufidzsekiben, vagy kapucnis pulcsiban (ez tuti Rocky Balboa miatt van!) futó sporttárs látványa.

Már többször is fejtegettem, hogy a crossfitben is milyen jól meghatározhatóak a sportoló számára ezek az egyedi célok. Mivel óriási különbségek lehetnek egy kezdő és egy profi crossfites között, azt gondolhatnánk, hogy egy újonc nem igazán tudja magát megméretni versenykörülmények között. Hiszen a gyakorlatok sikeres elvégzéséhez valóban évek kitartó munkája szükséges. Kicsit olyan, mintha valaki lemenne gyúrni a konditerembe, aztán három hónap múlva gondolna egyet, és elindulna egy testépítő versenyen. Biztos jól szórakozna rajta a zsűri, de abban is biztos vagyok, hogy sok pozitív élmény nem társulna ehhez a próbatételhez. A crossfit viszont már elég hamar lehetőséget kínál a vállalkozó szellemű sportolóknak, hogy kipróbálják magukat versenyen is.

Mindössze 2.5 hónapja kezdtem el a normál crossfit edzéseket, amikor az FB-csoportunkban kikerült egy poszt, amely a 2022. évi Crossfit Games Open-re való jelentkezésre buzdította a terembe járókat. Először kábé úgy tekintettem erre, mintha a Roland Garrosra toboroznának tehetséges és persze szuperügyes teniszezőket, egyszóval nem igazán vettem magamra vonatkozó felhívásnak. Aztán láttam, hogy Balázs (a vezetőedzőnk) baromi lelkesen posztolgatja, milyen előkelő helyen áll már most is a Crossfit MayFly a jelentkezők száma alapján Európában, és győzködi a még hezitáló embereket, hogy regisztráljanak, hátha bekerülünk az európai TOP100 terem közé. (Ez végül sajnos nem sikerült, de így is nagyon előkelő helyet csíptünk el, Magyarországon pedig toronymagasan vezettük a listát.) Ekkor gondoltam rá először, hogy miért is ne indulhatnék egy crossfit-versenyen… Hiszen már hónapok (2.5!) óta edzek. Azért gyorsan leinformáltam, hogy van-e értelme egyáltalán beneveznem egy ilyen versenyre, de az edzőim egyöntetűen támogattak benne, így megtettem.

Az open három körből állt, három héten keresztül. Csütörtök este hozták nyilvánosságra a heti WOD-ot (napi gyakorlatsort), és péntektől lehetett végrehajtani.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezekben a hetekben péntekenként a világ összes crossfit termében mindenki ugyanazt a WOD-ot csinálta az edzéseken. Ez azért elég menő, nem? Aki benevezett, annak hivatalosan is felkerült az eredménye a rendszerbe, a többiek pedig „csak” letudták aznapra az edzésüket.

Csütörtök este kissé szorongva figyeltem az open hivatalos oldalát, ahol az aktuális gyakorlatsort közzétették, vajon milyen feladatokkal kell másnap szembenéznem. Szem behuny, ujjam csuriban…

„Csak ne wall walk! Csak ne wall walk!...”

És az első feladatsor: 3 wall walks / 12 DB snatch / 15 box jump over – mindezt 15 perces AMRAP-ban…

„Köszi! Basszus!”

Aztán – szerencsére – nem is olyan sokára feltették a könnyített (scaled) gyakorlatokat is, így kicsit megnyugodtam, amikor láttam, hogy ez akár teljesíthető is.

Másnap edzésidőben kellett teljesítenünk az open gyakorlatsorát. Mindenkinek kellett keresnie egy párt. A pár tagjai egymásnak bíráskodtak a WOD közben. Remek élmény volt. Jó volt a csapat, amellyel együtt csináltam a feladatokat, a párom Brigi volt, akivel később szintén nagyon jó barátságba kerültem, és az első fordulóban egész jó eredményt hoztam össze a scaled kategóriában. Persze magamhoz és a kezdeti félelmeimhez, nem pedig a mezőnyhöz képest.

A következő pénteken szintén egy olyan feladatsor várt rám, amit a magam módján egész jól megoldottam. Külön kiemelném, hogy baromira jólesett és inspiráló volt a többiek szurkolása. Az egész openre jellemző volt, hogy akik éppen nem csinálták a gyakorlatokat, hangosan bíztatták társaikat.

A harmadik feladatsor sajnos kifogott rajtam, mivel ez már könnyítettben is olyan elemeket tartalmazott, amelyekre még nem voltam képes. De hamar elpárolgott a csalódottságom, mert összességében nagyon jó élmény volt, és tényleg érezhettem a versenyhangulatot ebben a sportágban is. Az eredményemmel is elégedett voltam.

Az ilyen típusú versenyekre bárki jelentkezhet és összemérheti tudását a többi crossfitessel. Magyarországon is van lehetőség ilyenre benevezni. Ezek legtöbbször pénzdíjas versenyek, így erős mezőnnyel kell számolni. Vannak ugyanakkor kisebb versenyek, illetve kihívások, amelyek valóban a sport öröméért és szeretetéért szerveződnek, de arra tökéletesen megfelelnek, hogy fel tudjuk mérni, éppen hol tartunk, mit bírunk, mennyire vagyunk még a következő céltól.

Ilyen lesz például a május végén megrendezésre kerülő Murph Hősi Kihívás, amelyen ingyenesen lehet részt venni, csak regisztráció kell. A feladatsor félelmetesnek tűnik (1600 méter futás, 100 húzódzkodás, 200 fekvőtámaszban karhajlítás nyújtás, 300 guggolás és 1600 méter futás), de elvégezhető. Természetesen itt is van lehetőség skálázásra, azaz könnyítésekre. Én is regisztráltam, és ha sikerül valahogy megcsinálnom, akkor tényleg egy hős leszek…

Vagy még inkább egy hősi halott.

Mindenestre – a biztonság kedvéért – nem szervezek arra a napra több programot magamnak…

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!